Eszty: jajj, de jó, hogy megvagy..
a szopiból ne is csinálj lelki kérdést, ha nem megy, hát nem megy..
nem a táplálás mikéntje által válik valaki jó, vagy kevésbé jó anyukává..
Te mindent megteszel a gyermekeid boldogulásáért, elhalmozod őket szeretettel és ez az ami igazán számít..
hát igen a pihenés ilyenkor valami távoli ábránd csak..
anno Matyikával én is valahogy így jártam, csak ő két óránként evett sokáig, (éjjel is) mire megetettem, büfiztettem, fejtem, és visszabújtam a helyemre, már mocorgott, cicizéshez készülődve..
hát az kemény volt..
erről jut eszembe, pár "kómás" sztori..
egyik éjjel, annyira kómás voltam már, hogy mikor meghallottam, hogy mocorog Matyi, felráztam apát, hogy menjen és büfiztesse meg a gyereket..
én meg közben átmásztam a szopizós fotelembe, (akkor még valahogy nem bírtam fekve szoptatni) és pár perc kóma után, (akkor már azért hangot adott Matyi a nem tetszésének) felriadtam és rájöttem, hogy még meg sem etettem..
de apa is tud ám kómázni..
még Ákos kisebb volt és éjszaka összepisilte a lepedőjét.. miközben szopizott, szóltam a férjemnek, hogy cserélje már ki legyen kedves a lepedőt..
erre ő csukott szemmel kivánszorgott a szobából, majd negyed óra múlva (hogy addig hol volt és mit csinált, az örök rejtély marad) visszatért az egyik pólómmal, majd laza eleganciával leterítette maga alá az ágyra és lefeküdt aludni..
hát hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy röhögjek, de aztán sírtam a röhögéstől..
jajj, eszembe jutott még egy durvább eset.. Matyikám küzdött a fogzással, úgy másfél éves lehetett.. az éjszaka kellős közepén felébredt és mutatta, hogy kenjem be az ínyét..
felráztam apát, hogy keresse már meg a dentinox-ot, amit készségesen meg is tett, én meg jól bekentem vele Matyika ínyét, aki meglepően hevesen tiltakozott a művelet ellen, amin egy picit csodálkoztam is..
hát reggel vettem észre, hogy a drága férjem mellé nyúlt és az orrkenőcsöt adta nekem oda..
szegény Matyi..
de a barátnőm férje, még keményebb volt.. a kislányuk, Fanni pár hónapos lehetett, mikor felsírt éjszaka.. a barátnőm megkérte, hogy menjen és nézze meg Fannit.. erre az apuka megkérdezte, hogy "ki az a Fanni??"
jajj, csajok annyira édes volt az előbb Matyi, mikor összebújtam vele alváshoz..
azt mondta nekem, hogy "nagyon szereti anyát, Matyi"..
annyira jól esett..
leírhatatlan..
Etelka: nem volt netem, most jött csak vissza.. jó nagy eső volt nálunk délután és olyankor tutira elmegy az áram, vagy eltűnik a net..
és milyen jól jártunk.. elindultam a gyerekekkel nem messze tőlünk egy kis focipályára, ahol a barátnőm várt minket a gyerkőceivel..
már majdnem ott voltunk (tőlünk kb. 10 percre), mire elkezdett cseperegni az eső..
egy perccel később már szakadt..
mindannyian befutottunk egy hatalmas fa alá, de nem ért valami sokat..
pár perc után mondta a barátnőm, hogy szépen csendesedik, szaladjunk gyorsan haza..
na, mire kiértünk a pályáról, újra elkezdett szakadni, de úgy becsülettel..
mondtam is a barátnőmnek, hogy milyen szépen csendesedik..
szanaszét áztunk, de a fiaim roppant jól szórakoztak, végig röhögték a haza vezető utat, miközben én egy vizespóló verseny esélyes pályázójaként, hangosan énekeltem, hogy "mert úgy élvezem én a strandot" című dalt, amivel külön sikerem volt a törpjeimnél..
azt szerintem már mondanom sem kell, hogy amint beléptünk (vagyis inkább beúsztunk az ajtón, kisütött a nap..
na, nem semmi kaland volt..
Beagle: remélem jobban vagytok már..
küldjük folyamatosan a gyógypuszikat..
pussz
Móni