Sziasztok!
Fent van az éjjeli bagoly megint...Átadom az ágyat Dita párjának...Én úgysem sokat használom, jól ellennének a férjemmel
Hát, jót röhögtem ezen az ágyon...(bocs, biztos idegesítő a sok kiadás tetejébe még ez is). Nekünk is volt ilyen kalandunk. Amikor költöztünk, mindent csak lassan, apránként tudtunk megvenni -persze, anyagi okokból.Sokáig mi is régi kiszuperált matracon aludtunk, az ágykeret megvolt, csak rács, meg matrac kellett volna. Aztán (már nem tudom, hogy jutott eszünkbe), összeraktuk az ágyat (vas,180x200-as), volt bele a régi, szar matrac, csak még rács nem. Párom meg tett alánk (rács helyett) valami bútorlap-maradék félét (gondolom, ez a konyhaszekrény, vagy gardrób maradéka lehetett, mert ezek is házilag készültek), hullafáradtan lefeküdtünk a tákolmányra, egyébként benne is volt a pakliban, hogy leszakad, érezni lehetett. Mindegy. Mozdulatlanul "élveztük az új ágyat"...Egyszer csak -szinte az 1. megmozdulásnál -reccs...Akkorát szólt, mint egy ágyú...Összetört a bútorlap (most is röhögök....)Volt már este 10 is talán, már nem akartuk szétszedni a keretet, viszont nem fértünk el mellette a szobában, mert elfoglalja az egészet. Kénytelenek voltunk átköltözni a gyerekszobába a régi , jól bevált matraccal együtt. Na, aztán szépen , lassan vettünk rácsot, meg új matracot is, bár a rács szar most is nyekereg összevissza. Ez nem túl nagy gond, mert most már úgyis szinte "csak aludni "használjuk. Bár én már arra se nagyon. Ez a 3. éjszakám, hogy 5 órát sikerült szunyálnom
Bocsi, ha valakit untattam...
Vicky!
Kitartás!!!!Talán nem "marasztalnak" bent sokáig. Látod, én itthon sem bírok aludni...
Dita!
Nekem a lányommal van bajom időnként. Ma is , amikor megkértem, hogy menjen el a boltba, egyszerűen kijelentette, hogy "nincs kedve". Aztán elmentünk a férjemmel, hazaérünk, jön a kiscsaj egyik osztálytársa (aki nem is barátnője), gyerek ugrik, pattan a bringára. Otthagyott csapot-papot. Félig leszedett szárítót (felajánlotta, hogy lepakol, amíg én sütögettem). Elszáguldott bringázni. na, párom meg ugrik az ilyenre (én is most már egyébként, mert időnként túlzásokba esik a gyerek). Aztán amikor hazajött, elbeszélgettünk vele . Nem hangos szóval, csak megkérdeztük, hogy szerinte mi mindig azt csináljuk, amihez kedvünk van???Hát, ha meglesz a kistesó, bizony aktívizálni kell magát, én nem fogom a picit -15 fokban 25 réteg ruhába felöltöztetni, hogy elfussak a boltba. A nagy meg lófrál a barátnőkkel, biciklizik, meg görkorizik. Ahhoz volt kedve...
Na, nem panaszkodom egyébként, csak, ha tudnátok, milyen lusta...Telik egyik nap a másik után, aztán ki sem bújik a szobájából, max. enni. Már várom, hogy kezdődjön a suli. Szerintem, ő is unja már magát itthon. Ráadásul, hogy még szebb legyen az egész, neki ott az "eredeti" faterja, aki meg úgy elrontja, hogy csak na. Nyáron jó sokat volt nála, aztán ilyenkor megérem "helyrerárzni". Látod, Dita, nálunk is vannak ilyen csodák. Perzse, azért Te viszed a prímet, magasan...
Remény!(Dita, ezt Te ne olvasd el)
Akkor szeretném még kérni a plüss rózsaszín-fehér rugit is....
KÖSZI!!!