Sziasztok!
Ma éjszaka is voltak fájások....
Most viszont mintha még mindig lennének, és elég gyakran jönnek is. Úgy érzem, hamar itt lesz most már a baba! Persze lehet, hogy nem jól érzem...
Kedves Timi!
Kicsit hülyén fog hangzani amit most mondok, de dacára annak, hogy már a második baba, terhesség és szülés szempontjából ugyanúgy érzem magam, mintha az első lenne! Majdnem 13 év telt el azóta, hogy szültem, és azóta igen nagyot változott a világ, a terhesgondozás és a kórházak rendszere is. Annak idején egészen máshogy nézett ki a dolog, nem voltak szülési alternatívák, "tervek", kívánságlisták, apás szülések stb. stb... Az én első szülésem 1991-ben teljesen átlagosnak mondhatóan zajlott le: reggeltől kezdve éreztem "fájásokat" (akkor persze még nem igazán tudtam, mit kellene érezni), délben bementem a kórházba, csak hogy megtudjam, mi is van most, és mivel 1 ujjnyira voltam tágulva, bent is tartottak. Na, mai szemmel nézve ez hiba volt, mert szerintem még nem kellett volna feltétlenül kibújnia a fiamnak! (Akkor még 6 napom volt is hátra a kiírásig.) Ezek után előkészítettek a szokásos módon: borotválás, beöntés (nem volt semmi eredménye, előtte biztos voltam otthon wc-n, csak azt senki nem kérdezte), majd pedig a folyosón sétálgattam. Amikor felszabadult egy ágy, felfektettek, rámtették a ctg-t, és telt-múlt az idő. Közben olyasmi történt, ami a legrosszabb emlék maradt számomra: a szülésznő azon a címen, hogy "megvizsgál", vmi fém dologgal tágíthatta a méhszájamat, mert olyan iszonyatosan fájt, hogy még ma is emlékszem rá!!! Na, ma már szerintem ilyet sehol nem csinálnak. Abban az időben meg gondolom ez volt a szokás, hogy minél előbb végezzenek az emberrel, ne foglalja már mások elől olyan sokáig a helyet.... Szóval, egy-egy ilyen után jól fel is gyorsultak az események, egyre erősödtek a fájások, majd jöttek a tolófájások, később megérkezett az orvosom is (késve, mert már régen éreztem azt a bizonyos székelési ingert, amit rohadt nehéz volt visszatartani!), jól rákönyökölt a hasamra, és szinte "kinyomta" belőlem a gyereket. (Na, ez sem divat már manapság!) Mindez du. 1/2 6 körül történt, szóval időben kb. 10 óra volt az egész mindenestül. Aztán még a szokásos dolgok: lepényi szak, gátvarrás (fájt), és a végén megkatétereztek (ma már szintén nem divat). A gyereket persze még véletlenül sem adták oda, messziről nagy kegyesen megmutatták, hogy hogy néz ki, elvitték, és kész. 2 óra megfigyelés után már a 6 ágyas kórteremben feküdtem az ágyamban. Hát ennyi. Gondolom, ezek után érthető, hogy 2004-ben nem szívesen emlékszem vissza erre az egészre, és most talán másképp lesz 1-2 dolog. Ja, és ami a legfontosabb: mindez a János kórházban történt, nem a Honvédban! Az orvosom pedig az akkori legjobbnak mondható volt! A kérdésedhez pedig: a szülést a Honvédban 1 hét túlhordás után indítják meg állítólag.
Hát, elnézést, ha nem voltam túl jó hatással valakire ezzel a történettel, de sajnos a rendszerváltás körüli időkben még az effajta szülések voltak általánosak Magyarországon. Ennek ellenére, most sokkal bizakodóbb vagyok, és párom is velem lesz, a dokim is sokkal jobb, a kórház pedig "családiasabb", mint a "futószalag" János.
Most megyek dolgomra, amíg még tudok...
Sziasztok, Hello