Sziasztok!!!
))
Bocsi h eddig nem jelentkeztem, de jobb későn mint soha.
Kicsit szét vagyunk csúszva, ezer a dolog, de a babás anyukák ezt nagyon jól tudják.
Szóval: Tengdinek küldtem sms-t, de azért ezúton is örömmel újságolom nektek, hogy Luca Júlia 2009. június 24-én, 14:44-kor megérkezett közénk, 3510 grammal és 53 centivel, anyukája és apukája legnagyobb boldogságára!
A szülés nagyon jól ment, gyorsan és aránylag könnyen, dokim és szülésznő is azt mondták h nagyon szerencsés vagyok, mert álomszülés volt így elsőre....hát, azért én nem ezt gondoltam ott a szülőágyon....
Szerdán éjféltől jöttek a fájások, először 30 percenként, majd hajnali f6-ra már 7-8 percesek voltak. Szóltam a férjemnek h sztem kéne menni, n8-ra beértünk a kórházba, a nagy franciaágyasba kerültünk, lepakoltunk, NST, majd átöltözés. Vizsgálat alapján ügyeletes doki mondta (vmi Toldi nevű fiatal doki, tök rendes volt), hogy 2,5 újjnyira nyitva, sima méhszáj, ebből kora délután baba lesz. Ez elég megnyugtatóan hangzott!
F10-ig sima ügy volt, fájt, de kibirható volt minden, rihegtünk-röhögtünk a férjemmel meg a húgommal aki végülis szintén bejött a szülésre.
F10-kor burokrepesztés, Kardos mondta h akkor mostantól készüljek, indul a dolog, és jobban fog fájni.
Na én f11-ig birtam, ekkor jeleztem hogy kerítsék elő az anesztest, és ide nekem az EDA, mert nem játszom tovább a hőst. Jött is a nőci kb. 10 p múlva, EDA bead (egyátalán nem fáj, de ha fájt volna se érdekel), és utána átsétáltunk a sárga szülőszobába cuccostul-mindenestül. Az EDA kb. 20 p múlva hatott, de ez nem azt jelentette h semmit nem éreztem, hanem azt, h elviselhetőbbek voltak a fájások, de mit mondjak: így sem volt mindig őszinte a mosolyom...Na ez ment kb. 1-ig, fájások között azért volt 2-3-4 perc nyugtom, ittam, szedtem a homeós bogyókat, tesóméknak többször mondtam h ne röhögtessenek mert van elég bajom, jött a doki, szülésznő, érdeklődtek mi van....szóval teltek a percek aránylag gyorsan.
Közben tök hamar tágultam, Kardos mindig mondta, hogy itt nagyon hamar gyerek lesz, jól haladunk....aztán úgy 1 körül kaptam Oxitocint, és az EDA-t elkezdték visszavenni, mert elkezdtünk készülni magára a szülésre....na innen kezdve a fájások kezdtek faszán felerősödni, hol a férjem kezét szorítottam lilára, hol a húgomét, szegény férjem időnként engedélyt kért leülni-pisilni-lepihenni annyira lefárasztottam.
Úgy 2 körül bejött Kardos, és mondta h mindjárt szülünk, gondoltam ez marha jó lenne, mert fájt rendesen, aztán úgy n3 felé körémgyűltek, doki elmagyarázta h mit kéne csináljak, és ha gondolom és érzem h nyomni kell, akkor hajrá...na akkor már baromira fájt, de csak az lebegett előttem, h Luca mindjárt megszületik, és össze kell szedni magam.
Az első 4 nyomást elcsesztem mert szarul vettem a levegőt, utána kaptam egy újabb oktatást (gondolhatjátok mennyire bírtam koncentrálni) a dokitól, aztán a férjemtől is, na akkor 1 pillanatra átsuhant az agyamon h ezt nem kéne fiam, könnyű okoskodni onnan mellőlem...
Aztán jöttek a tolófájások, baromira igyekleztem koncentrálni, csak Lucára gondoltam, és csináltam mindent ahogy tudtam....és kb. 6. nyomásra kirepült belőlem Luca baba.
Szinte azonnal elkezdett sírdogálni, láttam h kalimpál keze-lába, meg érzékeltem h a tesóm+férjem tök izgatottak, tesóm bömbölve rámborult (nem volt még elég bajom
), aztán nagy kollektív örömkönnyek között úszva megkaptam Lucust, hát az vmi csodás érzés volt! Nézett rám a nagy szemeivel, annyira tiszta volt a tekintete, ilyet még sosem láttam, nyújtogatta a kis kezeit felém, megpuszilgattam, megszagoltam, tök fincsi illata volt a bőrének.
Aztán apa elvágta a köldökzsinórt, elvitték fürdetni, öltöztetni, és apa hozta is vissza pár perc múlva.
Aztán a szülőszobán maradtunk még 2 órát, majd mikor letelt felkászálódtam, és besétáltam kis családommal a 2 ágyas szobába, amit szerencsére sikerült kifognom, mert épp előttem ment haza egy anyuka.
Összességében semmi rossz élményem nincs a szüléssel kapcs., tényleg nagyon gyorsan és könnyen ment minden, én betudom a homeós bogyóknak is, meg gondolom ez adottság is. A velem egy szobában lévő anyuka 18 órát volt a szülőszobában, elmondása alapján már a haját tépte.....na az kemény lehetett.
Egyébként MINDENKI tök rendes volt a kórházban, csecsemősökről annyit h semmi baj nincs velük, rengeteg dolguk van, millió a gyerek ezerrel melóznak, de ha bemész és kérdezel segítenek, meg van 2-3 nőci aki rendszeresen bemegy a szobába és kérdezi h miben kell segíteni.
Arra készüljetek h ez a 3 nap mindenről szól csak a pihenésről nem, mert reggel f6-tól már nagyüzem van, menni kell a gyerekért, jönnek lázat mérni, vért venni, 30 percenként jön be ilyen-olyan csecsemős, nővér, takarító, kis vizit, nagy vizit....szóval hulla fáradtan jöttem haza szombaton.
Sztem a rokonáradatot érdemes a minimálisra csökkenteni, mert abban a kevés időben kell megtanulni a szoptatást, és én inkább ezzel foglalkoztam minthogy órákig beszámolót tartsak a szülésemről.
Tejbelövellés szombatra mire hazajöttünk megvolt, na az nagyon durva volt, szó szerint bömböltem annyira fájt, erre készüljetek.
Én már azt mondtam, h inkább szülök újra, de ezt a fájdalmat nem bírom....de erőltetni kell a szoptatást, nem szabad feladni, én is ezt csináltam/csinálom és napról napra jobb lett a helyzet, gyakorlatilag keddre már tejcsárda lettem. Meg kenegetem a mellem AVENT-es krémmel, fújom Aloe Vera First-tel, és a csomókat masszírozom ki, de sajna így is hőemelkedésem lett tegnap estére, tök piros a bal mellem, most borogatom, fújkálom, de azért nyúzom ugyanúgy.
Egyébként nektek volt hasonló problémátok? Már bevettem 2 algopyrint, dokinő+védőnő is mondta h simán lehet, és h ennek a piros gyulladásnak el kell múlnia 1-2 nap alatt....különben hivjam a nődokimat.
Illetve van 1 kérdésem a már gyakorlottakhoz:
tejem van bőven, szoptatok, fejem ezerrel minden etetés után.
De Luca baba nem akarja a neki szükséges adagot kiszopizni a ciciből, max. 60 g-ot tud kienni, a többi muszáj üvegből mellépótólni (először tápszert kapott pótlásnak az első napokban, most már a lefejt anyatejet), mert egyszerűen nem bir olyan erősen szopizni h a neki szükséges 90-100 grammot kiszívja. Igy is 40-45 percig van h szoptatom, ebből ahogy elnézem az első 20-25 perc ami hatékony, utána látványosan kezd lepunnyadni, és fogy az ereje.
Pedig a védőnő, a doki, meg a csecsemősök is azt mondták h max. 20 perc legyen egy szoptatás, utána vége, mert attól megy gajra az ember melle, meg ne szokjon hozzá a gyerek h órákig eszik, ezt mondjuk én sem szeretném.
De muszáj cumisüvegből pótolnom a kaját, nagyon nem örülök neki, de tök éhes marad, és ordít, éhezni meg nyilván nem hagyom.
Most abban reménykedem h 1-2 hét múlva megerősödik Luca, és hatékonyabban fog szopizni, és áttérünk arra a megoldásra hogy simán megeszi a neki kellő adagot, nem kell fejnem, és szépen beállunk a kereslet-kinálatra. Legalábbis nagyon remélem h ez lesz, nincs kedvem üveggel szórakozni.
Tegnap felhivtam a La Leche szoptatási ligát, beszéltem egy nővel, de marhára nem volt szimpi amit mondott: etessem kanállal (ja a plusz 40-60 milit adjam oda kanállal, cirka 1,5 óra alatt, na ezt nem), vagy injekciós tűvel. Na én erre nem vagyok vevő, nem óhajtok naponta 5-6 alkalommal órákig etetni, nem szeretném h csak ebből álljon az életünk, nekem sem jó, és a gyereknek sem ha órákig vacakolunk az evéssel.
Ti mit gondoltok? Vagy vkinek volt hasonló tapasztalata?
Ha lesz időm küldök képeket, most megyek, mert mingyá felkel, f8 körül fürdés és ordítás....merthogy azt nagyon utálja.
Ja, és Gabi biztos írta, egymás melletti szobában voltunk, nagyon vicces volt!
Üdv mindenkinek, és jelentkezek ha lesz időm,
Rita