Sziasztok, én is angoltanár vagyok, jól összejöttünk! Én is megpróbáltam a most 9 éves fiamat 1-2-3 évvel ezelőtt többször is okítani, nem sok sikerrel, pedig ő akarta. Szerintem Beatrixnak abban igaza van, hogy előbb az anyanyelvvel kell tisztában lennie a gyerkőcnek. Persze minden gyerek más, az én fiam eleve 20 hónapos volt, amikor kegyeskedett megszólalni, nem egyszerű eset. Épp ezért volt döbbenetes, amikor az idei tanév végén (most volt másodikos) újra elkezdtük. Mintha kinyílt volna a gyerek értelme, kreatív lett, képes a megtanult sémákat más helyzetekben is hasznosítani. Hozzátartozik a képhez az is, hogy szegénykémnek teljesen botfüle van, soha nem érdekelték különösebben a dalok, mondókák. Most azt élvezi legjobban, ha utasítgathatja az anyját: menj az asztalhoz, ülj le a székre, mutass rá a képre, stb. Szerintem nála a szókincs (Rita is írta: a körülöttünk lévő tárgyak), illetve bizonyos sémák megtanítása a fontos. Amúgy kitűnő tanuló a suliban, és a nyelvtan a kedvence, talán ennek is tudható be a mostani (remélem, nem átmeneti) siker (idén új tantárgy volt a nyelvtan).
A 2 éves húga viszont már lelkesen ismétel mindent, amit Balázsnak tanítok, sőt, mostanában azt is mondogatja, hogy I'm Réka, pedig ezt senki nem mondta neki
Szóval, én is tanítgatnám a helyedben.
Tünde