Sziasztok!
Apa elment dolgozni, újra hármasban vagyunk. Végre tudtam egy jót bőgni, apa úgysem értené meg....
Van két dolog a múlthétről amit soha az életben nem fogok elfelejteni:
Este háromnegyed nyolc volt, ültem az ágy szélén és szopizott a Peti. Már nyűgös volt és fáradt. Sok volt neki az egész napos rohangálás. Pár perc nyugi kellett volna még neki hogy békésen el tudjon aludni. Nővér odacsörtet és elkezdi kérdezni az adataimat. Peti kifordulva magából üvölteni kezdett. Rettegtem ettől a pillanattól de valahogy mégiscsak kicsúszott a számon: vidd. Apa elvette tőlem a síró picit, beletette a hordozóba, ráhúzta a sapkát. Adott egy csókot és felemelte a hordozót. A Peti csak sírt torkaszakadtából. Kimentek az ajtón. Már csak a sírását hallottam. Egyre távolabbról de még hallottam ahogy sír. Aztán csend lett. Síri csend. Ott ültem az ágyon és bőgtem, a nővér meg nézett rám hülyén...
Éjjel óránként néztem a telefonomat, hogy mikor hív már apa, hogy hogy telt az éjjel. Reggel 5-kor aztán megnyugtatott, Peti nagyon ügyes. Aludt sokat, ette a tápit, de nem cumisüvegből hanem pohárból !!
Hát azt a nyugalmat ami elárasztott
Bejöttek délelőtt a fiúk, mindkettőnek jó kedve volt. Kikisértem őket a kocsihoz. Na ekkor esett le a Ricsinek, hogy anya marad. Olyan édes volt. Ott ált velem szemben lehajtott fejjel. A sírás határán volt. Legugoltam hozzá, ő meg olyan szorosan ölelt át mint még eddig soha. Na, tudtam, újra itt a vég, alig bírtam visszatartani hogy ne bőgjek. Kicsi szivem meg mondja közben: "Anya gyere haza, most. Ülj be kocsiba és gyere haza. Ricsi keres és nem talál otthon. Megint keres és megint nem talál anyát." Beültek a kocsiba és újra ott álltam egyedül és persze bőgtem.
Teljesen megváltoztatott ez a betegség. Már nem jó anya szeretnék lenni, egyszerűen csak anya. Anyukája még jó sokáig ennek két tüneménynek.
Be is fejezem, bocsánat hogy így belementem. Nem akartam erről írni, de hát csak ez lett.
Pedig ez a nap nem erről szól! Történt ma valami ami bearanyozza a napjainkat
Reggel 8-ra mentünk a dokihoz...tudtam hogy ma történni fog valami, persze hülyének nézett mindenki. Ctg rendben, doki mondja jó lenne szülni Nanááááááá Vetkőzzek le, megvizsgál...hát jól megvizsgált, azt hittem fejberúgom közben, úgy fájt. Szállok le, zutty egy adag trutyi és vérzek mint állat Mondom a dokinak hogy valami folyik persze hülyének nézett, mert az elmúlt 12 évben még csak egyszer volt hasonló szituja. Addig erősködtem, míg megvizsgált mégegyszer, véren kívül, ami dőlt belőlem, nem jött semmi, méhszáj 1 ujjnyira nyitva, lakmuszpapírral sem látott magzatvízszivárgást. Megkaptam a házifeladatot, menjünk haza és feküdjek le egy-két órára egy lepedőre és ha folt lesz rajta akkor biza folyik a magzatvíz. Meg amúgy is jó lenne a cuccot összeszedni és visszamenni a kórházba a strepto miatt ha tényleg repedt a burok. Hazafelé elkezdtem fájdogálni, gondoltam jóslók. Sikerült kifognunk a jó kis reggeli pesti dugót hazafelé... Hazaérünk, már csak picit vérzetem, elő a lepedő, persze semmi sincs rajta. Viszont elkezdtek a fájások rendeződni, persze nem időben, hanem egy fájás, egy keményedés, aztán már az egyikből lett a másik. Dokit ismét felhív dél körül, mondja tegyek be egy zsepit a bugyimba, hátha csak szivárom a magzatvíz és 2-3 felé hívjam vissza. Bőszen ellenőrizgettem a papírzsebit, nagy semmi, aztán csak lett valami, egy nyákdugó. Amúgy semmi magzatvíz. Viszont egyre erősebbek lettek a fájások. Összeszedtem a hiányzó cuccom, megebédeltettem a Ricsit és még kicsit játszottunk. Kimostam két adag rucit is. Aztán lefeküdtek a fiúk, én meg csak ültem és néztem az órát. Fél 3-kor visszahívtam, hogy magzatvíznek nyoma sincs viszont egyre jobban fájok. Szerette volna, hogy 16 órára érjünk be a kórházba, addig ott van. Ja. Ha tudta volna, hogy nincs senki aki vigyázzon a Ricsire. 11-kor felhívtuk a mamáékat, hogy siessenek haza a vidéki temetésről mert mennünk kell a kórházba. 3-kor felhívja őket párom hogy merre járnak, erre közlik, hogy még el sem indultak . Na gondolhatjátok mit éreztem
Na innentől elkezdtek rendeződni a fájások, egyből 10 percesek lettek. Nem szabályosan, de a legtöbb 10 perces volt. 4-kor felkeltettem apát és a Ricsit, hogy most már indulnunk kéne mert lassan megszülök itthon, áltagban már 5 percesek voltak. De sok kósza méhösszehúzódás is volt köztük így hivatalosan még mindig össze-vissza fájtam. Gyors uzsonna a Ricsinek és fél 5-kor elindultunk. Mamáék még mindig sehol! Telefonon megbeszéltük, hogy félúton találkozunk, végül is a 6-oson a 0-ásnál átszált a Ricsi és már mehettünk is a kórházba, végre. A délutáni csúcsban! Merre menjünk???? Apa meredeken bevállalta a körutat
3 perces fájásokkal ültünk a körúton a dugóban. Azt hittem beszarok, néha úgy fájt
Közben hívott a dokim is, hogy hol a csudában vagyunk. Ecseteltem neki a lepasszolásos gondunkat, de már úton vagyunk. Erre közli, hogy jó, de neki most mennie kell vidékre majd csak éjjel jön. Viszont várnak rám a szülészeten, menjünk nyugodtan. Hát mi mentünk volna, csakhát rajtunk kívül mindenki állt
Aztán valahogy elértünk a kórházba, erre a részre nem igazán emlékszem, el voltam foglalva
Apa ügyes volt, fél 6 után nem sokkal már csengettünk is a szülészeten Beengednek, de sehol senki
Aztán feltűntünk valakinek, és innentől beindultak az események. Mikor megtudta a szülésznő hogy tavaly volt császárom, rohant a főorvosért, aki egyből tolt volna a műtőbe
Szerencsére előkerült a dokinő akire rábízott a dokim. Ctg-re feltettek, naná hogy alig mutatott fájást. Végül is 5 perces fájásokban egyeztünk meg a ctg alapján. Utána megvizsgált a dokinéni, szűk két ujnyira voltam még csak nyitva , és hát persze, megint zutty, jött a magzatvíz
Elő a papír, megint megnézték, most már elszineződött, végre hitelesítettek, megrepedt a buroksapka teteje. Ami tök jó, de nekünk nem a strepto miatt. A dokcsinéni szépen felvázolta, hogy miért nem ajánlaná a természetes szülést (magasvérnyomással nehezebb szülni lassabban halad, érzékeny volt az előző császi hegem...), és nem kellett győzködnie. Megegyeztünk az azonnali császárban. Hívta is a dokimat, aki kb negyed óra alatt beért
Végül is elkottyintotta hogy reggel óta tudta, hogy ma szülni fogunk, és reggel óta várnak a szülészeten. Előkészítettek, illetve csak ilyeszgettek vele... Borotválást megúsztam , a beöntést annyira nem akartam hogy lukat beszéltem a szülésznők hasába és végül is azt is megúsztam
19.40-kor toltak a műtőbe. Most nem ülve hanem fekve szúrták a spinált. Ez még fájdalmasabb volt mint tavaly. Aztán nekikezdtek. Mondja a doki, hogy hát nagyobbat kell vágniuk 5 cm-el
Rángattak jobbra-balra és egyszercsak 20.23-kor meghallottam a sírást. Azt a sírást amire annyira vártunk 36 héten keresztül.
Ma 6 hónapja, hogy hallgatjuk a sírását. Azt a sírást ami bearanyozza az életünk
Félszülinaposom fel is kelt, úgyhogy ez most így marad. Bocsi a litániáért