azért ez mégis egy nagyon különleges fórum, így,ahogy van, ezekkel a gondolatokkal.
Ahogy olvastalak most Titeket, az járt a fejemben, vajon van-e másik ilyen mély érzelem máshol, hogy ez pont azért okoz nehézséget, mert ez már MÁS élet, nehezebb.
Szerintem jó ez, ahogy van.
És hihetetlen ,hogy én ezt most így ,leírtam.
Új privát üzeneted érkezett!
2009.07.17 11:53
Sziasztok!
Visszaolvastam amiket írtatok és itt mindenkinek a maga módján igaza van.
Jelenleg én is olyan állapotban vagyok mint betti és azért nem is írtam semmit mert láttam nektek sincs jobb hangulatotok mint nekem és jobbnak láttam azt hogy inkább háttérbe vonulok és csak olvasok.
Tünci az előző hsz-ed tökéletesen mutatja ez a topik miről szól is valójában.
Legyen szép napotok!
Majd még jövök csak most nekem is relax van.
Visszaolvastam amiket írtatok és itt mindenkinek a maga módján igaza van.
Jelenleg én is olyan állapotban vagyok mint betti és azért nem is írtam semmit mert láttam nektek sincs jobb hangulatotok mint nekem és jobbnak láttam azt hogy inkább háttérbe vonulok és csak olvasok.
Tünci az előző hsz-ed tökéletesen mutatja ez a topik miről szól is valójában.
Legyen szép napotok!
Majd még jövök csak most nekem is relax van.
2009.07.17 13:26
Szióka lányok!
Jól vagyunk,köszönöm!
Tengődnek a hétköznapok!
Valamikor én is éreztem így,hogy sehogy sem lesz,nem láttam az alagut végén a fényt!Amikor már körülöttem mindenki babás lett,csak én voltam az egyetlen árva,akinek nem sikerült!Akkor kezdtem én is irigy lenni,akinek babája van!Ami még rosszabb,hogy kezdtek idegesíteni a gyerkőcök is!
De azután sikerült és ez az érzés megváltozott!
Jól vagyunk,köszönöm!
Tengődnek a hétköznapok!
Valamikor én is éreztem így,hogy sehogy sem lesz,nem láttam az alagut végén a fényt!Amikor már körülöttem mindenki babás lett,csak én voltam az egyetlen árva,akinek nem sikerült!Akkor kezdtem én is irigy lenni,akinek babája van!Ami még rosszabb,hogy kezdtek idegesíteni a gyerkőcök is!
De azután sikerült és ez az érzés megváltozott!
(ejnyeszájli..)2009.07.17 18:21
Franka
én sem tudok háttér privátokról.
Nekem van néhány gondolat, amit építő jelleggel kapok, válaszolok, soha nem másokról, hanem rólam.
Ennyi.
Általában én ide leírom, milyen érzésem van, a többiek meg leírják, legyen, ne legyen, de megfér minden.
Ha ne legyen, azt is tudomásul veszem, igaz változni nem fog, de elgondolkodtat, és már megérte.
Szóval nem pofátlankodtál be, segítségért jöttél te is.
Ahogy olvastalak rájöttem, hogy én sem feketében, mindenkit kerülve járok az utcán, a múltkor képzeld még buliban is voltam, ahol úgy becsiccsentettem, hogy az asztalnál én énekeltem a leghangosabban a magyar nótákat, és másnap azt mondták le a kalappal, ilyen nőt még nem is láttak, aki ennyi nótát tud kívülről.
Meg szerintem Tünci is elég sokat nevetett nálunk,míg itt volt talán egyszer, késő éjjel került szóba kis szomorúság, de akkor meg szinte elaludtunk rajta.
Igen a mindennapi élet nem ez, és lehet azért nem, mert idehozzuk, kiírjuk és megyünk tovább.
én sem tudok háttér privátokról.
Nekem van néhány gondolat, amit építő jelleggel kapok, válaszolok, soha nem másokról, hanem rólam.
Ennyi.
Általában én ide leírom, milyen érzésem van, a többiek meg leírják, legyen, ne legyen, de megfér minden.
Ha ne legyen, azt is tudomásul veszem, igaz változni nem fog, de elgondolkodtat, és már megérte.
Szóval nem pofátlankodtál be, segítségért jöttél te is.
Ahogy olvastalak rájöttem, hogy én sem feketében, mindenkit kerülve járok az utcán, a múltkor képzeld még buliban is voltam, ahol úgy becsiccsentettem, hogy az asztalnál én énekeltem a leghangosabban a magyar nótákat, és másnap azt mondták le a kalappal, ilyen nőt még nem is láttak, aki ennyi nótát tud kívülről.
Meg szerintem Tünci is elég sokat nevetett nálunk,míg itt volt talán egyszer, késő éjjel került szóba kis szomorúság, de akkor meg szinte elaludtunk rajta.
Igen a mindennapi élet nem ez, és lehet azért nem, mert idehozzuk, kiírjuk és megyünk tovább.
Betti
2009.07.17 18:25
Nekem a kollegáim mondták a napokban ,sorban állítottak meg férfiak az irodában ,hogy mi baj van mostanában ,olyan szomorú vagyok..Mire én kérdeztem tőlük, hogy most látnak szomorúnak??Hiszen mindig ezt érzem ,csak mostanra fogyott el az energia mást mutatni!Azt gondolták milyen boldog vagyok már, aztán meg itt sírtam a raktárban a 40 éves agglegény kollegámnak, Ő tudott együttérezni, vígasztalni.
a hétköznapok tényleg nem ezek.
az éjszakák ezek,magányosak, mindig.
a hétköznapok tényleg nem ezek.
az éjszakák ezek,magányosak, mindig.
2009.07.17 19:18
Mi pont azért szüntettük be a tévézést amikor költöztünk a szüleimtől, mert csak bambultunk és nem beszélgettünk. Rendszeres volt, hogy elaludtam előtte. Drága őseim váltig állítják, hogy ők nem is nézik, de sokszor apukámmal beszélek az étkezőben ő meg a vállam felett nézi a Barátok Közt. 
Baromira felemelő.
Baromira felemelő.2009.07.18 08:04
Sziasztok!
Valamit szeretnék megint írni Nektek,Mindenkinek!
Tegnap munka után sokáig beszélgettem a párommal, mert mielőtt hazajöttem, hívott a barátnőm nővére és úgy látszik ,hogy sikerült a barátnőmnek ővele is megmérgezni a kapcsolatunkat..rég elfeledett, ezer éves históriákat szedett elő a múltból, mára már jelentéktelenné vált dolgokat, csupa negatívumokat, kiragadva minden más közül, csak sorolva,sorolva, míg a lélek mélyéig hatol mniden rossz szó..És a nővérnek választania kell a testvére és énközöttem és egyértelmű ,hogy a családot választja.
no ,de nem is ez a lényeg, hanem ,hogy szemere vetette, hogy akkor, egy éve,Viola után ,hogy Ők nem álltak mellém és nem segítettek ,az nem az Ő hibájuk, hanem az enyém, mert igenis kérnem kellett volna, hogy jöjjenek, mert honnan tudták volna, hogy mire volt szükségem..Hát igen, sose tudják inkább meg, hogy milyen ez,hogy a légvétel is nehéz, nem hogy a segítségkérés..
Amit mondani akarok, hogy ez a beszélgetés megint csak rádöbbentett,arra, amit már úgyis régóta tudok, hogy MENNYIT,DE MENNYIT jelentetek nekem, hogy milyen sokat segítettetek, hogy egy éve már ,hogy velem vagytok, bajban, örömben, a hétköznapokban.Hogy nélkületek sehol sem lennék, hogy talán meg is bolondulok, talán tönkremegy a házasságom, talán elvesztem a hitem.S így tulajdonképpen nektek köszönhetem a mostani életemet!
Ezt akartam csak ismét, tudatni ,hogy KÖSZÖNÖK MINDENT!!!!
Valamit szeretnék megint írni Nektek,Mindenkinek!
Tegnap munka után sokáig beszélgettem a párommal, mert mielőtt hazajöttem, hívott a barátnőm nővére és úgy látszik ,hogy sikerült a barátnőmnek ővele is megmérgezni a kapcsolatunkat..rég elfeledett, ezer éves históriákat szedett elő a múltból, mára már jelentéktelenné vált dolgokat, csupa negatívumokat, kiragadva minden más közül, csak sorolva,sorolva, míg a lélek mélyéig hatol mniden rossz szó..És a nővérnek választania kell a testvére és énközöttem és egyértelmű ,hogy a családot választja.
no ,de nem is ez a lényeg, hanem ,hogy szemere vetette, hogy akkor, egy éve,Viola után ,hogy Ők nem álltak mellém és nem segítettek ,az nem az Ő hibájuk, hanem az enyém, mert igenis kérnem kellett volna, hogy jöjjenek, mert honnan tudták volna, hogy mire volt szükségem..Hát igen, sose tudják inkább meg, hogy milyen ez,hogy a légvétel is nehéz, nem hogy a segítségkérés..
Amit mondani akarok, hogy ez a beszélgetés megint csak rádöbbentett,arra, amit már úgyis régóta tudok, hogy MENNYIT,DE MENNYIT jelentetek nekem, hogy milyen sokat segítettetek, hogy egy éve már ,hogy velem vagytok, bajban, örömben, a hétköznapokban.Hogy nélkületek sehol sem lennék, hogy talán meg is bolondulok, talán tönkremegy a házasságom, talán elvesztem a hitem.S így tulajdonképpen nektek köszönhetem a mostani életemet!
Ezt akartam csak ismét, tudatni ,hogy KÖSZÖNÖK MINDENT!!!!
2009.07.18 08:27
Tünci:nem szoktam hétvégén írni, de most könnyeket csaltál a szemembe.
Ha te nem indítod el anno ezt a fórumot, én is szegényebb lennék, mert nem ismertem volna meg ennyi igazi EMBERT.Úgyhogy a magam nevében én megköszönöm NEKED, hogy ti itt vagytok és én itt lehetek.
Ez olyan közhelyes, meg nyálas dumának tűnhet, ....de igaz!
Közeleg a nap, az első forduló, valószínű ezért vagy most ennyire "lennt".((()))
Ha te nem indítod el anno ezt a fórumot, én is szegényebb lennék, mert nem ismertem volna meg ennyi igazi EMBERT.Úgyhogy a magam nevében én megköszönöm NEKED, hogy ti itt vagytok és én itt lehetek.
Ez olyan közhelyes, meg nyálas dumának tűnhet, ....de igaz!
Közeleg a nap, az első forduló, valószínű ezért vagy most ennyire "lennt".((()))
2009.07.18 10:26
Sziasztok!
Dolgozom!
Tegnap kicsit eltüntem, de még élek! Tegnap volt Bogikám 11 hónapos. Jön ez az átkozott augusztus. Mindennek az első évfordulója.
Sokat járnak ezen a gondolataim.
Tünci
Én még emlékszem az első éjszakára, amikor bejelentkeztem. Te egyből tudtad hogy ki vagyok, és átsegítettél az első akadályon, hogy le tudjak irni legalább egy hsz-t. Nekem is nagyon fontos ez a barátság Veletek.
Dolgozom!
Tegnap kicsit eltüntem, de még élek! Tegnap volt Bogikám 11 hónapos. Jön ez az átkozott augusztus. Mindennek az első évfordulója.
Sokat járnak ezen a gondolataim.
Tünci
Én még emlékszem az első éjszakára, amikor bejelentkeztem. Te egyből tudtad hogy ki vagyok, és átsegítettél az első akadályon, hogy le tudjak irni legalább egy hsz-t. Nekem is nagyon fontos ez a barátság Veletek.
2009.07.18 11:25
Melcsike, látod, tényleg olyan nyakakitekert, megerőszakolt dolog ez.
Anyumon gondolkodtam, a barátja tolószékes.Sokszor gondolkodtam, hogy mennyire más élete lehet vkinek, aki 17 évesen tolószékbe kényszerül, tudom milyen nehézségekkel küzd, nem mehet akárhová, mert nem tud bemenni,milyen nehéz porszívóznia, milyennehéz bemászni a kádba, a karja állandóan fáj, meg a vállai.stb.De azt nem tudja általában egy kívülálló,hogy állandóan katéterezi magát, hogy ha bárhová menni akar, csak úgy tud elindulni ,ha előtte elllenőrizte, hogy volt- e széklete és addig nem ehet, amíg haza nem ér és akkor is záros(néhány órás)határidőn belül, mert nem érzi mikor kell..
Tehát elfogadtam ,hogy nem várhatom el senkitől, hogy megértsen, csak együttérezhet, de az sem lehet olyan, mint az én érzésem.
Hogy mit veszítettem?Egész éjjel ezen gondolkodtam.
Nemrég mondta nekem vki, hogy talán nem is kell igazán mély barátságokat kötni, megóvhatjuk magunkat a csalódástól, fájdalomtól, csak legyenek jó haverok, elvárások, kötelezettségek nélkül.
Anyumon gondolkodtam, a barátja tolószékes.Sokszor gondolkodtam, hogy mennyire más élete lehet vkinek, aki 17 évesen tolószékbe kényszerül, tudom milyen nehézségekkel küzd, nem mehet akárhová, mert nem tud bemenni,milyen nehéz porszívóznia, milyennehéz bemászni a kádba, a karja állandóan fáj, meg a vállai.stb.De azt nem tudja általában egy kívülálló,hogy állandóan katéterezi magát, hogy ha bárhová menni akar, csak úgy tud elindulni ,ha előtte elllenőrizte, hogy volt- e széklete és addig nem ehet, amíg haza nem ér és akkor is záros(néhány órás)határidőn belül, mert nem érzi mikor kell..
Tehát elfogadtam ,hogy nem várhatom el senkitől, hogy megértsen, csak együttérezhet, de az sem lehet olyan, mint az én érzésem.
Hogy mit veszítettem?Egész éjjel ezen gondolkodtam.
Nemrég mondta nekem vki, hogy talán nem is kell igazán mély barátságokat kötni, megóvhatjuk magunkat a csalódástól, fájdalomtól, csak legyenek jó haverok, elvárások, kötelezettségek nélkül.
2009.07.18 11:35
Nana, Tünci! Az előzőekkel egyetértek. Örülök, hogy a tegnapiak után most mindenki örül, hogy itt vagyunk.
De a mély barátságokra szükség van!!! Gondold már át, hogy barátságok önkéntesen jönnek létre. Két idegen saját elhatározásából. Vállalod, hogy egy "idegent" segítesz, megpróbálod megérteni, adsz egy kis részt magadból neki. Szerintem ez olyan szép és engem igazából az sem zavar, ha a másik nem viszonozza nekem. Lényeg, hogy adhatok, örömmel, szívesen... E nélkül egyedül magányos lennél.
Igen, megérteni nem fognak soha, mert nem látnak bele a fejedbe. De ha már együtt érez veled valaki az jó. Akkor már gondol rád, megpróbálja átérezni a helyzeted. Foglalkozik VELED!!!
De a mély barátságokra szükség van!!! Gondold már át, hogy barátságok önkéntesen jönnek létre. Két idegen saját elhatározásából. Vállalod, hogy egy "idegent" segítesz, megpróbálod megérteni, adsz egy kis részt magadból neki. Szerintem ez olyan szép és engem igazából az sem zavar, ha a másik nem viszonozza nekem. Lényeg, hogy adhatok, örömmel, szívesen... E nélkül egyedül magányos lennél.
Igen, megérteni nem fognak soha, mert nem látnak bele a fejedbe. De ha már együtt érez veled valaki az jó. Akkor már gondol rád, megpróbálja átérezni a helyzeted. Foglalkozik VELED!!!
2009.07.18 11:51
Tüncike én úgy látom kivülállóként, hogy a barátnőd és a nővére valamiféle mentséget keres a viselkedésére. Nyilván ott legbelül a barátnőd is tudja, érzi, milyen minősithetetlenül állt hozzá a Te problémádhoz. És talán nem akar szembenézni azzal, hogy ő az oka a barátság végének. Tehát mentséget keres a saját viselkedésére.
A másik dolog, hogy egyáltalán nem biztos az, hogy a bajban a barátok fognak melléd állni. Lehetnek olyan emberek, akiket csak ismersz, de nem mondhatod őket barátaidnak, mégis jobban átérzik a bánatodat, jobban melléd állnak és vigasztalnak mint esetleg családtagod, vagy barátod.
Engedd meg, hogy a saját esetemmel hozakodjam elő. Nyilván nem összemérhető ezekkel a problémákkal, melyeken Ti itt átmentek, de ahogyan drága jó nagyanyám mondta, mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. Én iszonyatos kutyaimádó vagyok. Van is jelenleg három kutyám, két westie és egy berni pásztor lányka. Ennél a 4 éves kutyánál pár hete rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak. A helyi állatorvos csipőből elutasitott mindenféle kezelést, mondván ez ennyi, fogadjam el, a kutya el fog pusztulni, jobb is lenne elaltatni. Erre én nem vagyok képes. Természetesen tovább mentünk, és csodálatos emberekkel találkoztunk. A saját családomban iszonyat ellenállásba ütköztem, és vadidegen emberek megmozdultak, mivel egy onkológus állatorvos kezdte kezelni a kutyát, és a háromféle orvosságból az egyik külföldi. Le sem irom mennyibe kerülne, több mint a fizetésem. És állatbarátok, bernis kutyások, iwiwesek irtak, mozdultak, segitenek beszerezni a gyógyszert. És mindezt úgy, hogy nem ismerem őket.
Szóval azért ez a hosszu litánia, mert igenis vannak emberek, akik átérzik a bajodat, problémádat, nem kell kérned a segitséget, és nem kell örök barátságban lenni azért, hogy lelkileg átsegitsenek egy-egy hullámvölgyön. Persze Tünci Neked is akarni kell. Nem elfelejteni, hanem túlélni. Kell, hogy egy emlékké szelidüljön a fájdalom. Én úgy gondolom, el kell jutni egy olyan állapotba, amikor a megtörtént eseményeket képes vagy elfogadni, és nem keresed az okokat, illetve azt, hogy ki a hibás. Sajnos ami megtörtént azon már nem lehet változtatni, de a jövő még sok-sok csodát rejt valamennyiőtöknek. Tünci ne hagyd magad legyőzni. Kell, hogy tovább tudjál menni. Viola biztosan készül már arra, hogy a kistestvérét elküldje Hozzád. Azonban ez csak akkor lesz, ha Te is már várakozol és vágyakozol erre. Ne haragudj ezért a nagyon hosszu hsz-ért, én valamennyiőtöket ismeretlenül is kedvellek, de Te állsz hozzám a legközelebb gondolatban. Bocsáss meg ha ezzel megsértelek.
A másik dolog, hogy egyáltalán nem biztos az, hogy a bajban a barátok fognak melléd állni. Lehetnek olyan emberek, akiket csak ismersz, de nem mondhatod őket barátaidnak, mégis jobban átérzik a bánatodat, jobban melléd állnak és vigasztalnak mint esetleg családtagod, vagy barátod.
Engedd meg, hogy a saját esetemmel hozakodjam elő. Nyilván nem összemérhető ezekkel a problémákkal, melyeken Ti itt átmentek, de ahogyan drága jó nagyanyám mondta, mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. Én iszonyatos kutyaimádó vagyok. Van is jelenleg három kutyám, két westie és egy berni pásztor lányka. Ennél a 4 éves kutyánál pár hete rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak. A helyi állatorvos csipőből elutasitott mindenféle kezelést, mondván ez ennyi, fogadjam el, a kutya el fog pusztulni, jobb is lenne elaltatni. Erre én nem vagyok képes. Természetesen tovább mentünk, és csodálatos emberekkel találkoztunk. A saját családomban iszonyat ellenállásba ütköztem, és vadidegen emberek megmozdultak, mivel egy onkológus állatorvos kezdte kezelni a kutyát, és a háromféle orvosságból az egyik külföldi. Le sem irom mennyibe kerülne, több mint a fizetésem. És állatbarátok, bernis kutyások, iwiwesek irtak, mozdultak, segitenek beszerezni a gyógyszert. És mindezt úgy, hogy nem ismerem őket.
Szóval azért ez a hosszu litánia, mert igenis vannak emberek, akik átérzik a bajodat, problémádat, nem kell kérned a segitséget, és nem kell örök barátságban lenni azért, hogy lelkileg átsegitsenek egy-egy hullámvölgyön. Persze Tünci Neked is akarni kell. Nem elfelejteni, hanem túlélni. Kell, hogy egy emlékké szelidüljön a fájdalom. Én úgy gondolom, el kell jutni egy olyan állapotba, amikor a megtörtént eseményeket képes vagy elfogadni, és nem keresed az okokat, illetve azt, hogy ki a hibás. Sajnos ami megtörtént azon már nem lehet változtatni, de a jövő még sok-sok csodát rejt valamennyiőtöknek. Tünci ne hagyd magad legyőzni. Kell, hogy tovább tudjál menni. Viola biztosan készül már arra, hogy a kistestvérét elküldje Hozzád. Azonban ez csak akkor lesz, ha Te is már várakozol és vágyakozol erre. Ne haragudj ezért a nagyon hosszu hsz-ért, én valamennyiőtöket ismeretlenül is kedvellek, de Te állsz hozzám a legközelebb gondolatban. Bocsáss meg ha ezzel megsértelek.
2009.07.18 12:00
Tünci
Nekem akik igy megmaradtak végül is mondhatom hogy barátok, akikkel szoktam néha esténként dumálgatni lent a játszin, amikor már nincs senki. Ez ilyen 10 óra tájban van. Ők nem mondtak nekem okosságokat, csak együttérzésükről tudtak biztositani, meg sokszor elmondták ha szükségem van valamire akkor szóljak nekik. Persze ő velük sem tudtam úgy beszélni, de tudtam nekik sirni. És nem hülyéztek le érte. Nem rég azt mondták, hogy annyira örülnek, hogy látnak újra nevetni néha. Akkor megint elsirtam magam, mert mondtam nekem ez miatt lelkiismeretfurdalásom is volt. Pedig tudom hogy nem kellene, de ilyen vagyok.
Nekem akik igy megmaradtak végül is mondhatom hogy barátok, akikkel szoktam néha esténként dumálgatni lent a játszin, amikor már nincs senki. Ez ilyen 10 óra tájban van. Ők nem mondtak nekem okosságokat, csak együttérzésükről tudtak biztositani, meg sokszor elmondták ha szükségem van valamire akkor szóljak nekik. Persze ő velük sem tudtam úgy beszélni, de tudtam nekik sirni. És nem hülyéztek le érte. Nem rég azt mondták, hogy annyira örülnek, hogy látnak újra nevetni néha. Akkor megint elsirtam magam, mert mondtam nekem ez miatt lelkiismeretfurdalásom is volt. Pedig tudom hogy nem kellene, de ilyen vagyok.
2009.07.18 12:11
Pronizsuzsa
Lehet Tünci barátnője még azt sem vette észre, hogy megszakadt a barátság.
Nem hiszem hogy annyira foglalkozna a dologgal, hogy még mentséget is keressen magának. Nekem nem úgy tünik. Nem monda Tünci, hogy a barátnő azóta kereste volna a kapcsolatot, hogy hiányérzet gyötörné.
Vagy jelentkezett azóta Tünci?
Lehet Tünci barátnője még azt sem vette észre, hogy megszakadt a barátság.
Nem hiszem hogy annyira foglalkozna a dologgal, hogy még mentséget is keressen magának. Nekem nem úgy tünik. Nem monda Tünci, hogy a barátnő azóta kereste volna a kapcsolatot, hogy hiányérzet gyötörné.
Vagy jelentkezett azóta Tünci?
2009.07.18 12:18
Hettuli, a párom győzködött erről tegnap.Azt mondta, hogy itt vagytok Ti, néhányotokkal napi/alkalmi személyes kapcsoltaban is.hogy Ti megismertetek olyannak,amilyen vagyok, aki elfogadott és megszeretett, az ilyennek szeret és nincs olyan, hogy később a szememre vessen hibákat, vagy hiányosságokat, hiszen igy lett a barátom.Hogy a gyerekkoriakkal ennyire másfelé mentünk, azt el kell tudnom fogadni.Ettől még keresem a magyarázatokat, gondolom nem árt egy kis önvizsgálat,igyekszem elhagyni apró hibákat, amiken változtathatok kis odafigyeléssel, de gyökeresen változni nem tudok más kedvéért.
De azért megingott a világom, ami amúgy sem túl stabil.Néhányan tudtok rólam többet is ,mint mások, jobban látjátok hogyan élek,miket élek meg.
Szeretnék végre nyugalmat ,harmóniát magam köré.Szeretném elérni azt a lelki egyensúlyt, amiben megfoganhat egy következő baba, aki maradni is akar!!!Szeretném szeretni végre, úgy,ahogy mindig megálmodtam!
Pronizsuzsi!
Hát persze, hogy megértem és nem értelek félre,dehogy sértesz meg!Bizony sokszor segít idegen, vagy csak ismerős!Hiszen én is írtam ,hogy legutóbb a munkaheylemen is egy férfinak sírdogáltam,Ő talál megfelelő szavakat, nem a kolleganőim, akiknek vannak gyerkeik és ismernek jól!
Megkérdezhetem Tőled és a többiektől, teljesen őszintén!! a beszélgetéseink, az írásaim, vagy a személyes kontaktusokból leszűrhető dolgok alapján, szerintetek kész vagyok már egy új várandósságra???
De azért megingott a világom, ami amúgy sem túl stabil.Néhányan tudtok rólam többet is ,mint mások, jobban látjátok hogyan élek,miket élek meg.
Szeretnék végre nyugalmat ,harmóniát magam köré.Szeretném elérni azt a lelki egyensúlyt, amiben megfoganhat egy következő baba, aki maradni is akar!!!Szeretném szeretni végre, úgy,ahogy mindig megálmodtam!
Pronizsuzsi!
Hát persze, hogy megértem és nem értelek félre,dehogy sértesz meg!Bizony sokszor segít idegen, vagy csak ismerős!Hiszen én is írtam ,hogy legutóbb a munkaheylemen is egy férfinak sírdogáltam,Ő talál megfelelő szavakat, nem a kolleganőim, akiknek vannak gyerkeik és ismernek jól!
Megkérdezhetem Tőled és a többiektől, teljesen őszintén!! a beszélgetéseink, az írásaim, vagy a személyes kontaktusokból leszűrhető dolgok alapján, szerintetek kész vagyok már egy új várandósságra???
2009.07.18 12:25
Melcsike!
A nővér tegnap azt mondta, hogy a barátnőm azt mondta legútóbb neki, hogy nagyon örül neki és megkönnyebbült, hogy végre megszakadt ez a kapcsolat, mert már elege volt abból ,hogy én ugráltatom,(ezt arra érti ,amikor az elmúlt éveben 4 alkalommal megkértem h,ogy vigyen el valahová, ha esetleg el tud,sosem mondott nemet, pedig mondthatott volna, akkor megoldom másképp természetesen) hiszen Ő családos anya, egészen máshogyan él és Ő nem ér rá az én dolgaimmal foglalkozni és csak terhére voltam,hogy az nem jó, ha bármikor is kettesben voltunk ,mert neki olyankor"le kellett passzolni" a gyereket(én azt hittem neki is jó ,ha néha-néha felnőttel beszélget) és a férjével is minidg vitatkoztak emiatt, mert nem vagyunk egymáshoz valók.
Na, mindegy nem is akarom újra kezdeni ezt a dolgot, ez már úgyis menthetetlen, csak emiatt is indultak meg az éjszaka a gondolataim.
A nővér tegnap azt mondta, hogy a barátnőm azt mondta legútóbb neki, hogy nagyon örül neki és megkönnyebbült, hogy végre megszakadt ez a kapcsolat, mert már elege volt abból ,hogy én ugráltatom,(ezt arra érti ,amikor az elmúlt éveben 4 alkalommal megkértem h,ogy vigyen el valahová, ha esetleg el tud,sosem mondott nemet, pedig mondthatott volna, akkor megoldom másképp természetesen) hiszen Ő családos anya, egészen máshogyan él és Ő nem ér rá az én dolgaimmal foglalkozni és csak terhére voltam,hogy az nem jó, ha bármikor is kettesben voltunk ,mert neki olyankor"le kellett passzolni" a gyereket(én azt hittem neki is jó ,ha néha-néha felnőttel beszélget) és a férjével is minidg vitatkoztak emiatt, mert nem vagyunk egymáshoz valók.
Na, mindegy nem is akarom újra kezdeni ezt a dolgot, ez már úgyis menthetetlen, csak emiatt is indultak meg az éjszaka a gondolataim.
