Szia Snoopy!
Más témában láttalak először, csak oda nem akartam rögtön írni, mert elég régi volt az utolsó hozzászólásod. De most látom, hogy még (szerencsére) mindig itt vagy a nőtársaságban.
Szeretném a segítségedet kérni. Nekem volt egy csaszim már, a fiam 15 hónapos. Nagyon szeretnék legközelebb természetes úton szülni, (a babaprojekt már beindult, eredményt még nem tudok) de ehhez meg kéne hoznom egy pár döntést. Ehhez az kellene, hogy én is tisztábban lássak az első szülésem körülményeit illetően.
Az volt, hogy túlhordtam a fiamat, a kiírt időpontot követően 6 nappal megindította az orvos, akit egyébként emberileg bírok, bár kissé szűkszavú, szakmailag elismert fiatal szülészorvos. Megelőzőleg összes NST, POSE rendben volt. Oxitocin, majd burokrepesztés, picit meconiumos magzatvíz miatt pici oxigén az orromba. Vajúdtam 7 órát. Közben nehezen tágultam, de aztán eljutottam a (nem teljesen kifejtett két ujjnyiig) akkor megkaptam az EDÁT. POKOLI VOLT! Az érzéstelenítő is kellemetlen, de ami utána jött az borzasztó volt. Négyszer próbálta meg bekötni, mindannyiszor rettentően fájt, ropogott a háttam, egyre csak görbítettek össze az oldalamon, a fejem már szinte teljesen a hasamon. Szorítottam a férjem kezét, potyogtak a könnyeim de én csak görbültem, ahogy kérték. Végül berakták, de én valahogy érzetem nem jó helyen van. Nem is volt. Lement a teszt lidocain, azt hiszem. Eltelt egy jó idő, fél óránál biztosan több. Aztán megengedték, hogy felüljek, akkor beindult a dolog, dőlt a meconiumos magzatvíz. 7 óra után leestek a szívhangok (kiderült utóbb köldökzsinór a pici nyakán volt)irány a műtő. Felfele a liftben kérdezgették, érzek-e zsibbadást, ilyesmit a lábamban, mondtam, hogy nem. A műtőben kipróbálták. "Csináljunk egy PDA tesztet"- kettő vágás - erre üvöltöttem egyet. Szóval altatás lett a vége.
Nekem ez komoly lelki problémát okozott, hogy kimaradtam a fiam születéséből, még most is érzékenyen érint.
Egy kis adalék: vékony vagyok, 162 cm, 48 kgról indultam, de 20 kg feljött rám a terhesség alatt. Ugyanakkor 5 évestől 19 éves koromig aktívan, néha versenyszerűen művész tornáztam. A szülésznő szerint csontos a hátam. Biztos nem tett jót az, hogy a nyakamban volt a lábam, oké. DE végre válaszoljon nekem valaki, talán te megteszed, hogy ez az egész az én hibám? Vagy az orvosé? Ha nem ment másodjára, miért nem hívott valaki kollégát stb. Úgy tudom, koraszülött pici babaáknak is be tudják kötni, ha kell. Szeretném tudni, hibázott-e valamit, vagy ez csak egysezrűen benne van a kalapban. De akkor miért nem nézik meg előre az ember hátát.
A következő szülés előtt fontos, hogy bízzak az orvosomban.
És még egy kérdés: A következő szülésnél az EDA a fenyegető hegszétválás miatt ki van zárva, ugye?
Segítségedet köszönöm: megymag