Szia!
Szerintem nagyon jó gyerekkorunk volt
(nem vertek soha). A szüleink
elváltak 14 éves korunkban, de utána is jó (volt), jártunk/járunk együtt
nyaralni. Igaz, idén nem jött velünk apukánk, de csak azért, mert
valakinek az állatokra is vigyáznia kell(ett). Ezek a nyaralások nagyon
emlékezetesek.
Játszani nem játszottak velünk sokat kisebb korunkban, arra ott
voltunk egymásnak 4-en (bátyám is van), de igyekeztek/-nek mindent
megadni.
A nővérem (meg a bátyám is, de róla nem esett szó) egészen normális
felnőtt lett, szerintem egyszerűen csak megkomolyodott, és nem utolsó
sorban kikerült abból a társoságból. (Ja, azt nem írtam, hogy a
bátyámnak is volt bírósági ügye, de ő teljesen ártatlanul keveredett
bele.) Visszatérve a nővéremre most idegenforgalmi főiskolára jár, és
dolgozik is mellette, és még itthon lakik, de van saját lakása, csak ki
van adva bérbe. A bátyám már elköltözött, Szigetszentmiklóson lakik,
van felesége, és egy 5 és egy 8 éves gyereke.
Én, és az ikertestvérem egy két tanítási nyelvű gimnáziumba járunk, most
leszünk 11.-esek. Még nem tudom sajnos, hogy mi akarok lenni, ha
nagy leszek, pszichológia, etológia, humángenetika érdekel, esetleg
valami nyelvekkel kapcsolatos dolog. 4,75 volt az átlagom, talán van
esélyem. A testvéremet is hasonló dolgok érdeklik.
A "nem súlyos dolgok" alatt tényleg nem súlyos dolgokat értek, graffiti
meg ilyenek. Bűntetés nem volt, mert soha nem derült ki.
Zsuzsi