Vádor helyett vándort akartam írni, bocsi.
Lassan vagy gyorsan? Aki elmegy, annak a gyors a jobb, az biztos.
Apósom (nagyon szerettem) rákos volt évek óta, de nagyon jól volt. Ugyanúgy élt, mint bárki más, aztán hirtelen, 2 nap alatt ment el. Nagyrészt magánál sem volt, nem szenvedett. Ha lehet így fogalmazni, szerencsés volt, mert azt tudott volt, hogy előbb-utóbb elviszi a betegsége, és általában hosszú folyamat, lassú leépülés szokta jellemezni, de ezt a részét megúszta. Csakhát hidegzuhany volt a családnak, mert nem számítottunk rá, nem volt közvetlen előjele.
Az én apukám meg lakástűzben halt meg, és csak remélni tudom, hogy pillanatok alatt meghalt...
Berni,
aranyosak a képek!
Joli,
a kinek mit tud a gyereke kérdésedre az egyik válasz:
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/r ... cYUBcxU2Ce
Amúgy sztem Nórinál semmi különös, legalábbis Livi sokkal előrébb tartott már 14 hónaposan mind mozgásban, mind értelmileg.
Önállóbb lett azért az utóbbi pár hétben, sokkal több dolgot megért, mint nyár elején, puszit dob, eszik villával, és ami a legfontosabb új tudománya, hogy végre rájött, hogyan kell egy nagyobb darab ételből leharapni, majd azt szépen megrágni, és nem betömni mindet fulladásig.
Mimózaság már a múlté, hiszen aki Livi mellett akar érvényesülni...
Imádja a játszóteret, tesója ölében csúszdázni (mondjuk ilyenkor én inkább befogom a szemem
), a hintázás nem hozza lázba, tolja a babakocsiját a csomagtartóba kapaszkodva (nem a játék, hanem az igazi bkocsit), bármilyen messziről rohan oda, ha meghallja a Noddy zenéjét, megtanult papucsban is járni, ez eddig gyenge pont volt.
Megeszik mindent, amit a tányérjába teszek, elfogy bármennyi. Meg van veszve a kekszekért, rolettiért, sütikért.
Nnnna, most meg ébredezik, úgyhogy megyek.