GIOIA
Tényleg nincs rá igazi magyarázat, ez egy érzés. De amúgy érdekes, mert több mint tíz évvel ezelőtt a nagy szerelmem amikor megkérte a kezemet és beszéltünk a babáról ő is kisfiút képzelt el, én meg kislányt. Mindig is egy kislány volt az álmaimban.
De annyira szerettem a páromat hogy végülis mindegy volt, és persze akkor még fiatal voltam, csak álmodoztunk, de belementem a játékba és már nem babának hívtuk a leendő gyerekünket, hanem Dávidkának.
Nem mintha a mostani páromat nem szeretném annyira, de mivel megismertem a fiát egy kicsit változott a helyzet, és még egyéb más tényező is közrejátszik abban miért szeretnék annyira kislányt.
Az egyik az hogy már nem vagyok fiatal. A másik hogy természetes úton nem is lehet babám, a harmadik pedig az hogy nekem Bogyó lesz az egyetlen gyerekem és nem az első!
Én megértem a te érveidet, de az emberek nem egyformák, én igy gondolkozom, te úgy, és most ezért nem foglak kevésbé szeretni.
Nehogy azt hidd hogy megharagszom mert te is elmondtad a véleményedet a dologról. Sajnos nálunk eléggé az "én gondom" a párom fia, és ezt most mindenféle tekintetben értsd.
Szóval elég sok minden miatt "jó lenne" ha kislány lenne, de tényleg mindennél fontosabb az egészsége, és hogy boldogok legyünk mindannyian. Remélem így lesz. De azért csak álmodozhat az ember. Pár hét múlva már erre sem lesz lehetősem, ha végre kiderül mit rejt a lábaköze!