2004.06.17 11:49
Szerző: adrienn
Ildi, ma én már vitatkoznék azzal, hogy "mázlisták, akiknek a gyereke nem ilyen." Tudod, hogy az enyém is ilyen volt, és akkor nagyon szerencsétlennek éreztem magunkat. Mára (két éves múlt) viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen volt a gyerekem, mert ez olyan nagyon összekovácsolt minket, és amellett pedig engem is megnevelt, és én meg rengeteget foglalkoztam vele (amit valszeg nem tettem volna, ha nem követeli ki), és ez a rengeteg befektetett energia most látszik megtérülni. Mondhatom, hogy a mi fiunk váratlanul és számunkra is meglepetésszerűen olyan hihetetlen aranyos, kezelhető, okos, kommunikatív kis gyerek lett, hogy egyszerűen nem hiszem el. Összeszoktunk, megtanultuk egymást, stb. Nem tudom kifejezni, amit ezzel kapcsolatban érzek, de az biztos, hogy már egy percig sem bánom azt a plusz energiát, amit - az ő erőteljes késztetésére - belefektettem a csecsemőkori kapcsolatba.
Kittike, van pár ötletem: ahogy mostanság egyrészt visszanézek a mi elmúlt két évünkre, másrészt látom mások helyzetét, azt tudom mondani, hogy ha egy baba sír, annak oka van. Vagy fáj valamije, vagy kialvatlan(!), vagy tényleg az ingerekre vágyik, és nem tudja még magának biztosítani azokat. Ennyi jut eszembe, de lehetnek más okok is. Nálunk mindhárom volt együtt.
A "fáj valamije" kb. három hónapos koráig tartott, mikor is rájöttünk a bajaira, és elkezdték kezelni azokat, sikerrel. Aztán a kialvatlanság: ezt sok babánál látom. Az elalvás nem könnyű dolog. Van, aki a mamája hasában mondjuk megszokta a mozgást, a ringatást, és úgy tud aludni, ha az megvan, és elalvás után még legalább 15 percig marad, fokozatosan hagyja abba az anyuka a ringatást. Nekünk nagyon bevált a babakocsi és a hinta (autósülés egy kampóra kötve). Ha a baba végre elalszik, még legalább 15 percig kell mozgásban tartani. Van, aki cicin alszik el, annál kevesebb szokott lenni a gond. Au enyém sose aludt el cicin. Neki tényleg mozgás kellett. Este nem ismertünk viszont pardont, ágyban kellett elaludnia, de akár órákat is ültem mellette, mert az segített neki, hogy megmaradjon az ágyban ellenkezés nélkül.
Még valami, ami nagyon fontos: minél kialvatlanabb, annál nehezebben alszik el!
Érdemes kifejleszteni egy módszert, ami tuti alváshoz vezet. Nekem ez a babakocsizás volt. Akár egész nap is aludt. Mert álmos volt. És hidd el, egy ilyen egész napos alvás után sokkal "jobb" baba lett, és könnyebben elaludt. Egyszóval: kipihente magát, és ezáltal kikeveredtünk az ördögi körből (fáradt, ezért nem alszik, ettől még fáradtabb,...). Ezt mindig bedobtam, mikor láttam, hogy kivan. És többnyire bevált, én meg szívesen sétáltam vele egész nap.
A harmadik, az ingergazdag környezet. Egyrészt erre a ti korotokban már jó a kenguru, másrészt nekem ami szintén bejött (és nem ártott meg neki az alatt a pár hét alatt) a bébikomp. Amit mondjuk egy nap annyi időre adtam csak alá, hogy épp a legfontosabb teendőimet el tudjam végezni. De amint láttam, hogy közel az a nap, mikor megtanul mászni, a bébikompot eltettem, örökre. Aztán megtanult mászni, és a bajaink eléggé lecsökkentek. De még most sem játszik el magában. Csak most már nem zavar. Mert most már érdekes vele játszani, hisz kérdez, dumál, ötletei vannak, szórakoztat.
A babakocsiról: az én fiam pontosan addig utálta a babakocsit, amíg abban feküdnie kellett. Aztán kipróbáltam valamit (elég korán, már két hónapos korában): a gyerekülésben babakocsiztattam, vagyis félig ülő helyzetben, de jól kitámasztva. Látta maga körül a világot, és soha többé nem sírt a babakocsiban, sőt... Ezek voltak a legszebb hónapjaink. Egész napokat elsétálgattunk. Ő sokat látott a világból, de sokat aludt is, én meg végre újra emberek közt voltam. Ha elaludt, és már tuti volt, hogy mélyen alszik, akkor leültem egy padra, elővettem a könyvemet, és órákat olvastam. Aztán lefagyott minden, akkor sajna újrakezdődtek a problémák, mert még az is van, hogy az én fiam utál a négy fal között lenni. Most van kertünk is, és két évesen a kertben abszolút jól eljátszik, akár magában is, de a négy fal között csak akkor bír "ellenni", ha valaki játszik vele. Erre meg azt próbálom csinálni, hogy sokat hívok társaságot. Már a puszta jelenlétük is szórakoztató a számára, és ez egész pici kora óta így van. Ha emberek közt voltunk, nem volt semmi baja. Akkor se, ha nem kifejezetten vele foglalkoztak.
Egyvalamitől óvnálak: nehogy tévével próbálkozz! A férjem próbálta azzal lekötni (ha nem voltam otthon), és ha nem jövök rá időben, rá is szoktatta volna a gyereket szépen... Szerencsére időben észrevettem, és azóta résen vagyok.
Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut