Elég sokat gondolkodtam ezen a szüléstörténet dolgon. Végülis arra jutottam, hogy utálatos dolog szülni.
Egyrészről sajnálom, hogy nem lesz több gyerkőc, másrészről ezt az egész terhes dolgot a hátam közepére sem kívánom. Nálam az, hogy majd a következő könnyebb lesz, nem jött be, szerintem ez egyre vacakabb lesz.
Hajnali f2-kor felébredtem a szokásos pisi körömre, majd gyanakodni kezdtem, hogy a doki matatása meghozta az eredményt. f3-ig bizonytalankodtam egy kicsit, majd felébresztettem Robit. 5-10 percenként jöttek azok a kis pilleszárny keményedések. Ha már amúgy sem alszom, legalább volt időm átpakolni a kórházi cuccost és leellenőrizni a listát. Anyóst egy újabb fél óra tanakodás után riasztottuk. Mire f4 felé megérkezett, már nagyon tuti volt, hogy szülni megyek, gyorsan hajat mostam, de már megszárítani se nagyon volt kedvem, jó kócosan elkezdtem lemászni a lépcsőn. Fent még megvártam egy fájást, de már nem értem le, kezdődött a következő.
A kórházba 4-kor értünk be, a doki majdnemhogy haza akart küldeni, mert még mindig csak annál az egy ujjnyinál tartottam, ahol előző nap, a vizsgálatnál. Mondta, hogy a dokim csak akkor hívja, ha majd lesz valami. Meg legalább 15x rákérdeztek, hogy miért nem volt magzatvíz vizsgálatom, amikor már túlhordok. Akkor már keményen 4,5 óra túlhordásban voltam.
Szép nyugisan mentek a dolgok. Még egy utolsó teszt, a wc-ből alig bírtam kijönni, mert folyamatosan jöttek a fájások. Majd a nyugis időszakokban egy kicsit ásítozva bebattyogtam a szülőszobára.
A szülésznő követett, majd hogy ne csak potyára kövessen, egy gyors vizsgálat, egy szemmeresztés, majd szó nélkül kiment. Vissza egy dokinővel jött, vele is közelről megismerkedtem. Mivel az átbattyogás alatt jelentősen változott a helyzet (3 ujjnyi), szóltak, hogy már hívták a dokit, aki egy kicsit nyúzottan de nagyon hamar megjött. Beöntést megspóroltam ("harmadszor szülő nő, 3 ujjnyira nyitva, ha beöntést adok, a wc-ben megszül" indoklással.)
Na, eddig mentek gyorsan és flottul a dolgok. Az utolsó két óra azért elég húzós volt. Már kezdtem jól érezni magam, amikor rákötöttek egy oxitocin csapra, amitől elég brutálisak lettek a fájások. A f6-6-ra meg lesz a baba módosult f7-7-re. Már teljesen szabad volt az út, csak a méhszáj tartott és tolófájás az zéró. Időérzékem az kiesett, órát amúgy sem volt, némi sétálgatás (értsd botorkálás) után indult a buli. Amikor kint volt, csak annyit láttam, hogy a nyaka helyén vaskos köldökzsinór kötegek vannak, dokinéni szépen leszámolta. 3x a nyakán, plusz 1x keresztben a hátán. Dani 7:08-kor, 3650g-mal, és 55 cm-rel bújt ki. Szerencsére, elég hosszú volt a köldökzsinór, így nem okozott gondot. Az alternatívába nem szeretnék belegondolni. Eda az elmaradt, idő hiányában.
Bár szerintem lett volna rá idő is, meg jobb is lett volna, de túlélve. Szülés után meg jött az összepakolás, hát felért egy újabb szüléssel.
De legalább most először kaptam érzéstelenítőt is a gátmetszés varrogatásához, ami azért jelentősen dobott a komfortszintemen.
A végére nagyon ki voltam ütve, tiszta depi. Robinak oda kellett adnom Danit, egy csöppet sem vágytam a közelségére. Na ettől meg lett jó kis lelkiismeretfurdalásom és meg is ijedtem egy kicsit. Ez volt az első szülés, ahol Robi végig bent volt. Ő is elég rosszul nézett ki.
Kellett pár óra, mire helyreráztam magam, addig volt pár bömbi és nyafi Robi vállán.
Amikor elment, akkor jöttem rá, hogy az ájulás határán vagyok. Már a szülés után is remegtem össze-vissza, ha néznek vércukor értéket, szerintem 0-t mutatott volna. Nagy értelmesen, ahelyett, hogy szóltam volna egy nővérnek, elkómáztam egy automatáig és megszereztem az életmentő forró csokit.
A jó adag cukor helyre tett, onnantól elkezdett sütni a nap is. Raeszméltem, hogy Dani csodaszép meg bla-bla-bla
Nagycsalád project kipipálva.