Monemvasziát i.sz. 375-ben egy földrengés szakította el a félszigettől, s egészen a 6. századig sziget volt, amíg meg nem építették a szárazföldre vezető gyalogutat.
A mi első gyalogutunk egy hangulatos kávézóba vezetett, ahol folyó ügyeink elintézése után a görögök nyugalmára oly jellemző jeges frappét iszogattunk.
Közben erőnket gyűjtögettük az előttünk álló, már ránézésre sem egyszerű túrához. Mivel nekem borzalmas tériszonyom van, dupla adag bátorságra és erőre volt szükségem, így aztán rendeltem magamnak egy szépséges és édes, egyszerre forró és mégis jeges csokis szufflét fagyival.
Ezután elindultunk s a kanyargós ösvényen fel, a tetőponton álló 13.sz-i templomhoz, az Ajia Szófiához.
A kőbe vésett lépcsőkön haladva bámulatos látvány tárult elénk.
Ugye már végeztél, tudom, hogy nem ott dolgozol, szal meg sem fordult a fejemben, hogy akár találkozhatunk is a szülőszobán.
41+2-vel szülni...ehh...
Istenem, mindjárt átölelheted… Olyan szülést kívánok, amilyenre vágysz! És tényleg rakhatnál egy utolsó pocakfotót!!!! 
Párod előtt le a kalappal, hogy magában tartotta másnapig. A képeken nagyon szépek vagytok, mégegyszer GRATULA a gyönyörű okleveledhez!!!
