Cirmogó!
Lásd fentebb, amit Bucska megszólítással írtam, már látom, nem jól címeztem, neked kellett volna
.
Én a klasszikus elvek szerint tuti elrontom/elrontottam a gyerekeimet, na de hol vannak már a klasszikus elvek? Annyi mindenben megdőltek már, mért pont az altatás-felvevés témakörben lennének igazak.
Sőt.
Én hajlamos vagyok az ideális verzió keresésében ősanyáinkhoz, genetikailag belénktáplált dolgokhoz menni vissza. Márpedig eszerint az ember olyan kölök volt, aki az első időkben folyamatosan anyjába csimpaszkodott és vele volt. Semmi letevés, ott hagyás. Ehhez vannak még ősi reflexeink is.
Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenben az ősi rend szerint élni, igazodni kell a mai társadalomhoz. Viszont szerintem ezt, ezen a szinten, nem az első életévben kell feltétlenül megtenni.
Hú,de kacifántos lettem.
SZóval a lényeg, szerintem nem kell elrontásnak gondolni azt, hogy ha a gyermek sírással jelzi, hogy nem stimmel neki valami, vagy egyszerűen csak anyahiánya, ringatáshiánya van (gondoljunk bele, 9 hónapig folyamatosan hurcoltuk, ezt szokta meg!) akkor hagy legyen.
Természetesen amelyik baba olyan, hogy békésen elnézelődik az ágyában és elszundít magában, az szuper, és nem kell feleslegesen cipelgetni. De nagyon sok olyan baba van, akinek ez nem megy, mert még kicsik és nem alakultak ki idegrendszerileg az ehhez szükséges dolgok. Most már 11 év távlatából merem azt mondani, hogy később nem jelent hátrányt, ha az első időben ringattuk, kézben tartottuk őt. Vannak babák, akiket hiába is teszünk le, akár akkor is, ha tuti az álmosság a gondja, képesek akár órákig üvölteni, napokon, heteken át.
Persze ez is csak magánvélemény
.
Ildi