Nikó, jó, hogy végre rendeződik ez a vas-dolog. És az is tök jó, hogy szépek és rendezettek a szülőszobák, kórtermek. Mo-n azért ez nincs mindehol így...
Amikor mi voltunk a kórházunk információs estjén, és megmutatták a szülőszobákat, engem is elkapott az izgalom. Majdnem elsírtam magam.
Én is bepakoltam tegnap végre a csomagom - egy kicsi bőröndbe befért végül minden, a szülős és a gyerekágyas cucc is... Mondjuk néhány dolgot nem viszek, amik a ti listáitokon szerepeltek, pl. WC papír, evőeszköz, mosogatószer, stb.... Holnap találkozom a választott védőnőmmel, aki egyébként pont abban a kórházban szülésznő, ahol szülni fogok (itt ez a két szakma egyben van). Majd megkérdezem tőle, hogy ilyesmi kell-e.
Vettem a DM-ben eldobható bugyit, 5 van egy csomagban. De azon gondolkozom azért, hogy rendeset is visz az ember, nem??? Én egyelőre nem pakoltam más ruhát, csak hálóinget, mert a szoptatós könyvem szerint akkor indul meg legjobban a tej, ha sokat fekszik az ember egy ágyban a babájával. Azt gondoltam, hogy többnyire ágyban leszek, olvasgatok (betettem 2 könyvet
), alszom meg szoptatok. Igaz, hogy az étkező egy külön szoba, meg van egy tetőterasz, ahol ajánlják, hogy sétálgasson az ember a babával - de azt lehet, hogy köntösben fogom. Nem tudom, majd megkérdezem holnap, hogy mi a szokás... Ti hogyan tervezitek ezt?
Sissi, nagyon jó, hogy végre ma hazamehettek! Majd várunk ám a beszámolóval....
Ágota, énisénisénis akarok ilyen együttalvásokat!
Ildi, tök jó, hogy jelentkeztél, már csak azért is, mert mi egy napra vagyunk kiírva...
Milyenek voltak azok a jóslófájások, amiket éreztél? (Most mindenkitől ezt kérdezgetem
)
Piroska, nagyon jó a hajad! Szép nagy baba már Hajnus, igazán jöhet lassan...
Rilla, házassági évforduló.
Nekünk pénteken volt az ötödik!
Ha beriaszt a készülék: sok esetben már magától a sipákolástól felriad a baba, és újra elkezd lélegezni, így nincs is tennivaló (szerintem a szülők által "téves" riasztásnak nevezett dolgok egy része ilyen...). Ha odamész, és nem lélegzik, akkor fel kell venni, óvatosan egy kicsit megrázni, ez is sokszor elég. Ha mégsem, akkor elkezdeni lélegeztetni, valóban úgy, hogy a szájaddal egyszerre kapod be az orrát és a száját. Előtte egy ujjal beletörölni a szájába, nehogy az legyen a gond, hogy valami elzárja a légutakat. Közben nem árt leellenőrizni, hogy szívverés van-e, mert ha nincs, akkor kell a mellkasnyomkodás is, de azt óvatosan, mert az ilyen kicsi babák még kis törékenyek. Ezt úgy kell, hogy kétoldalról átfogod a babát, a hüvelykujjaid a szegycsontján vannak, a többi a háta mögött, és nem túl nagy nyomásokat csinálsz. De azért azt nem árt tudni, hogy amikor újraélesztésre van szükség, gyerekeknél szinte mindig légzésleállás az ok, és a szív rendesen ver, felnőtteknél meg szinte mindig szívgond van (persze nyilván vannak kivételek), szóval nagyon kicsi a valószínűsége, hogy mellkaskompresszióra legyen szükség.
Az egész nagyon ijesztően hangzik, de mivel itt ált. arról van szó, hogy a nagyon mély alvás következtében hirtelen "elfelejt" lélegezni, általában nagyon komoly beavatkozásra nincs szükség, csak fel kell "rázni".
Mondjuk aki vesz légzésfigyelőt, annak valóban nem árt tanfolyamot is végeznie, hogy legyen értelme...
Ja, és még annyit, hogy a babával való együttalvás (akár csak egy szobában) jelentősen csökkenti a SIDS kockázatát.
Mert hallja a szülők szuszogását, és nem alszik olyan mélyen.
Bori: igen, ez egy ilyen szakma. Mi is már egy-két éve készülődtünk, és sajnos egyáltalán nem biztos, hogy ha itt letelik az ösztöndíj, egyből haza tudunk menni. Kevés otthon a színvonalas állás...
Valószínűbb, hogy előtte még valahova el kell mennünk pár évre. Amerika nekünk is játszott most (New York mellett kapott állást), de végül - részben miattam - Európát választottuk egyelőre...