Sziasztok!
Márti, Zsuzska, végülis ide írok, mert a tanyára újra regisztrálnom kell.
Pedig nekem is jobb lenne az, dehát nem enged be... na, mindegy. Szóval minden rendben van velünk, jól vagyunk, mostmár elég ügyesen alakulunk.
Alkalmanként már 100-120 ml-t szopizik a drága, de sztem nincs az a tejcsi mennyiség, amit ne tudna megenni...
Teszek fel pár képet, hogy lássátok Ti is.
És a történet: 5.-én elég vacakul éreztem magam. 11-től 5 perces fájásaim voltak, kb negyed 4-re értünk be a kórházba, a magzatvíz még megvolt, de mire odaértünk, a fájások már csak 3 percesek voltak. A szülésznő megvizsgált, rögtön megrepedt a burok, és közölte, hogy Beni baba bizony már belekakilt a magzatvízbe, úgyhogy ma tuti szülünk. Mivel 1 ujjnyira voltam csak kitágulva, azt javasolta, kössünk be egy EDA-t, mert elképzelhető, hogy attól jobban fogok tágulni, és elég sokkal lerövidülhet a szülés ideje is. Engedélyt kellett kérni rá az orvostól, de azt mondta, mehet. Fél 5-kor megkaptam, 20 perc múlva 7 cm-re voltam kitágulva, és jöttek az egyperces tolófájások. Doki sehol (merthogy rendelt szegénykém), de sikerült 5.50-re megérkeznie. 6.05-kor pedig már a kezemben volt Beni bébi... eszméletlen érzés volt... nem érdekelt az sem, hogy iszonyatosan sok vért veszítettem, kaptam is, teljesen kimerültem, de leírhatatlanul boldog voltam.
A kórházról: 6 ágyas fülledt szobák, morcos ápolónők, (mert ugye, baba-mama barát kórházról beszélünk) senki nem mond semmit, egymástól kérdezősködtünk, ha nem tudtunk vmit... Beni szinte egész nap sírt, talán negyed órákat hagyott nekem, de ennyi idő alatt szinte semmit nem tudtam csinálni. Sírtam vele... olyan rossz, ha ennyire tehetetlen az ember... Egyszer szélcsövezték, (amikor már nem tudtam vele tényleg mit kezdeni, átvittem a csecsemőosztályra, mondtam, hogy láthatóan pocifájás van, a nővérke jól megkínozta, de aztán jobb lett). Vasárnap estére kiderítettem, hogy a 2 nap alatt nem evett semmit, ugyanis nem indult meg a tejcsi, mert nem rendesen szopizott. A mellem begyulladt, nagyon belázasodtam, viszont óránként jártam fejni, hogy hétfőn hazajöhessünk. Szerencsére volt egy idős ápolónő a csecsemőosztályon, ő aztán segített, megetette Benit, hogy ne legyen sokkal könnyebb, mint volt (merthogy 3400 grammra visszaesett, és jól letoltak, hogy miért nem figyelek oda erre... naja... 38 dekát fogyhatott engedéllyel).
Remélem, Ti jól vagytok... Ti is hiányoztok ám!!!
Millió puszit küldök mindenkinek!!