Karmen, akkor nem jössz a talira?
Szuper, hogy Norbi ilyen ügyesen elvan a bölcsiben, nagy könnyebbség, nem?
(én már visszaszámolok, már csak két hónap...
nagyon félek tőle.)
Ráadásul párom elkezdte mondogatni, hogy szerinte nem kéne beadni még Lalit... Bár mikor mondtam neki, hogy januártól havi 26e ft lesz az összes jövedelmem, akkor megingott a hite, hogy a gyereknek itthon lenne a legjobb...
Mucska, hát ez döbbenet.
Jó csúnya lett a falatok!
Köszi mindenkinek a GYES-tp infókat.
Elmesélem, mi történt itt ma reggel.
Reggel 7.15-kor fülsiketítő zajra ébredtünk, a szívem majd kiugrott, úgy megijedtem. Rohantam át a gyerekszobába, Lali feküdt az ágyban, tágra nyílt, rémült szemmel nézett az ablak felé, a köv. pillanatban elkezdett sikítva sírni.
Két jóember egy bazi nagy elektromos fűrésszel vagy mi a fenével nekiállt kivágni az ablakunk előtt álló meggyfát.
10 perc alatt végeztek, nyomtalanul eltűntek. Alvásnak lőttek.
8-kor hívtuk a közös képviselőt, nem volt bent. Végigjártam pár szomszédot, senki nem tudta, miért történt. Volt, aki azt hitte, mi kértük, hiszen a mi ablakunk előtt állt a fa. Árnyékot, hűvöst, gyümölcsöt adott, eszünkbe nem jutott soha kivágatni.
Na délre kiderült, mire az egész ház fel volt tüzelve, hogy a szomszéd tömb előtt álló mérgező piros bogyós fát kellett volna kivágni a kedves Közterületfenntartó embereinek.
Az egy dolog, hogy egy teljes tömbbel elvétették a házat, de a meggyet sem tudták megkülönböztetni a mérgező piros bogyóktól!
Na kijött a Közterülettől egy nő, megnézte, hümmögött nagyokat, majd kaptunk egy halovány igéretet, hogy szeptemberben ültetnek nekünk másik fát.
Az eszem megáll!
Hja és holnap reggel valszeg visszajönnek a jóemberek és nekiállnak megint fát vágni a szomszéd tömb előtt.
Asszem, ez megérne egy olvasói levelet a Délmagyarba.