Az én történetem:
Sokat gondolkoztam ennek a topiknak a megnyitásán. Végül ma rászántam magam, mert két éve, amikor meglettek az eredményeim a Meddőségi Központban, miszerint semmiféle szervi oka nincs annak, hogy babánk legyen a férjemmel, mégsem sikerült zebracsíkos pozitív tesztet produkálnom, pedig már mindenféle eszközt (különféle vitaminok, ovulációs tesztek, hőmérőzés, agykontroll, pszichológus, asztrológus, jósnő!!!!!!
stb.) kipróbáltunk, nagyon jó lett volna hasonló problémával küzdő emberekkel beszélni. Ráadásul akárhogyan is kerestem rá a témára, mindenhol csak azt olvashattam, hogy igen, a lelki problémák és a stressz okozhatnak meddőséget, de hogy mi a megoldás, azt nem írták le….vagy több éves pszichoanalízist javasoltak…
Végül barátnőm oldotta meg a dolgot. Kisbabát várt és eljárt kapcsolatanalízisre Raffai Jenőhöz a Lelki köldökzsinór c. könyv társírójához, mert várandóssága alatt elveszítette apukáját, nagymamiját és nagypapáját is egy hónapon belül.
Ő mesélt Raffai Jenőnek az én problémámról, családi hátteremről, végül pedig meggyőzött, hogy menjek el hozzá legalább egy beszélgetésre, hiszen az semmire nem kötelez.
Elmentem és kiderült, van megoldás, bár bevallom, nem hittem benne. Csak azért folytattam, mert úgy éreztem mindent meg kell tennem a babáért. Raffai Jenő azzal bíztatott, hogy hasonló problémák esetén kb. 30 hét után várható siker. Én közben folytattam a meddőségi programot és tavaly augusztus végére túl voltam 4 sikertelen inszemináción. Nagyon magam alatt voltam… aki már volt hasonló helyzetben tudja mivel jár ez (hajnali kelések, hogy a meddőségi centrum után – ahol ezer különböző vizsgálaton estünk át - még beérjünk dolgozni, injekciók és kúpok, a kötelező szeretkezések és persze már utáltam mindenkit aki boldogan növesztgette a pociját
) a férjem próbált pozitív maradni, de már éreztem, hogy lassan elfogy az erőnk. Novemberben elkezdtük a lombik programot, mivel átléptem a 35. évet. Nem írom le, miken mentünk keresztül, de a végén decemberben kiderült babát várunk
A találkozások úgy zajlottak, hogy feküdtem egy kanapén és a doktor a hátam mögött ült. Kb. 20 percet beszéltünk a mindennapi dolgokról, mi történt velem az elmúlt időszakban, mi nyomaszt, majd következett a meditatív rész. Levitt ’alfába’, ahol ellazult állapotban megkerestem a méhemet, megismerkedtem vele, bekéredzkedtem, körbejártam és több alkalom utána kiderült a problémám, amit végül segített megoldani. Furcsa volt, mert utána már azt is megéreztem, hogy a kisfiam megfogant és egész korán sikerült vele felvennem a kapcsolatot. Csodálatos érzés volt.
A könyvről már korábban is olvastam, sőt meg is vettem, de az első néhány fejezet, amely kicsit száraz volt számomra, elvette a kedvemet az egésztől. Majd újra olvastam, amikor barátnőm kapcsolatanalízisre kezdett járni. Már egész más volt. Főleg a Raffai Jenő által írt utolsó fejezetet és a konkrét esetleírásokat a könyv végén ajánlom mindenkinek: ha még csak most próbálkoztok babaprojekttel vagy ha már várjátok a pocaklakót.
Kicsit hosszú lettem, a lényeg, ha érdekel benneteket a téma és van kérdésetek, írjatok és szívesen válaszolok
Amikor olvastam a hozzászólásodat, az jutott eszembe, hogy nem nagyon van új a nap alatt, csak lehet nem találjuk meg a megfelelő megoldást a problémánkhoz. Nagyon hasonlított ugyanis a sztorid az enyémhez.
