Halihó! Végre tudok írni. Már annyi mindent akartam, hogy a fele sem lesz meg, de próbálom azért összeszedni.
Először is, Red! Gratulálok nektek, most már szabad, mert már örülsz neki.
Apa meg majd megbékél, és ahogy egyre egyértelműbb lesz, ő is szépen belerázódik, meglátod a végén elválaszthatatlanok lesznek. A gyerekeknek pedig tuti jó lesz, nekem az egyik tesóm egy évvel fiatalabb nálam, és mindig ikreknek éreztük egymást, sosem volt köztünk korkülönbség érzés. A mai napig tök jó kis egység van, még ha ritkán is találkozunk vagy beszélünk.
Séta: nálunk is babakocsiszabotázs van, képtelen vagyok beletenni Csupanyálat. Úgyhogy marad a kendő, de azzal most már csak fél órára vagyok hitelesítve, mert ő is 8,7 kg már (és 74 cm - úgyhogy vagy együtt nem nagykönyviek, vagy teljesen OK-k, úgyhogy ne is foglalkozz vele, minket megdícsért a doki, hogy milyen jól néz ki a gyerek, sőt, mondom, már a 8 kilóra is azt mondta a múltkor, hogy azzal már suliba is felvennék...) Most keresek én is valami járgányt Csupanyálnak, ami érdekesebb mint a babakocsi, de még nem kismotor. Majd ha találok jót, külöm a liket. Oylanra gondoltam ,ami valami kis háromkerekű bicaj (ha jól tudom, a derekánál még öve is van), és hátulról egy hosszú nyéllel kormányozható (ezt később le is lehet venni, ha már egyedül megy,és a pedált is eléri). A barátnőmnél láttam évekkel ezelőtt, de csak van most is ilyesmi, majd utána nézek.
és tavasszl a kendő a kabát alatt tuti jó, én így csináltam végig a telet. Nem kell agyon öltöztetni, Apa egyik kabátját elcsaklizod, abba befértek ketten, és ha meleg van, kihúzod, ha nincs, behúzod. Csak a fejét meg a lábát kell beöltöztetni.
Mosogatógép: nekünk van, és elképesztő nagy segítség. Igaz, a miénk a keskeny változat, ami ugyan drágább volt, de szerintem sokkal jobban ki lehet használni. Mostanában naponta egyszer megy, mert mindig tele lesz estére Én beleteszem a fazekakat is, és így nem kell sokáig összevárni a cuccokat. Nekünk nem marad semmi rajta, bár a darabos dolgokat le szoktam törölni ,de nem öblítek el előtte mindent. És időnként ki kell takarítani a szűrőjét, meg fel kell tölteni a sót, akkor szép tiszta lesz minden. Most hogy van, és tudom, milyen jó, már csak ajánlani tudom, előtte én sem voltam rajongója. Ha vesztek, akkor viszont megéri olyat venni, ami jó energia osztályú, és halk. Egyrészt, mert nem fogyaszt annyit, másrészt meg mert akkor nyugodtan használhatod bármikor. Nálunk van, hogy csak 10 körül indítom el, és ha bedugom a lefolyót, akkor a vízleengedést is csak nagyon tompán hallani, simán lehet aludni is mellette. Én nagyon szeretem, mert egy pillanat alatt rendet tudok tenni a konyhában, és nem kell ott állnom fél orát, hogy mosogassak, illetve kínlódnom, hogy mit hova tegyek száradni, mert elég kicsi a konyhánk. Szóval nálam 5/5.
Allergizáló kaják: nekem a doki azt modnta, hogy ha van allergiás a családban, akkor oda kell figyelni persze, de ha nincs, vagy nem olyanra, amit próbálnánk, érdemes addig adni, amíg még anyatejet kaphat mellé. (Persze sajnos ez többeteknél tudom, hogy már nem megoldható.)
Tápszer: nálunk is csökkent a tejmennyiség az utóbbi időben, már nem tesz ki egy egész evést, úgyhogy reggel van egy fél, meg este egy fél. Reggel közelebb hoztam a tízórait, este meg még fürdés előtt adok vacsit, és így fürdés után elég a szopi. De valamelyik nap próbáltam tápot is adni utána, hát, konkrétan kiköpte a gyerekem. Meg is értem, én undorodom tőle, már a szagától is, de az íze... Úgyhogy ha mégis kéne, asszem az lesz, amit talán Red javasolt, hogy tejpép nagyon hígan...
Detty! Én is rettenetes evő voltam, emlékszem, hogy még elsőben is csak sós kekszet voltam hajlandó vinni magammal, szegény Anyu ki is volt tőlem rendesen. Aztán valamikor második környékén jöttem rá, hogy az a hányinger, amit érzek, az nem hányinger, hanem éhség, és ha eszem elmúlik...
De addig is tök normálisan fejlődtem. Szerintem ne aggódj, ha nagyon éhes, biztosan eszik valamit, amit éppen kínálsz. Próbáld meg, hogy kiflit vagy zsemlét adsz neki, nem kekszet, azt könnyebben el tudja szopogatni, valahogy homogénebb mikor nyálads és elszakad.
Ha van még egy kis tejed, akkor párhuzamosan adjál neki aznap még egy kicsit, és akkor talán a liszt miatt sem kell aggódni. Bár, a babakekszben is van, és ha attól nem lett semmi baja, valószínűleg ezektől sem lesz. Csak arra vigyázz, hogy van vizes meg tejes kifli/zsemle. Vizest adj neki az elején. Nekem azt modnta a védőnő, hogy egyre kell figyelni, ha lisztes doglot adok, hogy utána ne fogyjon hirtelen. Mert az lehet lisztérzékenység jele.
Ja, és én kaptam egy olyan cumisüveget, aminek hasonló a feje, mint a csőrős pohárnak, szerintem kicsi nagyobb lehet a luka, mint a csőrősnek, kifejezetten főzelék etetésére van. Ha nézegetsz a neten, tuti találsz ilyet. Ez valami noname, úgyhogy fogalmam sincs, hogy elérhető. Mi nem is használtuk még, mert nem volt gond, de az unokatesóm azért adta, mert az ő kisfia csak abból volt hajlandó enni, úgyhogy még őrizgetem, nehogy kelljen, aztán Murphy telebeszélje a gyerekem fejét, ha megszabadulok a megoldástól...
Kchriske! De jó, hogy ki tudtok szabadulni! Annyit gondolok rátok, meg a többiekre is, hogy hogy lehet bírni bent a városban vagy éppen kint de panelban, kert nélkül. Nekünk szerencsére van kertünk, igaz, nem túl nagy, de imádom. Egész nap kint vagyunk, csak akkor jövök be, ha kint valami nagy ramazuri van, és nem tud aludni Csupanyál, egyébként kint is altatom. Meg az egyik szomszéd egy iskola, ami alapból nem gáz, szeretem a gyerekzsibongást, de időnként vannak meccsek (persze sípal, dobbal, dudával), vagy rendezvények (persze jó komoly hagosítással), na akkor bemenekülünk, vagy néha el is...
De imádok itt lenni, nem tudom, mit kezdenék magunkkal bezárva. Mondjuk ennek ára is van, mert gyakorlatialg teljesen a város szélén lakunk, és így totál el vagyok zárva mindenkitől, pláne amitóta nincs kocsim, és Csupanyál nem marad meg a babakocsiban, csak szomszéd kerületi ismerősökig merészkedek el maximum, úgyhogy komoly fejtörést okoz időnként, hogy mivel kössem le a gyerekemet, ha huzamosabb ideig kettesben töltjük a napokat. Ő igazi kis társaságfüggő gyerek. De mindig kitalálok valamit, csak elindulni nehéz...
Brűnhílda! Üdv köztünk! Csodálat és bíztatás a négy gyerkőchöz!
Én is imádom a gyerekeket, és tervezünk is még tesót, de négy, az azért már jó sok!
Bevallom, anyukám idén a szülinapomra kapott egy hatalmas virágbokrot (kiültetőset, hogy sokáig megmaradjon) köszönet képpen értem és az első idők türelméért...
(A folytatást majd meglátjuk, ahogy nehezedik a pálya nálunk is.
)
Na, takarékra teszem magam, biztos kimaradt egy csomó minden, de most már megyek. Szép napot!