Sziasztok!
Egész délelőttömet lefoglalta a kisasszony!!!
Ilyen rossz volt
. Mintha tényleg az ördög bújt voltna belé.
Most tudok írni amíg alszik.
Judy, az hogy görcsölgetsz még nem jelent semmit. Nekem is voltak görcseim, teljesen mensi szerüek. Szinte óránként néztem, hogy na, jött-e már a piri!
Vonalzót 12. hétig babonából nem szeretnék készíteni. Most 8+2 vagyok. Nem vagyok pesszimista (csak egy kicsit), de ezt a babát nem érzem olyan biztosnak, mint a másik három terhességem alatt.
Lehet, hogy azért mert nehezen jött össze, vagy a korom miatt már hisztisebb is vagyok, nem tudom.
Azt viszont észrevettem, hogy a hasam már most akkora, mint Ginával a 12 hét körül.
Csütörtökön megyek a védőnőhöz a leletekkel meg a kiskönyvért. Majd megkérdezem, hogy ez normális-e.
Azt tudom, hogy minden terhességnél előbb látszik a has. Én meg amilyen piszkafa vagyok most nagyon durván néz ki! Mintha lenyeltem volna egy kisebb labdát.
Panny, jól kibuliztad a laptetőt!
Hát iiiiigen, úgy néz ki, hogy Vivi és Márti már elpártoltak innen.
Az a helyzet lányok, hogy nézegettem a babváró topicokat. De nekem nemigen jönnek be azok a fórumok, ahol rengetegen vannak, neveket meg sem tudom jegyezni, az emberek kiválasztanak egy-egy szimpi valakit és csak azokkal foglalkoznak.
Van, aki csak irogat, sokan hozzá sem szólnak, kivéve ha balhét csinál. Na, akkor nekiugrik mindenki és még azt is megbánja, hogy megszületett.
Meg ezek a "beteszlek a táblázatba, hogy mikor szülsz, meg hol laksz, meg mikor szoktál pisilni stb... És ha bekerülsz, érezd magad megtisztelve.
Aztán, ha történik veled valami tragédia sajnálkoznak ugyan, de utána már ki vagy közösítve, hiszen "elpuskáztad" a hozzájuk tartozást. Nem is érdeklődnek irántad többé.
Persze tisztelet a kivételnek. De én ezt vettem észre.
Szóval én ilyen maradi vagyok.
Itt mi páran már ismerjük egymást, és megmerem kockáztatni, de érdekel minket a másik sorsa, akármi történik is.
Abban is biztos vagyok, hogy ez az érdeklődés őszinte, és nem udvariasságból fakad.
Anno abba a kórházas topicba irogattam, ahol Gina született. Arra is az volt a jellemző, hogy meghallgattak, néha kaptam udvarias válaszreakciót, de semmi több.
Aztán nem írtam pár hétig. A kutya sem keresett, vagy hiányolt volna.
Nem is néztem be oda azóta sem.
De örülök, hogy Judy elindította ezt és itt olyan "családias a hangulat". Ide szívesen írok és fogok ezután is.
Jaaaaj felsírt Gina, csak nem fog felébredni