Sziasztok!
Húúú de rég voltam (önmagamhoz képest)
Nusyka: Jajj de édes vagy!!! Az a helyzet, hogy csütörtökön, vagy pénteken online aukción keresgéltem és rányomtam egyre, nem is tudom, béna voltam, először csináltam és bár 1.-re csak 3000-re akartam licitálni, valamiért az az automatika izé 5000-re tette a licitemet már elsőre. Később megbántam (ugyan ennyiért sehol nem kaptam volna merev hátút, de mivel én voltam az egyetlen licitáló (remélem nem JÓNAGYBIRKA), így megnyertem 5000-ért. Még nem hozta haza Zoli, majd holnap vagy szerdán, de félek kicsit, hogy milyen. Lehet-e könnyen kezelni, könnyen csukni-nyitni, mert vonatozásnál nem tudok két kézzel babrálni, közben meg a gyerkőcök veszélyben, főleg Letti. Ha esetleg nem olyan jó, nem felelne meg, akkor szólok és megbeszélünk valamit. Akkor esetleg kölcsönkérném, ha tényleg nincs rá szükségetek. A színével nincs baj, kaptunk ajándékba fekete-ezüst sport babakocsit és sííííímáááán használjuk piros napernyővel
Senki nem a babakocsit nézi, hanem a babát
Nagyon köszönöm a kedvességed!
Red: De örülök, hogy beszaladtál! Szegény, na akkor jól kifogtad anyóspajtást. Kitartás, drukkolok, hogy mielőbb hazamehessetek és örülök, hogy rendben a Pocaklakó. Panna meg nagyon cuki lehet az új tudományokkal.
Apropó új dolgok: Kicsikém is tovább újított az elmúlt napokban: Pl. fél kézzel kapaszkodik a járókába és óvatosan leguggol a játékért. Többnyire sikerül is de néha iszonyatos borulások vagy jobb esetben balettozások vannak
Egyre többször próbál elengedett kézzel álldigálni asztal mellett, kanappé mellett, épp csak nekidőlve (na ettől még frászt kapok).
-Hihetetlen a baba és kutyaimádat, pl az Egyik kopó, másik eb-et is végig visítozta (amíg fent volt). Amint ugatott a kutya a filmben, rakétagyorsaságú skera a tévéBE majdhogynem és felkapaszkodott hogy megnyalogassa a kutyát, persze nem éri el..
-Ha mi eszünk, ő hiába evett előtte egy lóadagnyit, akkor is kunyizik és addig arénázik, hogy hammaaa-ammmmaaa-ammmaaa amíg csak kap egy-két falatot olyanból amit szabad. Ma (bár még nem evett) pici paradicsomot is kapott, de a legeslegbelsejéből és dédinél termett gigaparadicsomból (mint két nagy narancs). Mézédes és nem savas annyira és úgy, de úgy ízlett nekii!!
És mostmár engedélyezte a dokibácsi, hogy egy-egy falat dinnyét is egyen, na hát volt elégedett cuppogás!
A céklát is beszoktattam már félig, azt is imádja.
A múltkori nagy evésigény.. na az általánossá vált. Mostmár minden tápszert 210 ml vízzel csinálok (pedig reggel kevesebbet szokott enni azelőtt), de lehet, még ezzel se lakik jól, mert egyre korábban kel fel, már megint hajnalban. Sőt, ma éjszaka éjféltől óránként felnyekkent aztán 4-től teljesen felébredt. Próbáltam várni, de fél5-re annyira kivolt és jött az ammmaaaaa- ammmmaaaa követelés, szóval kénytelen voltam megetetni. Visszaaludt, de persze csak egy órácskát, tehát én nemigen tudtam pihenni. (pedig máskor 7-8-ig alszik, ha korán is kap tápit).Hjjaj. Már alig látok, de Apát is meg kell várnom, persze pont ma jön rohadt későn..
-Jajj és a lényeg, csakhogy ne legyen nekem sem olyan egyszerűűűű:
nappali altatás: Napok óta mindenen nevet. Ha visszateszem, nevet, ha csak mozdulok már visszadől és nevetgél, hiába mondom, hogy nem játszunk alszunk. Sőt, már visszatennem se igen kel, mert elsőre (tudja mi jön) és gyorsan visszadől. Próbáltam a lefogást is, de csak röhög.. kész vagyok tőle
Nem is tudom néha, hogy sírjak, vagy nevessek. Nahát a minap ezekkel a próbálkozásokkal, végül kimentem (persze hívogatott), 1,5 óra volt mire elaludt. Másnap inkább már az első két visszatevésnél csúnyán néztem és kijöttem, mert rájöttem, hogy már utazik az ingerre, hogy reagáljak akármit. Akkor úgy 20 perc kis játék után aludt. 3. nap meg édes volt, mert játszott ugyan, de nem kelt fel. Fekve hentergett kicsit aztán aludt rendesen. Nem tudom, hogy hogy alakul majd ez a dolog, de remélem beállunk már valami normára megint.
Ja és ma, azért a kijövés után 1-szer bementem, mert annyira hangos volt, rájöttem pakol a pelenkázóról (mert átrendeztünk pár dolgot) és gyorsan bementem elpakolni. Ahogy beléptem és meglátott annyira izgatott lett, hogy tetten kaptam, hogy ilyed-örömében és kacagás közepette ugrott egy hatalmasat és az egyik lábát úgy fellendítette, mint aki ki akar ugrani a rácson át.. De hirtelen úgy is tűnt, hogy nem sok kell hozzá
és csak visongva nevetett hozzá, én meg tök megrémültem. Visszafektettem és úgy maradt, de még fetrengett meg visongott egy kicsit jókedvűen.
-A minap reggel meg annyira be volt már sózva a feneke, hogy csak állva tudtam nagy nehezen felöltöztetni. Márminthogy ő felállt és már lépett volna..úgy szenvedtem fel rá a ruhát.
-Öltözködés. Édes, végre elkezdett segíteni, de általában inkább leveszi. Úgyhogy kb-4.-5.-jére sikerül ráadni valamit, vagy csellel. De a levételnél nagyon megy a segítség.. úgy dobja le a ruháját, hogy még!
Simán lehúzza, még a fejéről is, a karját is az ujjából.. kis szabadulós.
Na, számos élményünk van, amiről beszámolnék még, de nem bírom már.. majd holnap, de izgi
- strand stb..
Apppaaaa gyereee mááá
hhzzzzz
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára kchriske 2010.01.23 14:50-kor.