Kistesvér
. (Kõ a szivemrõl).
Bóbita, nem miattad írtam (bár az Autista Alapítvány nem rezget meg kellemes húrokat bennem, de ez egyéni probléma), hanem hogy a korai jeleket nem terjesztik, mert amiket általában felsorolnak (és ez egy szülõnek nem biztos, hogy bármit is mond), azok inkább három év felett vállnak szembetûnõvé (sajnos ez is kell, mert rengeteg idõsebb gyerek sincs még diagnosztizálva, de akkor van esély bármit kezdeni egy ilyen kiskölyökkel, ha minél hamarabb kiderül). Van a CHAT tesztnek egy öt kérdéses változata is, valami módon terjeszteni kéne, akár kiskönyvbe, vagy gyereknevelési könyvekbe stb... (érdekvédelmi próbálkozik). Érdekes mód azóta nõ rohamosan a szám, amióta van internet.
És bármilyen furcsa, nem annyira egyszerû eldönteni (többségük nem hasonlít a Rainmain-re meg a Kód neve Merkurra), sokszor még a szakembereknek sem (többször visszahívják a családot, a vizsgálatokat viedóra veszik, stb...). Sokkal könnyebb azt kiszúrni, hogy valaki nem autista, mint hogy az (bár én ezzel is fürödtem már be). A HFA-sok, aspiek, enyhébb esetek sokszor ki se buknak, vagy csak felnõttként.
És ott a többi, PDD-NOS, ... (ha csak két területen krepál be a gyerek)
A másik, nálunk lemondanak róluk, szinte alig van valami. Arra kiváncsi vagyok, neked milyen benyomásod van róluk, mert a szülõk jó része nincs túl rózsás véleménnyel. Merevek, évtizedekkel el vannak maradva, csak a maguk lelketlen módszerét tartják üdvözítõnek, ha valaki szülõként behoz valamit, akkor hatalmas hárítás, úgyse lehet gyógyítani (pedig mint tudjuk hit nélkül sem alkotni, sem élni nem ...). Míg Angliában már heti talán husz óra a kötelezõ egyéni foglalkozás velük, nálunk annak is örül a szülõ, ha valahol megõrzik a gyereket. Gondolom Balázs Anna azt hitte annak idején, milyen jó buli, érdekes téma, stb, csak aztán állambácsi az õ nyakába varta az egészet (az is egy külön sztori, hogy miért vállt ki az érdekvédelmi, a Soros annak idején pontosan mire is adta a pénzt, .... )
Na ez nagyon off lett, csak az indulataim.
Ildi, azt érted bakkecskén, hogy egyik lába kicsit elõbbrébb, mitnt a másik, és kissé galoppozva? Ennek lehet esetleg oka (saját verzió) az oldaliság. Az enyém így ugrál sima talajon.
Mi úgy tanítottuk ugrálni, hogy ágyon, és fogtuk a kezét. Elég gyorsan rájött az ízére, utána már maga gyakorolt (egy trambulin jó szolgálatot tesz). Bicajozni tud már, most nyár végére egész belejött (persze pótkerekessel), kontrázva fékez, .... Most görkorin gondolkodom még, de fogalmam sincs, gyártanak-e huszonx-es méretben is.
Hordtuk a HRG-hez (usziba még mindig), egy évig, otthonra kaptunk feladatsort, nekem a végére az volt a bajom az egésszel, a gyereket egy gyakorlógépnek tekintették, és néha már neki meg nekünk is tele volt a hócipõnk az egésszel. Sokkal többet számít a gyerek motivációja, mostanában megpróbáljuk egyre játékosabbra és kötetlenebbre venni a fejlesztõ játékokat, õ is csak gyerek.
Ildi, persze, akár a tiedet is, egyrészrõl a saját reményeim miatt is érdekelnek ezek az esetek, meg a változatosság miatt is.
Én tudok egy esetet, ahol négyévesen kezdett beszélni, kézhuzogatás is volt, de mindent értett, azóta családapa. Mûszakis.
Egy másik, szintén négy év, de gond volt az irányokkal, ragokkal, stb.. logopédiai osztály, most már sima suli, jól tanul, bár nem egy társasági lény (apám szerint, mert õ látta).
És a Jáksó fia, de róla csak annyit tudok, ami az ujságokban megjelent.
Keke