Sziasztok Lányok!
Zsu, Kirus
Szorítok, hogy minden rendben legyen az uh-val.
Én iszonyat éjszakán vagyok túl.
Éjjel fél 3-kor azt álmodtam, hogy nagyon fáj a pocim, felébredtem és tényleg nagyon fájt. Szédültem, hányingerem volt. Kibotorkáltam pisilni, utána jobb lett. De egy darabig még mindig nagyon fájt. Már megfordult a fejemben, hogy felkeltem a férjem és telefonálunk anyóséknak, hogy jöjjenek értem kocsival és vigyenek be a kórházba.
Aztán szerencsére a fájdalom csillapult, majd elmúlt, de továbbra is nagyon szédültem és hányingerem volt. Utána nagyon rosszul aludtam, a közérzetem csak ébredés után egy kicsivel javult. Viszont a melleim, ahogy felültem az ágyban annyira fájtak, hogy egy pillanatra könnybe lábadt a szemem. Tudom most úgy néz ki, mintha ilyen kis kényeskedő lennék, de én elég jól tűrőm a fájdalmakat, de ez kemény volt.
Persze ezzel jár a terhesség, de amíg egy doki nem nyugtat meg, addig azért félek, hogy ez így normális-e.
Dokihoz sajna addig nem tudok bejelentkezni, amíg meg nem tudom, hogy melyik nap lesz a mamám temetése. Felhívtam anyámat, hogy tud-e már valami közelebbit, a temetés időpontjával kapcsolatban, mert nekem vissza kell mennem az infektológiára az oltások miatt. Ez volt a kifogásom, mert nem telefonban szerettem volna elmondani, hogy nagymama lesz. Igaz oda is el kell mennem, na mind1. Hallottam, hogy sírt, én meg elszégyelltem magam, hogy ilyenekkel zaklatom, amikor az anyja halotti bizonyítványának kitöltésére vártak, de én önző módon féltem a babámat. Végül abban maradtunk, hogy majd délután, inkább estefelé hív, addigra már tudni fogja, hogy mi a helyzet, de addig persze nem tudok bejelentkezni a dokihoz. Szóval ördögi kör.