Sziasztok!
Végre lemerészkedtem a kuckómba körbenézni mi újság a neten. Nem Mintha Prücsköm rabszolgája lennék... Na jó egy kicsit. No nem azért mert hisztis. Nem. Alszik. Csak hát... Jó nézni.
Sylva kérdezte, igaz nem most, milyen volt a szülés.
Már eltel kicsit több mint 3 hét, tehát kicsit jobban rálátok az eseményekre, bár még nem az igazi.
Az első "fájások" mérését hajna 1órakor kezdtem. Éreztem előtte, valami történik, ezért lekocogtam a telfonért, hogy a stopperrel visszaigazoljam amit éreztem. 5 perces összehúzódások. Még fél óra múlva is. Felkeltem, hátha csak beetetés és elillan az egész. Hozzáteszem már annyira akartam akkor "fájni", hogy az sem lepett volna meg, ha beképzelem az egészet. Tehát elindultam bóklászni, kezemben a nem rendeltetésszerűen használt telefonnal. Még mindig 5 percesek. És ha nem figyelek oda? Irány a gép, nekiáltam majhongozni. Nem változott semmi. Hajnal 3-kor betelefonáltam a szülészetre, és megérdeklődtem mi a teendő, mikor induljak, és keltsem eberemet, hiszen nem fáj, csak összehúzódik. Akkor még nem tudtam mihez viszonyítsak. Azt kérdezték, elfolyt-e a magzatvíz, meg olyan-e mint a menstruációs görcsök. Folyni nem folyt semmi, azokat a görcsöket meg hál' akárkinek nem ismerem. Abban maradtunk, ha így maradok, menjek be.
Hát jó. Még várok. Manikűrözés, hátha tényleg szülünk, nehogy megkarmoljam a gyereket, meg epilálás, hiszen mégsem lehet első élménye Mazsolának két bundás fatörzs! Elég az a dzsungel a hasam alatt, amihez sehogysem férek hozzá! Eközben maradtak az 5 percesek.
Reggel 5-kor elrendezgetve magam úgy gondoltam keltem páromat. Ebből tényleg lehet valami.
6-ra értünk be. Fura dolog, hiszen eleve nem voltam sokat kórházban, de most nem is betegség miatt vagyok ott, így lövésem sem volt mi a teendő.
Nagyon segítőkészek voltak a szülésznők, minden rendben volt. Felvétel után bementünk az egyik szülőszobába, és vártunk. Közben befutott párom Mamája is. Ő volt a segítségem. Amíg vártunk, hallotuk, a műtőben épp felsírt egy baba. Emberem ekkor felélénkült, hogy milyen jó hallani ezt. Ekkor döntöttünk a félapás szülésnél. Ott volt a szülésnél, csak az ajtó túloldalán. Nem lát, de hall.
A nagy várakozás csak 1 ujjnyi tágulást hozott, így átvittek a leendő szobánkba, hoyg várjunk mi lesz. Nem voltak igaziak a fájások.
3-kor az ügyeletes az orvosommal konzultálva burokrepesztés mellett döntött, mert 3 ujj már volt, de nem fájt eléggé.
Azután már fájt. Hozzáteszem nem akartam EDÁ-t. Kedvesen többször megkérdezték, de nem.
6-ra már 8 ujj volt, meg is dícsért a dokim. Jó volt. Fájt mint a fene, de jó fájások voltak.
Itt viszont elakadtam. 8-kor még mindig 8 ujjnál voltunk, és kimerültem. Két óra fájás eredménytelenül. Ez elkeserített. Többször kérdezték az érzéstelenítést, de igazi szülést akartam.
8 órára megtörtem. Teljesen kimerültem, és egy váratlan vizsgálat, ami manuális tágítást takart, megtört. Nem volt már semmi erőm. Remegtem mint a nyárfalevél, szó szerint, eredménytelenül fájtam, Egyster egy pillanatra eltűnt a szívhang, és ez teljesen mergémített.
Jöjjön az EDA.
Ez hatott. Ellazított, de nem tett érzéketlenné. 22:00-kor azt mondta az orvosom, ha most jól együtt dolgozunk, óra 10-re megvan a baba.
Olyan jól dolgoztunk mindahányan, hogy 22:04-re megérkezett Olivér. Az a drága nedves, csúszós kis csomag, akit a hasamra tettek, és nézelődött a világba. 3260gr, 49cm, arányos szép baba, szabályos ovális buksival, semmi elszineződés, vagy deformálódás.
Amikor elvitték sírt, de Apuka kezében elhallgatott, és őt is jól megnézte magának. Ezt a Nagyi mesélte.
Így történt.
Azt is megérdeklődtem, hogy az orvosok által készített "szülési menetrendet" is el lehet kérni, már a másolatát, csak a főorvostól kell engedélyt kérni.
Ezt meg is fogom tenni, hiszen emlékezni szeretnék mindenre.
"Kicsit" tömörítettem, hiszen ez az amiről azt hiszem mindannyian oldalakon keresztül tudnánk írni. Tán még így is hosszabb a kelleténél.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a bíztatást, és mindenkinek a legjobbakat kívánom!
Még jelentkezem!
Sziasztok!
ui.: Olivér három hetesen csipogó nyuszit nézeget! Nem nagy bizalommal.