Sziasztok!!
Egy kis olvasmány,a párom írta unalmas hajnali óráiban, nem értem hogy jött rá az ihlet
Tessék:
Szombati tétlenség
Zalán reggel 5 előtt 7 perccel kinyitotta a csipáját és hangosan sírva anyáját kezdte el követelni. Hogy legalább hasznomat vegyék a háznál, felpattantam és a kis szökevényt a rácsos ágy mellett érve felkaptam, és mint máskor vissza tettem volna az ágyába, had aludjon tovább.
Bogi is felkelt a teletubbies-re, amit kiköveteltek a kicsik - anyjukat azzal zsarolva, hogy különben 1 lépést sem tud tenni nélkülük. A nagylány azonnal reklamált, hogy - a nyüzsgéstől, vagy az unásig újrajátszott mesefilmtől - kezd fájni a feje. Megértően csitítgattam, talán nem is hallotta, ahogy felé szóltam, "ilyen korán kellene kelnem, nekem is fájna a fejem" - és még a végén hozzátettem, - "igyál egy kis búzafülét és más miatt fog fájni a fejed!" Hozzá kell tennem, hogy itt József Attila jutott eszembe, hogy eláztatta szegény Horger Antalt - minden magyartanárom elismert nyelvészprofesszorát - róla sem a nyelvápolásban betöltött szerepe jut "senki" eszébe, hanem az, ahogy elbánt szegény költőnkkel. Nos, remélem, mire a soraim végére érsz neked se búzafű lé - gyógyszereket megalázó, sejtregeneráló hatása jut eszedbe, hanem ... - de nem akarom elkapkodni, legalább addig tartson az olvasás, míg az események zajlottak:-) nem kell félni gyors leforgású a történet.
Marci rendíthetetlenül alszik - nemhiába - az apja vére folyik az ereiben.
Bocs a kis kitérőért! Szóval Zaza tiltakozott a "rab ágy" ellen. Féltem, hogy mindenkit felver így megígértem, hogy megmutatom neki az anyját. Lassan ringatva hoztam kifele, és ahogy hallotta, hogy hova indultunk egyből lenyugodott. Kitártuk a háló ajtaját és mondtam: "látod itt van anya, ott alszik" és magával a gyerekkel a kezemben böktem az ágy felé. Anya bájosan visszaintegetett, kicsit meghazudtolva előző állításom, de egy gyerek fantáziája amúgy sem ismer határokat. Miért is ne integetne, attól, hogy alszik? Meg aztán nem az a lényeg, hogy mit csinál, hanem, hogy biztonságos távon belül van. Tehát dolgunk végeztével, vissza a gyerekszobába, gyereket az ágyba és a kis lepedőjével betakartam, hogy érezze a hátán a pihe-puha lágyságot. Szentül meg voltam győződve, hogy ott is marad és visszaalszik. Hiszen volt már rá precedens. Ugyanakkor, bármilyen nyugodtnak is tűnt a gyerek, mint mondtam, Zalán a neve. A név kötelez, így szerintem még álmában is fut, tehát miért is tudna épp reggel 5 előtt pár perccel nyugton maradni? Azért reménykedve bújtam vissza az ágyba. Ahogy az elfagyó talpam is próbáltam behúzni, Enikőhöz dugdosni eszembe jutott, hogy most a tetőtérben bezzeg milyen jó idő lehet! De úgy ahogy ezt a gondolatmenetet sem tudtam befejezni úgy a takarózás is 1 pillanatra félbe maradt - meghalván a 2-3 perccel korábbi, követelődző sírást. Nem az az idegtépő fajta volt, inkább 1 mozdonyfütty szerű, jelezvén, hogy megint kimásztam, és jövök!
Feladtam. Majd idetalál. Ráér még leszokni arról, hogy folyton közénk mászik!
Amúgy most visszafogottabb volt. Anyuci felől közelített - aki vagy unta, hogy folyton rátapadok, vagy csak féltette gyermekét - egy válldobással berántotta az ágy közepére, ahonnan hátrálni kényszerültem. Egy perc sem telt és jött Viola is hasonló sírással. Ja, … hasonló!!! De csak távolról. Már hallottam párszor sírni, ez összetéveszthetetlenül a "pisilnom kell - de nagyon!", vagy a "bocsi, de bekakiltam - de nagyon!" Sírás volt. Elsőre hezitáltam, hogy melyiket hallom, de azzal a lustasággal, ahogy másodjára az öccséhez se mentem át, úgy vele kapcsolatban sem izgatott, hogy mi történt - ha nem érünk ki, úgyis van rajta éjszakára pelus, meg aztán inkább a bocsánatkérő pityergés kezdett idővel erősödni. Kérdezgettem, hogy "kell-e pisilni?" De látszott, - ahogy kinyitottam a szemeim - már túl van rajta. Magamhoz hívtam, széles az ágy, a két pici lassabban pörög fel, ha lustizhatnak köztünk egy picit - gondoltam. És ahogy az előbb, anyja a fiát, én is át akartam magamon vetni a lányt, hogy középre huppanjon. A hátát érintve megtorpantam. Lehet, nem jó ötlet! Tiszta víz volt a háta. Na, mondom - már hangosan, hogy anya is értesüljön az örömhírről - bepisiltünk. Mintha én is cinkosa lennék. De a pisi sohasem ér a hátáig, azaz a nyakáig. Tehát megizzadt, hiszen nem denevérből van, hogy fejjel lefelé aludt volna! Azért mégsem húztam fel az ágyra, pólót kell cserélni és a jobb kezem is, mert rettenetes szaga volt. De honnan jöhetett a szag? Na, itt esett le, hogy miért is nem tudtam eldönteni a sírásából elsőre, hogy bepisilt vagy bekakilt-e? Bármit is csinált, de azt maradéktalanul tette
"Szegény anya!" - kiáltottam fel. Az a tokától-bokáig típusú "baleset" volt. Ezt a piszkos munkát úgyse hagyta volna rám, meg nem is igazán füllött hozzá a fogam. A Zalánnal egy egyszerű pelenkacserénél is szokta emlegetni, hogy "éh gyomorra megterhelő volt!" Nem részletezném, a színeket és a foltokat, ki is lettem zavarva a fürdőszobából.
Visszaoldalaztam az ágyamhoz és betakarózva vártam, hogy végezzenek. Mi történhetett - tettem fel magamnak a kérdést. Enikő valami új székletlazítót emlegetett este. Lehet ez végre gyerekbarát és ízlett Viusnak, talán benyakalta az egész üveggel? Majd a végére járok!
Alakul a fürdetés, annyit tehetek a tájékoztatás érdekében, hogy kb. 5-6 perc folyó vízzel és szappannal történő, sika-mika után jutott el a csutakolás arra a szintre, hogy hallottam "tedd szét a lábad!" Nyugtáztam, hogy szegény édesanya, végre túl van a nehezén - pedig dehogy! Nagymosás, ágyneműcsere, ... és a legjobb az egészben, hogy egy ilyen pörgés után már senki sem tud visszaaludni, így reggel hetet írunk és már kész az ebéd is.
Isteni tyúkhúsleves, szerencsére korgó gyomrom tud szelektálni, mi a jó neki. Ja, - szerencsére! Mióta együtt vagyunk, magamra rántottam 5 kilót, ha egyszer víz közelébe érünk kiderül ér-e valamit az úszógumi? 5 kiló nem a világ, ha 120-ra jött volna! Elég a sírásból, majd gyakrabban megyek le edzésre! A zabálás témát lezárva csak annyit mondanék, hogy karácsonykor még épp passzolt rám az esküvői öltönyöm. Közben elkészült a pörkölt hozzá esti ubi-sali, ... hmmmm.)
Meglett a fürdetés, és hogy a "köpönyeget be is gomboljuk az eső múltával" - felültettem a gyerkőcöt a budira. Nem ellenkezett, mint máskor. Bóbiskolt, fáradtan nézett, de már semmi se történt. Furcsállottam is volna, ha még maradt volna valami a kicsiben!
Pelenka megint fel, noha mégsincs este
Nagy a gyerek, így a nagy pelusból is kilátszik a bankkártya leolvasó, de ha nem lett volna túlnyomás, mi se jártunk volna úgy, ahogy! Jobb félni, mint megijedni, és gondolom, nem csoda, hogy a történtek után kissé ijedősek lettünk.
Öltöztetés és kész! - de mi ez a ... szag?
Mondom - biztos a bőre átvette - épp csak érintettem a hátát és percekig szappanoztam a kezem, anyuci is rajtafelejtette az úját a dezodoron miközben magára célzott és a body is a kukában végezte, mert abból se szedte ki a legmakacsabb olajfoltot is kiszedő mosópor se, így ezen se csodálkoztam volna. Kicsit fölé hajolva, már kivehetőbb volt, hogy a tájolást megzavaró mindent átható, összetéveszthetetlen "illat" szegény kislány hajából árad. Ezt is csak a hatásfok igazolása miatt - ugyebár.
A hajmosás mindig küzdelem, de most valahogy erősebb az indíttatás, hogy a tus alá gyűrjük a gyereket.
Na ez is meg volt.
Még jó, hogy dél körül pestre indulunk, és tegnap még azon filóztunk, hogy csak akkor nem borul a menetrend, ha a kicsiket sikerül hajnali 7 körül felkelteni, - mint ahogy általában ők szoktak minket, - hogy a déli alvásból legyen is valami. A héten kezdték el cibálni a lóbőrt, volt hogy 9-ig is aludtak, így csúszott a déli altatás, az esti még inkább, másnap meg még később keltek, ... máig.
Szóval esti sörözgetés közben épp csak nem húztunk sorsot, hogy ki áldozza be magát SZOMBATON, és fárassza az aprónépet. Még tartozom a recepttel, amivel átmostuk Violát - akire semmilyen bivalyerős hashajtó sem hat: 3cl búzafű lé, ami egyébként literes kiszerelésben kapható, és 5ml székletlazító - az ajánlott 15ml helyett. Na ezt ne adjon senki a gyereknek!!!!!