Sziasztok!
Régen jelentkeztünk. Jól vagyunk. Kismamának nagyon jó volt, de még jobb anyának lenni!
Sajnos netünk egy ideig még nem lesz, de ha lesz, majd nagyon sűrűn jövök hozzátok, mert nagyon hiányoztok!
Marcsi
Sok-sok boldogságot az egész családnak!
Orsi! Cat!
Nagyon gratulálok a két pici babátokhoz!
Igaz már 5 hónapja szültem, de itt van a
Szüléstörténetünk- Szt.István kórház:
2004.01.27-re voltam kiírva, és pontosan ezen a napon kezdődött el...
Hajnali 4 órakor erős fájásokra ébredtem, 20 percenként jelentkeztek. Úgy gondoltam, hogy ha ilyen erősségű fájdalmaim lesznek majd a szülés végéig is, akkor azt fogom mondani, hogy elviselhető volt, de sokkal erősebbé váltak, mint ahogy később kiderült. Férjem is kicsit el kezdett izgulni. 6 órakor rózsaszín váladékot tapasztaltam folyamatos fájásokkal. Nagyon megijedtem, hogy ha ez csak jósló akkor milyenek lesznek a rendes fájások ... 7 órakor piros vér jelentkezett, a nyákdugó kicsusszant, folyamatos fájások. Készülődtünk a kórházba, ekkor mintha elvágták volna, nem éreztem a fájásokat. 10 órakor a CTG nem mutatott ki rendes fájásokat, ugyanolyan volt mint 1 hete, hazamentünk.
16 órakor már sokkal erősebb fájások gyötörtek. A férjem itthon volt velem, bár nem tudott segíteni, pedig nagyon akart, folyton kérdezte, hogy mit hozzon, masszírozzon-e stb.. Járkálva, fekve szinte elviselhetetlen volt, ülve vajúdtam tovább. 3 perces fájásoknál azonnal mentünk a kórházba. A kocsiban hívtuk a rokonokat, barátokat, hogy nemsokára szülünk, és gondoljanak ránk.
21 óra
Megvizsgált az orvos: magzatvízcsorgás, 3cm-es méhszáj; irány a szülőszoba. A szülésznő kérdezősködött a terhességgel kapcsolatban, hogy mikorra sikerült, panaszaim voltak-e a 9 hónap alatt stb. Válaszolgattam a fájások között, de már kezdett elegem lenni, és utána már csak azt mondtam, hogy a kiskönyvben minden benne van. Igaz is, minek kérdez feleslegesen, ha kiolvasná gyorsabb lenne. Fájások gyötörnek, ő meg kérdez. Majd hálóingben, köntösben a vajúdóban az ágy melletti székre ültem, nem feküdtem fel az ágyra, mivel így nem fájt annyira. Vérnyomásmérés, a szokásos eredménnyel: alacsony.
Fájás közben(!) felfeküdtem a vizsgálóra, beöntés következett, majd a wc-n még azon is idegeskedtem, hogy a baba ki ne csusszanjon, abban a fene nagy ürülésben. Ezek után már a szülőszobára mentünk. Állítható ágyon vizsgált a doki persze fájások közben, hogy mennyire tágultam ki, már minden bajom volt. Mivel már hajnal óta nem aludtam semmit, az első fájások óta, ezért szinte mindig csukva volt a szemem most már a vajúdás alatt, csak akkor nyitottam ki, ha kérdeztek. Az állítható ágy sem volt kényelmes, ülni akartam mindenképp, de sehogy sem sikerült, mindig lecsúsztam, állítgattuk állandóan... A fájások alatt csillagokat láttam. A szülésznő javasolta a
vajúdókádat, jó hogy mondta, mivel én meg teljesen elfelejtettem, ki is akartam próbálni. Férjem segített belelépni a vízbe, de nem volt elég meleg, csak amolyan langyos. Nem enyhített semmit. Törülközés és vissza a szülőszobára. Vajúdás. A szülésznő egyszer csak avval jön, hogy
görcsoldót adna, avval kicsit tompulnak a fájások, és nem árt sem nekem sem a babának. Szülésznőként de nagyon tudta, hogy nem árt senkinek sem a gyógyszer. Gondolkodtam, tudtam, hogy nem szabad semmiféle szert kapnom, de már őrjítőek voltak a fájások, így egy kis adagba beleegyeztem. Nem kellett volna, mivel az eddigi 3-5 perces fájások 7 percesekké váltak-mondta a dokinő. Egy kicsit azért örültem, hogy nem 3-5 perces, hanem 7, persze haladni kell előre, gyorsabban megszületett volna a baba, ha már 1 percenként jelentkeznek a fájások. Sétálás közben gyorsabban halad a tágulás is, ezt terveztem, de nagyon fájt. A doki is mondta, hogy sétáljunk oda-vissza többször, el is kezdtem a férjem támogatott, de csak néhányszor tettük meg, és a fájások alatt pedig gyorsan leültem. Képtelenség volt fájás alatt állni, nekem. Nem tudom, kinek milyen volt. Írjátok meg,
tudtatok-e ide-oda járkálni fájások alatt? Fájásgyengeség miatt
oxitocin infúzió kellett, bekötöttek, és mellette CTG, folyamatos monitorozás, mostmár az ágyon feküdtem, ill. próbáltam félig ülni, de nem mindig sikerült. Még kellemetlenebb volt innentől. Férjem mérte a fájásokat, 3-5 percesek lettek ismét. Közben sokszor vizsgáltak. Mikor egypercesek lettek a fájások, látom bemosakodik a doki, és a szülésznő. Pici
gátmetszés. A szülésznő próbanyomást kért tőlem a légzésekkel együtt, ahogy gyakoroltam a terhestornán, de a levegőcsere rossz volt, és nem nyomtam elég erősen. Kakilási ingerem sem volt, és nagy fájásokra sem emlékszem innentől. A negyedik nyomásnál mondta a szülésznő, hogy már látja a hajas fejét. De örültünk! Még egy nyomás. Nagyon erősen nyomtam, és ki is csusszant Bogica! Éreztem, hogy jön ki, és a hasam le is plöttyedt, átláttam felette, érdekes volt. Figyeltem, fekete dús haja volt a pici lánynak. Rögtön az volt az első kérdésem, hogy egészséges-e, jaj. Szerencsére igen. Szép nagy baba, mondta a szülésznő. Egyáltalán nem kövér, hanem szép hosszú babácska. A köldökzsinór rá volt tekeredve a nyakacskájára, szerencsére nem volt semmi baj. Azonnal mellemre tették és üvöltött! Az is nagyon jól esett, hogy a fájások eltűntek. Majd visszavették Bogit, kiszívták a felesleget a szájacskájából. Rátették a karszalagot, megmérték: 3780 gr, 58 cm. Jó kosaras lesz, hihi
A méhlepényt kivették, elég kicsi volt a babához képest, mondták. Összevartak lennt vagy 20 percig, de ki foglalkozott evvel? Bogi már szopikázott is, de édes volt, és akkor még teljesen rám hasonlított. Délig bennt voltam a szülőszobán, nem volt hely máshol.
Újszülött-osztály Később 3 ágyasba kerültünk Bogival, az egyágyasat akkor választottuk volna, ha 5 ágyasba jut csak hely, de mint később kiderült jobb lett volna azonnal 1 ágyas. A következő 3 napban, ameddig a kórházban tartózkodtunk egyfolytában szoptattam Bogicát. Nem is volt időm semmire, szerencsére nem apadt el a tejem, mivel én alig ettem, mert a pici lány ha nem evett, akkor üvöltött. A Szt.István kórház bababarát kórháznak lett titulálva. Nagyon meleg volt a szülészeten hálóingben még takaró sem kellett, 27 fok biztos volt. A babákon pedig body, és rugdalózó. A gyerekdokinak fel sem tűnt, hogy milyen meleg van benn és hogy vannak a picik felöltöztetve, az állandó sírásra az volt a válasz, hogy majd otthon másképp lesz. A látogató is rengeteg volt, nem zavartattam magam, ha Bogi éhes volt, én szoptattam. Az utolsó nap volt a legrosszabb, egyszerre 8 látogató volt, abban a kis helyiségben, jól betakartam Bogit, és kiültem vele a folyósóra, és lám azonnal elaludt, ekkor ugrott csak be, amit olvastam, hogy a magas hő miatt is lehet nyugtalan az újszülött. Egyszer még a többi újszülötthez is bevittem Bogit, rábíztam egy nővérre, és a lelkére kötöttem, hogy nagyon vigyázzon rá, és nézzen rá sokszor(mások is megtették, akiknek hasonló problémájuk volt). Ott persze hűvösebb volt, és nem is sírt egyáltalán mondta később a nővér. Így tudtam csak tusolni és enni. Nem tudom, de lehet, hogy mégis jobb a másik módszer, 3 óránként hozzák-viszik a babákat, persze teát nem kellene nekik adni, az viszont igaz, hogy igény szerinti szopi a legjobb. Szóval mindkét módszer csak részben pozitív a babák és az anyukák számára együttesen. Szerintem, de
írjátok meg mit tapasztaltatok. Persze ha a baba csak eszik és alszik, akkor a baba legyen az anya mellett teljesen, és az anyukának van ideje magára is.
Aztán itthon is volt egy kis kálváriánk, mivel nagyon sokat sírt picilány. 2x20 percig etettem 2 óránként. Szóval a gyerekdoki kijött, látta ordít Bogi, hát felírt
tápszert, nem rémísztő? A védőnő is mint valami cég, ezt reklámozta, szerinte 2x20 percnél tovább nem szabad szoptatni, de ez hülyeség. Kevésnek bizonyult a 40 perc, később kiderült. A szoptatási topicban, egy archívban Besztiék is pont erről írtak, hogy az anyatej mindig alkalmazkodik a babához, és tovább kell szoptatni, ez ütött szöget a fejembe, és azonnal felhívtam
Sarlai dokinőt, aki a Szt.István kórház szoptatási ambulancia vezetője, neki van egyedül nemzetközi vizsgája, biztos ismeritek. Jól tettem, hogy megvitattam vele, amit a védőnő és a gyerekdoki mondott. Sarlai dokinő azt javasolta, hogy hosszabb ideig szoptassak, és ez bevált, szóval nem tápszer, hanem hosszabb ideig történő szopi kell! Pici lány néhányszor kapott sajnos tápszert, de már régóta csak anyatejen él. Most Bogi tápszeres baba lenne, ha a védőnő, és a gyerekdokink véleményére hallgatunk, és persze mindenki tudja, hogy mennyivel jobb az anyatej. Semmi bajom a tápszerrel, ha nincs más lehetőség, pl. elapadt a tej stb. A barátnőmnek magas láza lett, és nem tudott tovább szoptatni, így maradt a tápszer, de ha az anyuka hibájából, vagy még rosszabb más hibájából, pl. védőnő, vagy gyerekdoki lesz tápszeres a baba, az szörnyű dolog, nem? Szóval nagyon kell vigyázni.
Bogár, Doris és mindenki,
mit szerettek nagyon, amit a gyermeketek csinál nap mint nap? Persze mindent szeretünk bennük, de jó megosztani másokkal amit érzünk!
Szóval mi imádjuk, amikor Bogica
-ránkmosolyog, kacarászik
- mindenért utánanyúl, mintha mondaná, hogy "kéreeeem, hadd nézzem meg milyen anyagból van, hogyan szól stb."
-kocsikázás közben a fákat, bokrokat nézi, főleg, ha lengeti a szél a leveleket
-a kocsiban nagyon nyugiban van, szinte azonnal elalszik, vagy kifelé néz az ablakon
-apja szakállát cibálja, ő is imádja, nemcsak Picilány
-a cumi mellé a kezét is be akarja tenni, néha sikerül is az ujja
-fürdés közben a keze-lába jár, és pancsikol
-felébredés után a fejét nyújtogatja(hason alszik), és keres a szemével, amikor megtalál, akkor édesen mosolyog nagyot
-szopi közben a szemembe néz hosszan, nagyon hosszan, hosszú ms-ekig, majd a végén mosolyog nagyot, és tovább eszik - ezt szeretem a legjobban
- a nyakába puszilok nagyokat, Bogica pedig sikongat
vagy hangosan nevet
- köhögést szimulál, ha odamegyünk hozzá, nevetve örül
-csörgőt adok kezébe, de néha nem is azt figyeli, hanem engem
-háton fekve nyomja ki a pociját, hogy vegyük fel
(persze fordulgat is főleg még oldalra)
-nyálával viribel
-hátrafelé néz, így lehet látni a legjobban a hatalmas szempilláit
-sírás közben néha pukizik
- ja és imádjuk, hogy még mindig nagy hajacskája van, nem kopott ki, és látszódik, hogy világosbarna vagy szőkésbarna haja lesz mint apjának, nem fekete, mint az enyém; kerek szemecskéje van, csoda nem?
Ezek jutottak eszembe, majd Ti írtok még sokat!
Mindenkinek ajánlom az "Anya taníts engem c. könyvet!", egészen iskoláskorig vannak benne fejlesztő játékok. Csudajó!
Mostanában készült képek:
puszi
Edit