Sziasztok!
No, most sikerült egy picit gépközelbe kerülnöm. Hát szüléstörténetet ne várjatok, mert nem úgy alakult ahogy szerettem volna, de végül jó hangulattal toltak a műtőbe.
Csak annyi probléma volt, hogy nagyon felment a vérnyomásom 160ig, és bent kellett maradnom. Aztán másnap az osztályvezető főorvos mondta, hogy már úgysem fog befordulni, meg aztán elég rázós a vérnyomásom, úgyhogy megcsinálják a műtétet, és beírtak másnap 9 órára. már ez is kicsit megijesztett, hiszen arra számítottam, hogy leviszik gyógyszerrel a vérnyomimat majd hazaengednek. No mindegy, azért örültem is, mert tudtam, hogy másnap láthatom a kisbabámat.
Egy csomó vizsgálatot elvégeztek még a délelőtt, majd pont az ebédemet fogyasztottam, amikor megjelent a doki, hogy ne egyek többet, mert ma megcsinálják a műtétet.
Gyorsan megkerestem Évikét, aki még megpróbált beszélni a dokival. Közben megérkezett a párom, és vártuk mi lesz. Kiderült, hogy mégis marad a másnapi műtét. Ennek örömére jól teleettem magam, mert már nagyon éhes voltam. Fél ötkor elbúcsúztam a páromtól, amikoris jött a hír, hogy mégis megcsinálják a műtétet.
Gyorsan telefon, párom visszafordult. Na, innentől már "felgyorsultak" az események. Pakk át a császáros őrzőbe, aztán borotválás beöntés, majd infúzió és vártunk. Egészen este 9ig kellett várni, az aneszteziológusra, de szerencsére nem izgultam egyáltalán, jól elbeszélgettünk Évikével, párom meg hallgata a híreket a rádióban.
(hmmm..pasik)
Műtét alatt végig remegtem, az elég kellemetlen volt, meg utána, hogy nem éreztem sokáig a lábam. No meg a katéter miatt alig vártam a másnap 11 órát, hogy felkelhessek.
Szerencsére sikerült alapítványi szobába kerülnöm,ami szuper volt a fürdés miatt főleg, mert nem is tudom, hogy oldottam volna meg a közös zuhanyzóban, mert néha órákig voltam a mosdóban annyira nehezen ment minden...
A szoptatás nem nagyon ment, vagyis csak bimbóvédővel, aminek nem mindenki örült, de még így is sebesre szívta Noé a bimbómat. És keveset evett, úgyhoyg néha kellett tápit kapnia. A csecsemősök nagyon rendesek voltak egytől egyig, rengeteget segítettek, volthogy még éjszaka is mentem segítséget kérni, hogy belövellt a tej, ott masszírozták, meg fejték nekem. És nem erőltettek rám semmit, mindent kipróbálhattam, ahogy kényelmes volt éppen. Semmire nem mondták, hogy ez hülyeség, és sok tanácsot adtak. (kivéve egyvalakit, aki megmondta nekem hogyan kell este szoptatni, ellentmondást nem tűrő hangon, és embertelenül fejte a mellem, hogy még a könnyem is eleredt)
Ennek ellenére sajnos most tejlázam van, bedurran a bal mellem, tegnapelőtt éjjel 38 fokos lázam volt. A mellem duplája volt a másiknak és betonkemény. Aztán a védőnő kimasszírozta, meg fejtük elektromos géppel, de még tegnap is nagyon magas volt a lázam és nem bírtam felkelni az ágyból annyira gyenge voltam. De mára már jól vagyok. Persze még iszonyúan fájnak a melleim, főleg amikor masszírozzuk meg fejjük (amit 3 óránként kell), de minden egyes alkalom után boldog vagyok, hogy ezen is túlvagyunk és ez újabb egy lépés a gyógyulás felé. Szerencsére Noé ebből semmit nem érzékel, mert tündéri anyósom van és mindenben segít, nem is tudom mi lett volna velünk nélküle pl. tegnap amikor fel sem tudtam kelni.
Annyi csak a rossz, hogy tápit kap, mert nem adhatjuk oda neki a tejet amit lefejünk, hátha genny van benne (volt valami olyangyanús...
) De mindegy, a lényeg, hogy gyarapodjon a súlya, aztán majd pár hétmúlva, ha rendbejövök megint ihat tejet. (remélem szotatni is tudopm majd...)