Huu nekem ultrafos a hétvégém.
Úgy összevsztem a férjemmel, hogy 2 napja nem beszélünk. Nem is köszönünk egymásnak.
Nagyon ritkán veszekszünk - egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vesztünk össze kapcsolatunk során, viszont olyankor ölre megyünk.
Sztori:
Állandóan dobálja Flórát, fel a magasba. Persze puszta szeretetből és persze a gyerek többnyire élvezi... DE kurvára figyelmetlen! Soha nem nézi meg, hogy hol dobálja. Legutóbb egy liftben!!! kezdte dobálni... mondanom sem kell, izomból odabaszta a gyerek fejét a lift tetejéhez... Csilliárdszor kértem már hogy ne csinálja. Kértem szépen, és most már kérem csúnyán is!
Tegnap ugyan ezt csinálta, miközben anyuéknál voltunk szülinapi vendégségben. Mondanom sem kell, hogy egy bazi nagy kitekerhető napellenző alatt állt... és megint izomból hozzácsapta Flóra fejét a kereszttartórúdhoz.
Tény hogy semmi baja nem lett a gyereknek, de azért bőgött rendesen.
Nem kicsit kezdtem el üvöltözni vele, ott a vendégek előtt. Tény, hogy a hangnem és a stílus nem volt a megfelelő... de egyszerűen már nem tudok vele mit csinálni, hogy ezt fejezze be!
Na és ezek után neki áll feljebb, hogy én így beszéltem vele.
Bocsi, hogy nagyon off voltam... de ezt most muszáj volt.