sziasztok
rég jelentkeztem! Bocsánat, hogy nem tudom követni már annyira szorosan az eseményeket! Látom, ma tali is volt, sajnálom, hogy lemaradtunk! Írjátok meg, milyen volt! Esetleg fényképet is...
Múltkor szerettem volna gratulálni az új Babásoknak:
Kismókusnak, Hajninak és Wishnek (persze Emmának is, de őt már köszöntöttem)!
Nagyon örülök mindenkinek!
és persze Zsebiéknek a szobatisztasághoz: nagyon-nagyon-nagy dolog! ügyik vagytok! Az enyéim rá sem akarnak ülni a bilire, pedig megvettük a zenélő változatot is! Én meg kezdem cikisnek érezni, hogy már rá sem férnek a pelenkázókra, főleg mikor elmegyünk valahova!
szegény Hajni,
nagyon gáz ez a gyámügy! nem ijedtél meg? jó, hogy rájuk csaptad az ajtót!
Én nem is értem, hogy jön ehhez a történethez a gyámügy!
lili,
a'sszem nekem sikerült babysittert találnom egész véletlenül (bár nem fűlik hozzá a fogam, azzal a felkiáltással, hogy nem azé' szültem, de azért eltettem a számát, bármikor jól jöhet!)
Egy fitness játszóházában egy óvónőnek tanuló fiatal lány. Nagyon odafigyel a gyerekekre, nagyon kommunikatív, de nem idegesítően, hanem azokat a dolgokat mondja el a babákról, amit te is fontosnak tartanál. Ő az első ember, akire úgy érzem, rá merném bízni őket, pedig nagyon válogatós vagyok. Árat nem tudok, de ha gondolod, megadom priviben a számát vagy a fitness nevét, lecsekkolhatod.
aanda,
de bátor vagy, h megcsináltattad a hasikád! Szép lett? Kilóban...?
Végül is mit dolgozol? A biztosítás maradt?
Én egyelőre el sem tudom képzelni, hogy dolgozzak! Pedig most nálunk is ki fog ürülni a játszótér. A 2 éveses anyukák rohannak vissza... Mondjuk az már aggasztana, ha oviba se vennék fel őket jövőre! Azért elég nehéz mindig szórakoztató programot kitalálni! Főleg, hogy nekem most a játszótértől már kiütésem van. Mi is a "muszáj vagyunk lemenni, mert szétverik a házat"-kategória vagyunk. Napi kétszer.
Halljátok,
azért ez a magán-ovi/bölcsi-tarifa (meg az, hogy államiba nem lehet bejutni) felháborító!! Most tényleg azért menjenek vissza a nők, hogy arra költsék a fizetésüket?!?
zsebi,
megértem a vágyakozásod! Én sem bírom még eladni az egészen pici ruhákat. Mikor meg a nőgyuszimnál voltam, akkor meg miatta fogott el a nosztalgia, annyira bírom azt az embert. Kár, hogy csak 9 hónapig foglalkozna velünk, tovább nem... A férjem mostanában annyira nincs itthon, hogy biztos nem bírnám egyedül. Meg egy kicsit sajnálnám is a nagyokról elvonni a figyelmet! Szegényeknek így is osztozniuk kellett rajtam az első pillanattól fogva!
Amúgy imádnivalóak a gyerkőcök! Egész nap dumálnak! Megvannak a maguk szófordulataik, meg azok a témák, amikről szívesen beszélnek, és azt mindig felhozzák. Olyan cukik! Meg persze megvannak a maguk kis viccei. Most fürdés előtt pl. teljesen felpörögtek. Körbe-körbe jártak a szobában egy érthetetlen szót ismételgetve és táncoltak rá, mint valami afrikai törzs. És közben annyira nevetnek, hogy zeng a ház! Néha a játszótéren is mindenki őket nézi! Nagyon szeretik egymást. Ha az egyik felkelt, kelti a másikat is, mert az úgy nem teljes, hogy a másik nincs vele. Érdekes, nálunk a játékok odaadása egész jól megy a játszótéren, más gyerekekkel, viszont most Bencsi teljesen rászokott, hogy amint a Norina valamit a kezébe vesz, azt ő azonnal meg akarja szerezni. Őrület! A verekedés is inkább egymás közt gáz (simán rásóznak egymásra minden átmenet nélkül, a lányom ugyanúgy vagy még jobban, mint a fiam), másokkal aranyosak. Imádnak mondókázni, énekelni... megzabálom őket! A szófogadás nálunk sem most van a topon. A kanapén ugrálást már pl. simán hagyom, mert ha még azért is kiabálnék, teljesen banya lennék. Hadd ügyesedjenek!
Wish,
szépek a fürtök, de nekem így mégis sokkal jobban tetszik Balázs. (Remélem, megnyugtattalak!)