Sziasztok!
Vicsok, gratulálok Lara babához, gyönyörű. Én is úgy babáznék már újra.
Ha minden összejönne, jövőre az év második felében szülni szeretnék, de most nagyon elbizonytalanodtam a kórházválasztással. Annak idején mindenáron a Máv-ban akartam szülni, volt jó dokim, akit fléidőben kirúgtak a kórházból, a szülőszobákat elkezdték átalakítani, de ugye ezt nem kell nektek ecsetelni. A Szabolcsban végül nem a szüléssel volt gáz, bár nagyon drukkoltam, hogy elkészüljenek az új szülőszobák, de Blanka nem tudott még 2 hetet várni.
A gyermekágyas napokat megszenvedtük, első nap helyhiány miatt a terhespatológián helyeztek el, alig láttam a picit, és még sok minden nem tetszett, valószínűleg tápszert is kapott Blanka. Ezt nem akarom újra.
Panndi, írnál erről picit bővebben, akár priviben, hogy megy ez most az ÁEK-ban? A születés után mellre teszik-e a picit azonnal, adnak-e tápszert a benntartózkodás alatt, tényleg hagyják-e 24 órában a babát a mama mellett? Nagyon köszönöm.
Tücsi írok dióhéjban egy részletesebb bemutatkozást:
Blanka nehezen kezelhető, sokat síró, állandóan kézben lenni vágyó baba volt, de sok türelemmel, ringatással és szopizással túléltük ezt a nehéz időszakot. A kezdeti nehézségek után úgy belejöttünk a szopizásba is, hogy a mai napig van napi kettő reggel és este, esetleg éjjel is, ha másképp nem megy a visszaalvás. Tesó miatt lassan el akarom választani, de nagyon ragaszkodik. Lassabban fejlődött a mozgása, bár nem hagyott ki semmit és nagyon sokat mászott, végül 16 és fél hónaposan tette meg az első lépéseket (gyógytornász közben felvilágosított, hogy picit lazák az ízületei). Most már szalad, egyébként hamarabb motorozott, mint járt
Nagyon hamar elkezdett beszélni, most már szinte mindent mond, de kétszavas kapcsolatokat még nem nagyon. A Hinta palinta és a bucci, bucci taaka viszont nagyon megy. Sok dalt és mondókát tud folytatni, imádnivaló kis tündér. Alvásban sosem volt jó, megszenvedte a fogacskákat (már 16 van), ritkán alussza át az éjszakát.
A legnagyobb gondunk manapság az evése: jól indult a kóstolgatás, mindent elfogadott, de 10 hónapos kora körül egyszerűen nem akart átállni a pépesről és a mai napig a pépes főzelékeket eszi (igaz mindenfélét), emellett natúr főtt rizst minden mennyiségben. Joghurtot eszik még, zsemlét és gyümölcspépet (na meg kölesgolyó és keksz, zabfalatok, de ezt nem nagyon erőltetem) A gond az, hogy nem akar semmit megkóstolni, soha nem kért a mi kajánkból, pedig együtt eszünk, kajával ki lehet üldözni a világból, pedig mennyit próbáltam a banánt, almát stb. Próbálom lazán venni, ne érezze kényszernek, de elég nehéz. Van valami ötletetek? Vagy tapasztalat? Ugye változik majd ez? Van a családban válogatós gyerek és nagyon tartottam ettől...
Bocsi, ha kicsit sok voltam.
Szilvi