Kiemelt témák

Bagecs, tényleg nincs semmi baj. Nagyon kedves vagy, hogy írtál, én külön hálás vagyok Neked.
Csak mindenki ezt mondja, hogy ő belehalna, és rossz hallani, mert mi meg nem haltunk bele (fizikailag).

Laptetőőőőőő
Szintike, mit tetszik szólni? Khm, khm...

Persze Tünci , tudom , hogy ezen a topikon az őszinteség a legfontosabb dolog , csak nem akarok nektek még nagyobb fájdalmat...

Tudom , lehet , hogy nem normális dolog , de én sokat gondolkodom ilyeneken . Szoktam olvasni az "angyalok szüleit" is ...És nagyon félek , hogy egyszer történik valami....(főleg mikor a négyéves kisfiam megkérdezi , hogyha ő meghal akkor a csontjait odaadom-e a kutyánknak? ) de csak remélni tudom , hogy ezek nem "jelek" Nagyon rossz érzés , és igazából nem is szívesen beszélek róla , sőt egyáltalán nem beszélek róla ...

Ja ! Szintusba "belebotlottam" egy másik topikban is

Én meg azon gondolkodtam, hogy ha legközelebb sikerülne, nem mennék dokihoz, lehet, hogy még a 12. hetire sem.
Történjen minden, ahogy akar, engem ne vizsgálgassanak.

De még ez messze van, egyre jobban élvezem saját magamat, azt az életet, amit kialakítottam, szeretek futni, kávézni, napozni, magam lenni, túl önző vagyok még a Babához.

Érdekes, hogy mostmár lehetne, mert letelt az idő, most meg én nem akarom már.
Eddig alig bírtam ki, számoltam a napokat, hogy mikor lehet már próbálni, most meg nyugodt lélekkel hagytam ki az első lehetőséget.......

Semmi kedvem megint dokihoz rohangálni, állnii az UH előtt és azon izgulni, hogy van szívhang, nincs szívhang, egészséges, nem az, pálcikák, kórház, altatás........ezt egyre jobban érzem, hogy nem csinálom újra.

Történt, ami történt, azon már nem változtathatok, de az is egyre erősödik, hogy nem minden áron akarok gyermeket.
Valahol egyre jobban érzem, hogy nem az én műfajom ez, pedig megpróbáltam, csak......

Mikor mondják, hogy hamarosan nagypocis leszel te is, a hideg ráz ki a gondolatára is.

Betti,szerintem most ez a mai állapotod is egy átmenet..valahol a kettő között lesz meg a harmónia.Mert szeretnél babát,számomra ez nem kérdés..nem baj, hogy most felengedtél ,hogy élvezed az életet, de azért nem hinném, hogy sokáig gondolod majd ezt..szerintem..

Azért lementem egy txt fájlba, aztán alkalomadtán előveszem...

Betti

először meglepődtem (megdöbbentem?), hogy ilyeneket is lehet érezni.. tök fura nekem most ezt olvasni, hogy nem vágysz (még/már) babára. Pedig könnyen lehet, hogy én is átcsusszanok a ló túlsó oldalára. És megijedek attól, hogy értelek.

Szerintem én is önző vagyok, csak még nem találtam vissza a régi pörgő-forgó vidám életemhez. Nem is akartam.
Teljesen zavaros minden. Nektek volt már olyan érzésetek, hogy azt sem tudjátok kik vagytok és mit kerestek ezen a világon?

Lehet, hogy a második baba előtt teljesen fel kell építeni újra önmagam?? Hogy nélküle is jól érezzem magam a bőrömben?

minden őrült gondolatot várok ezzel kapcsolatban!

Hát Betti, akkor tényleg nem kell erőltetni. Majd ha megint úgy érzed, hogy szeretnél.

Bagecs, de ide, nekünk leírhatod a rossz gondolataidat, azok mindenkinek vannak. Lehet hogy jobb, ha kibeszéled őket. Ne aggódj, ezek nem jelek. Mindenre csak utólag fogják rá, hogy ezek meg azok jelek voltak, de szerintem ez hülyeség.

CSajszik ezekkel a gondolatokkal kapcsoltaban, egy régebbi beszélgetés jutott eszembe a barátnőmmel:(kb 3-4 hónapja)

Arról beszéltünk ,hogy miket csinálunk különbözőképpen:Szerinte haMAJD LESZ GYEREKEMe, akkor nem fogok sminkelni ,nem mosom a hajam csak hetente egyszer, nem nézek meg egy jó filmet, egyáltalán semmit sem csinálok, amit korábban ,mert első a gyerek..
Én erre azt gondoltam ,hogy ez elég ijesztő változás, vajon feladom e teljesen maga, ha gyermekem születik.Aztán arra gondoltam, hogy mióta a páromat ismerem, mennyit változtam érte/vele/mellette.Mert alkalmazkodtunk.
Szerintem ilyesmi lesz a babával is.Attól még elmehetek tornázni, vagy a kedvenc cukrászdámba..Lehet nem az első héten, de azért valamikor.
Szóval inkább legyen az ijesztő, hogy lesznek lemondások, mint attól féljek ,hogy nem lesznek!

És szerintem ez mind-mind jön magától....nem is lesz lemondás, hanem valami tökéletesség, akkor leszünk igazán NŐK, akkor először.


Zaha, Melcsike, Lyly,Bea Ti mit gondoltok?

Sziasztok!
Tünci ideért a fejfájásod Tegnap este óta fáj nem kicsit....

A képek nagyon jók, a gyerekek szépek, aranyosak. Melcsike tetszik a zsiráfos kép is

Szinti most már én is nagyon kíváncsi vagyok!

Franka, szerintem nincs ebben semmi rossz vagy szégyellnivaló. Sokan a társadalom vagy a családjuk, környezetük elvárásainak akarnak megfeleni azzal, hogy egy vagy több gyereket szülnek, és nem merik felvállalni, ha nem akarnak vagy később akarnak mert féltik az életüket, önmagukat. Pedig ez jobb, mint beleugrani valamibe, amihez semmi kedved.
Nekem van egy barátnőm, ő bevallja, hogy hidegen hagyja a szülés, a gyerekek, az enyém iránt is csak udvariasságból érdeklődik néha. Ettől még tökjó ember és nagyon nagy figura.

Ha nem érkezik el az idő, nem érkezik el az idő. De az is lehet, hogy el fog, csak majd jóval később. Nem érdemes rágörcsölni.
És az is lehet, hogy - ahogy Te fogalmaztál - előbb újra meg kell találnod önmagad, és utána gondolkozni, hogyan tovább.

Én nem akarok túl későn szülni, ezért az elkövetkező 2-3 évben gondolkozom. Ha addig nem, utána már nem.

Hát Tüncike (jaj, velem lesz már tele az oldal, lőjetek le nyugodtan), én nem gondolom, hogy totális metamorfózison kell átesni azért, mert gyereked született. Sőt, nem szabad lemondani Neked fontos, kedves dolgokról. És nem szabad becsapni magunkat. Attól ugyanolyan jó anya valaki, ha időnként másra bízza a gyerekét, és lop magának időt, vásárolgatni, szépítkezni, barátnőkkel trécselni, férjecskézni, mozizni, ilyesmi. Mert ettől kiegyensúlyozottabb lesz, és az a babának is nagyon jó. És hát nem szabad elhanyagolnunk magunkat. Magunkért meg a környezetünkért, semmilyen értelemben. Most nem csak a hajmosásra gondolok, olvasni kell vagy bármi nekünk tetsző dolgot csinálni, nem szabad hogy minden csak a gyerekről szóljon. Az neki sem jó.
Amellett, hogy ez az érzés semmihez sem hasonlítható, és a legnagyobb csoda az életben, meg kell őrizni önmagadat is.
Szerintem.

Tünci,
azt gondolom, hogy tényleg más lesz az ember élete. Természetesen semmi nem lesz már olyan, mint régen. Átalakul, minőségileg, és - ha lehet ezt írni - "feljebb" kerül minden. Megtanultam a gyermekem szemével is látni a világot. Nálunk tényleg ő az első, de ettől nem mondtunk le mindenről, csak "átszabtuk", átalakítottuk az életünket. Pl. már 2 hónapos korától túráztunk vele, rajtam vagy az apukáján volt a hordozókendőben, ha megéhezett, megszoptattam, és aludt tovább rajtunk. Soha semmilyen bajunk nem volt ebből. Szóval mentünk kirándulni, gyalog is, csak nem akkora távon, mint korábban.

majd még folytatom, most mennem kell. Puszi!

Tünci nem fogod lemondásnak érezni vagy örömmel mondasz le róla aztán szépen lassan újra helyre kerül minden. Először nekem sem volt energiám mindenre, de anya és anyósom sokat segített na meg Gábor is. Nekem is mondták, hogy majd nem fogom tudni nézni a Barátok Köztöt mert a gyerek. Néztem, akkor evett Bence utána meg elaludt. Most már nem tudom nézni, illetve tudom csak nem hallom mert Bencének mindig akkor van valami fontos közlendője mikor valamit meg szeretnék nézni. Ez vonatkozik a híradóra is Edzőterembe is el tudok járni csak szervezés kérdése. Jó már a heti 3 alkalom nem megy mert nincs rá energiám, de 2x tudok menni. Olyanko általában apa van a gyerekkel, igaz olyan a munkahelye hogy hetente van 2-3 szabadnapja. De a nagyik is szívesen vigyáznak az unokára. Nekem mondjuk sok segítségem volt és van a mai napig.

Bea bakker tényleg zárva lesz minden, nekem ez eszembe sem jutott Most mehetünk 2x A sógoromékhoz ígyis-úgyis menni kell. Mentünk volna már a múlt héten csak sógornőm volt zizi aztán nem akartunk zavarni. Na mindegy. Apa odáig lesz, hogy valamelyik hétvégén ismét menni kell, de lehet bemegyünk akkor Vácra a barátainkhoz. Köszi, hogy szóltál.

Lyly annyira örülök, hogy kezd helyreállni a rend az életetekben. Munka, szülők. Bencus jól van? Puszi nektek.

Zaha szívemből szóltál, olyan jól megfogalmaztad

Franka, nagyon jól megfogtad....hogy nélküle is jól érezzem magam a bőrömben......

Akkor akarok gyermeket, mikor már nem pótlék, mikor már nem görcs, mikor nem általa vagyok valaki, valami és nem attól vagyok mert ő van, mikor nem ő éltet engem, hanem nélküle is élek.
Amíg valami görcsös akarás, ragaszkodás, muszáj érzés, addig mindig el fog hagyni mindegyik

Az előbb akartam inni egy pohár bort, és vizespoharat vettem elő...

Királylány, jobbulást

30 éves vagyok, 13 éves korom óta nevelem a testvéreim, keltem hozzájuk éjszaka, etettem, fürdettem, sétáltattam, lemondtam, a legszebb éveimről, a bulikról, a fiúkról, 17 voltam, mikor az akkor 8 hónapos húgom és én maradtunk a nyári szünetre, mert anyumék elutaztak tengerentúlra én meg bevállaltam.
tudom mi a metamórfózis.

4 éve szabadultam, idézőjelben, azt csinálhatok végre először, amit akarok, majdnem, de jó.
30 éves vagyok, anyu 38 volt, mikor az utolsó tesóm jött, én is marhára ráérek még mindenre.

3.at szerettünk volna, vagyis férjem, mert én azt gondolom, egy is nagyon elég.
Bár a szocpol miatt vállaltunk kettőt, igazából az a 2,4 milla sem motivál annyira, majd hitelbe átfordítják, ha kell.

Az éveimbe is egy fér bele, kettő már nem nagyon.

Tünci
lementheted a hozzászólásom, nem mondom, hogy nem alakulhat másképp, férjem nagyon szeretné. Már most etetné velem az elevitet, ha beszedném, meg a folsavat.
A másik izét szedem, mert az nem csak akkor jó.
Ha akarja, nem fosztom meg ettől, de az biztos, hogy kellettlenül vágok bele......

Egyben biztos vagyok, nem fekszem kórházba, még ha az életem veszélyezteti is. Majd a természet oldja meg, ha meg meg kell vele halnom legyen, 3szor már úgy sem akarnék élni tovább.
Látszik ugye, hogy nem a boldog napokra készülök, hanem arra, hogy fogom a veszteséget túlélni megint.
Szép, nagyon szép.

Rendőrséges csajszinak meg ott az egészséges, neki nagyon kellett......

Szintus, közel vagyunk hozzátok, megint, itt a szomszédban, ja és én is találkoztam ám másik topicban veled.....

Minden jót kívánok és nagyon örülök.

Betti, ezt hívják elengedésnek, ugye?

én "kicsi vagyok" még ehhez, de fel kell nőnöm előbb-utóbb. Talán nagy változások vannak készülőben, ami engem illet
Nehéz magamat kívülről nézni, amikor sikerül, úgy érzem nevetségesen gyerekes vagyok és várom a számba repülő sült galambot... ilyenkor szinte égek önmagam előtt! Ez ám az igazi ÉGÉS.
Nem várhatom, hogy egy kisbaba tegyen felnőtté, ugye?

hű, összevissza beszélek

"Látszik ugye, hogy nem a boldog napokra készülök, hanem arra, hogy fogom a veszteséget túlélni megint. "

én rengetegszer átgondoltam, hogy ha legközelebb is meghal a gyerekem, hogy fogom búcsúztatni, mit kell a kórházban elintéznem, pontosan mit mondok az orvosomnak, kit engedek közel magunkhoz, meg mindenféle gyakorlatias dolgot..........

És azt is tudom, hogy még egyszer nem csinálnám végig a gyászt: azokat a pokoli napokat, heteket, hónapokat, amikor zokogva ébredtem és fájt, hogy életben vagyok...

Sziasztok!

Hát nem mentünk Szegedre, nem is bánom ilyen vacak időben nem lett volna kedvem a várost járni.
Helyette elmentünk a Decathlon által szervezett gyereknapra. Jól érezték magukat a kicsik,utána bementünk a Müllerbe, vettünk játékokat, kb. 1500 termék gyereknapi akciós áron van. Holnapra bábszínházat tervezek,meg lesz több helyen is gyereknapi program,persze csak ha jó idő lesz. Most épp szakad az eső ki tudja holnap milyen idő lesz.

Érdekes témát hoztál fel Tünci. Én is sokat gondolkodtam már ezen.
Az biztos,hogy megváltozik az ember élete,de nem biztos hogy lemondásként kell ezt megélni. Én úgy érzem átértékelődik ilyenkor az élet. Más kerül előtérbe, első a gyerek és csak utána jövök én.
Viszont nem szabad az embernek teljesen háttérbe szorítani önmagát. Szervezés kérdése és megoldható,hogy arra legyen idő amire szeretném. Mi havonta el szoktunk menni a barátainkkal vacsorázni, kettesben is néha néha, évente 3-4 napot kettesben töltünk valahol. Én igyekszem nem elhanyagolni magam,törődni magammal,hiszen a gyerekek mellett is nő vagyok,feleség,úgyanúgy szükségem van arra,hogy törődjek magammal. Mióta dolgozom nehéz beosztani úgy az időt,hogy mindenre jusson. Tornászni én itthon szoktam,igaz többet kellene , 3 gyerek után sajna maradt rajtam 12 kg.

Most mennem kell,vacsi,fürdés fektetés,majd még jövök.

Franka abszolút igazad van, nem égő, amit írsz.....

Tudod hány embert látok, akik bár évben ott vannak, de gyerekek és jön a gyereknek a gyerek....
Persze ez még mielőtt baj lenne belőle, senki de senki ne értse magára.
Én csak azt érzem, hogy előbb meg kell az életem oldani, nem tőle kell várnom.
Jó lenne munkát váltani itt szegeden, és nem a gyerektől várni, hogy majd akkor nem kell utazgatni, meg nem rá fogni, hogy miatta nem tettem meg.
Azért nem tettem, mert féltem, hogy nem állom meg a helyem máshol....most meg megy a duma, hogy,á mostmár nem váltok, mert tervezünk babát, már minek NEM, neki kellene menni, megoldani, elrendezni, várni egy-két évet és utánna....
Csak ehhez kell a bátorság ám, hajaj, így hát egyszerűbb a babára fogni, aki még meg sem született és máris kompenzálja az anyja marhaságát.....

na eldugultam, az uram osztálytalin én meg megyek megnézem a tvben mint isten ostorát... egyébként is a színész marha jól néz ki benne, akiből már mára nagy színész is lett, csak ott még nem tudta, hogy az lesz.

Szép estét kívánok nektek.

Butler barátunk?

Sziasztok!


Már nem nagyon tudok mit mondani amiről irtatok, mert mindent megirtatok amit lehet.


Mi a gyerekünket próbáltuk belenevelni a mi életünkben, és nem köré épitettük újra fel. Az első hónapokban persze teljesen más minden. De nálunk azon kivül hogy hárman lettünk nem változott sok minden. Nem nagyon változtattunk a szokásainkon. Nálunk bejött. Amig ketten voltunk szinte minden hétvégén eljártunk barátokkal szórakozni, vacsorázni, ez talán ami elmaradt. De amikor már 1 éves körül volt Barci, akkor már újra tudtunk baráti társaságba járni Vele együtt. Persze nem éjszakai bulikba.

tünci28Sajszik ezekkel a gondolatokkal kapcsoltaban, egy régebbi beszélgetés jutott eszembe a barátnőmmel:(kb 3-4 hónapja)

Arról beszéltünk ,hogy miket csinálunk különbözőképpen:Szerinte haMAJD LESZ GYEREKEMe, akkor nem fogok sminkelni ,nem mosom a hajam csak hetente egyszer, nem nézek meg egy jó filmet, egyáltalán semmit sem csinálok, amit korábban ,mert első a gyerek..
Én erre azt gondoltam ,hogy ez elég ijesztő változás, vajon feladom e teljesen maga, ha gyermekem születik.Aztán arra gondoltam, hogy mióta a páromat ismerem, mennyit változtam érte/vele/mellette.Mert alkalmazkodtunk.
Szerintem ilyesmi lesz a babával is.Attól még elmehetek tornázni, vagy a kedvenc cukrászdámba..Lehet nem az első héten, de azért valamikor.
Szóval inkább legyen az ijesztő, hogy lesznek lemondások, mint attól féljek ,hogy nem lesznek!

És szerintem ez mind-mind jön magától....nem is lesz lemondás, hanem valami tökéletesség, akkor leszünk igazán NŐK, akkor először.


Zaha, Melcsike, Lyly,Bea Ti mit gondoltok?

Tünci hidd el nekem,hogy ha akarsz,akkor eljuthatsz oda,ahova akarsz!Akár a gyerekeddel is!
Miért ne?
Párom munkatársa lemagy a tengerre mocival(és a feleségével)és a 7éves kislányukat itthon hagyják!
Minek is menyjen a gyerek???Minek is élvezze a jó levegőt,a fürdést??? (szóval én nem egyezek azzal,h ilyen esetben a gyereket itthon hagyja az ember)
Ilyen gondolokdás a gyerek iránt akkor van föképp,ha csak azért született,hogy a nő megfogja a férfit!
Szánalmas és szomorúúúúú..........

betti0412zintus, közel vagyunk hozzátok, megint, itt a szomszédban, ja és én is találkoztam ám másik topicban veled.....

Minden jót kívánok és nagyon örülök.

Betti!!!!De jó lenne téged látni!Igérd meg,hogy egyszer,ha lesz itt Temerinbe utatok,akkor összefutunk!Nekem az annyira jó lenne!
Megismerni titeket!!!!

Szép estét!

Bár jól lekéstem rólatok..nemrég értünk haza, már ittvan az anyu is, itt lesz két napot, vacsoráztunk, most beszélgetünk, úgyhogy majd reggel reagálok..

Franka szerintem NAGY dolgokat fogalmazol meg, nekem tetszi kahogy írsz, gondolkodsz, okos csajszi vagy TE!!

Jázmin, ugye jól vagy??????

Betti!
Nem tudom megmagyarázni miért ,de úgy érzem szomorú vagy..

Többieknek puszi, reggel jövök...

Sziasztok!
Kb két órája jöttünk meg Vencuval az Orbán napról. Apát felavatták éppen láttuk, csak ő nem minket, pedig ott kavartam a fiammal a nyakamban. A lufisnál meg jópofiztak velem: A néninek már nem is kell lufi, van neki. Hehehehe! Nagyon odavoltam a poéntól. Mondtam nem is nekem kell, hanem a gyerkőcnek. Na mindegy úgy döntöttem nem verem meg. Milyen példa lenne a gyerekem előtt.

Na de ez a mai eset nagyon belepasszol abba amikről írtatok. Egy gyerek szerintem nem ok arra, hogy loncsos hajjal, szakadt szerkókban járkáljunk otthon és azt mondjuk, hja hát első a gyerek! Persze! Aztán amikor 20 éves lesz és sportautót kér, akkor éhezzek, hogy nehogy lemaradjon a haverjaitól???? Mert ugye ahogy nő úgy változnak az igények és ha megszokta, hogy ő a világ közepe, akkor el is várja, hogy bármit megtegyenek érte. A Csernus Ki nevel a végén könyvében olvastam, hogy egy elvált nőnek annyi pénze volt, hogy 5 dkg téliszalámit tudott venni és azt mind elcsomagolta a fiának. Közben növögetett a csávó és egyszer csak kijelentette, hogy neki 12 ezer forintos pulcsi kell. Amikor mondta az anyja, hogy ő kettőért vett és az is jó, miért kell olyan drága, akkor megkapta, hogy ja neked, de nem nekem. Na ekkor jött rá anyuci, hogy párizsit kellett volna venni és együtt megenni. De ilyenkor már késő ám!!!

Egy gyerekkel sokkal nehezebb bárhová eljutni, de nem lehetetlen. Meg kell jól szervezni. Ma pl ötre kellett volna odaérnünk, de büdös kölkének könyörögtem, hogy aludjon már, mert nem kel fel időben, hát úgy kellett háromnegyedkor felrázni. De legalább aludt!!! Ráadásul egyedül vagyok vele. Nekem kell mindenre figyelni. Amikor meg odaértünk jön a lufit kérek, kürtös kalácsot kérek, ide menjünk, oda menjünk, pisilni kell, mégse!!! Szóval ezerszer fárasztóbb, mint amikor nem volt még ő. Na meg hazajöttem vele, hogy lefektessem, mert nem akartam nagyihoz vinni, úgyis lesz most pár nap amikor nélkülöznie kell. Viszont mondtam neki, hogy nagyon aranyos volt ma, nem hisztizett egyáltalán és ilyenkor úgy érzem nekem van a legaranyosabb kisfiam. Erre álmosan pillogva mondta: Igen, tudom!!! Na ekkor gondoltam, hogy igaz alig voltam együtt a férjemmel, mert fél szemem mindig a gyereken volt, meg rohangáltam utána, de azért ilyenekért érdemes volt szülni.

Miért is legyek itthon kocka, ha egy kis erőfeszítéssel ki tudok mozdulni??? Igaza van Bettinek, ezek a gyenge nők mentegetőzései. Ami bonyolult azt a gyerekkel magyarázzák... Én a második nekifutásra sokkal jobban figyelek arra, hogy mindig emberi formám legyen. Ne a férjem szabadidő ruhájában legyek itthon, mert az jön rám. Volt, hogy szoptatás közben olvastam (IMÁDOK OLVASNI!!!) Találtam egy jó fodrászt, múltkor belenéztem a tükörbe és döntöttem, elmentünk sétálni, közben felhívtam, hogy egy óra múlva mehetünk-e hozzá Vencuval. Mindkettőnket megnyírt, délre már itthon voltunk. Megúsztam a hajmosást a fiam is csini lett és sokkal jobban éreztem magam én is. Tünci, utána találkoztunk!!!

Ez a nem vagyok még érett a gyerekhez érzés soha nem fog elmúlni szerintem. Én gyakran arra döbbenek rá, hogy az öcsémmel annak idején (12 évvel fiatalabb nálam) ugyan így játszottam, mint a fiammal. Lehet, hogy gyerek maradtam, de akkor az most jó vagy nem??? Ki mondja meg???

Betti és Franka most megmásztak megint egy lépcsőfokot. Ez is ismerős nekem régről. Majd ez is elmúlik, mint minden más. Betti mi annyira hasonlítunk egymásra!!! Hihetetlen, hogy sokszor olyan, mintha a saját gondolataimat írnád le...

Ja, Szinti! Vigyázz, mert elmegyek hozzád, hogy jól meghúzzam a hajad. Tudom akinek nem inge... De én is minden lelkiismeret furdalás nélkül eltűznék a férjemmel motorral kettesben. Sőt el is fogok!!! Már alig várom! A gyerkőcöt/ket meg hagyom a nagyinál. Szerintem nekünk is jár egy kis kikapcsolódás nélkülük és a nagyszülők is élvezik, hogy csak az övék az unoka. Persze azért cserébe családi programot is szervezünk. Ilyenkor viszont tényleg a gyerek az első.

Igaz először nagyon rossz volt otthagyni!!!

betti0412Jelenet: azt mondtam állsz. Nem értöd? Nézöd a főőődet, osztán álsz. Egész héten te szemétkedtél, most én jövök, két hétig nincs csoki....
-de pisilni kell.......
- Mindgyá főruglak, nem értesz té a magyar szóbul heeee, álsz ottan, nem mozdulsz, fődet nézzed. Ha hazamegyünk számolunk ne félj......ne hisztizz, ne bőgjé mán nem hallod, mindján kapsz olyat.....

A kisfiú, mondom 3 éves mozdulataln állt fél órát, én nem bírtam, mikor kijött egy rendőr, hogy ültesse már le a gyereket, szerencsétlent, erre az ANYA:
Hát most gyüttünk a klinikárú ki, csak ide engedtek, nem szabad léüni neki, mer elalszik, osztán azé vagyunk bent, mert nem alszik a büdös, állandóan fölijed éccaka....aszonta a doktornő, ne hagyjam ma alunni, majd estére ők figyelik, megyünk vissza. Nem szégyelléd magad....
...Még az orrát sem törölhette meg a gyerek, mert üvöltött rá, hogy nem mozdulsz aszontam.
Egy 3 évesre.

A szívem facsarodott bele, és tehetetlen dühöt éreztem, ahogy ezt a történetet elolvastam. Mint minden olyan esetben, amikor magát megvédeni nem képes, kiszolgáltatott embert látok szenvedni.
Azután két dolog jutott eszembe.


Ez a nő - feltehetőleg - ugyanilyen családi légkörben nőtt fel.

Ez a pici fiú - hacsak valami CSODA nem történik -, harminc év múlva valószínűleg ugyanígy fog bánni a saját gyerekével.


Nehéz láncokat raknak a gyerekekre a szüleik. És gyakran nem is ennyire "látványosakat" és nyilvánvalóakat. Komoly munka, "szabadulóművészi teljesítmény" kibújni ezekből a láncokból.

frankaetti

... volt már olyan érzésetek, hogy azt sem tudjátok kik vagytok és mit kerestek ezen a világon?

Lehet, hogy a második baba előtt teljesen fel kell építeni újra önmagam?? Hogy nélküle is jól érezzem magam a bőrömben?

minden őrült gondolatot várok ezzel kapcsolatban!

Optimális esetben az embernek akkor jut eszébe egy gyerek létrehozásának gondolata (nem csak a fantázia szintjén, mert az van, akinél már ovis korában elkezdődik), hanem konkrétan, a megvalósítás szintjén, amikor már saját magát "megszülte", és amikor már az a kapcsolat is kiállta az idő próbáját, amelyből gyümölcsöt szeretne. (mondom ezt én, aki a saját gyakorlatában igen távol esett ettől az "optimálistól")
De a gyerekek - az arra alkalmas, kellően nyitott szülőket - remekül tudják nevelni, "felnöveszteni" a szülői feladatokhoz.

És igen, szülőnek lenni sok fáradság, lemondás és "áldozat", mint ahogyan egy hegycsúcsot meghódítani, egy iskolát elvégezni vagy egy vacsorát megfőzni is az, de jó a csúcsról szétnézni, jó a tudást birtokolni, és jó az ételt megenni.
És JÓ a gyerekünk elégedett mosolyát látni... És amikor az ember ezt nézi, akkor nem az jut eszébe, hogy "mi mindenről mondott le a gyereke kedvéért". Ami olyan nagyon fontos valakinek, arról úgysem mond le, hanem megoldja valahogy, ami meg eleve nem olyan fontos, arra meg nem érdemes szót vesztegetni...
Menet közben, a mindennapi gyakorlatban úgyis kialakulnak majd a fontossági sorrendek.

És amit Betti írt, hasonlóan látom én is: nagyon könnyű egy gyerekkel "takarózni", a saját (ez rólam szól! ) tehetetlenségünk, kudarcaink miatt.

Aarnika!
Jó, hogy ha ritkán is, de amikor kell akkor írsz! Az ember tele van ködös érzésekkel, amiket nem is mindig tud szavakba önteni. Inkább a mondatokhoz kapcsolódó hangulattal próbálja a másiknak átadni. Aztán a másik tömören válaszol és rájössz: igen, ez az...

Hettuli!

Aarnika hihetetlen, ugyi?Imádom!!!!!!!!

Sziasztok!

Ma nem sok időm lesz, nem akarok sokáig elvonulni anyutól..Jobb felügyelet alatt tartani ,mert csak kárt csinál! (idáig egy összetört pohár és egy meggyújtott konyharuha a mérleg)

Lyly,
olyan kis vidámakat írsz, imádlak, veled örülök minden örömödnek.Ha megint lesz jó idő, akkor talizunk a játszótéren?Egyáltalán most is SZfv.-ra hordjátok Bencust oviba?És szereti?Jó a csoport?

Jázmin???????????

Zaha,
az éjjel emgint veled álmodtam, csak beszélgettünk, már nem tudom miről..vmi vizsgálatra kísértél, de másra nem emlékszem..
Vizespohár?
Estére én is behűtöttem egy üveg vörösbort!
Most, ohgy Bettiéknél kostoltam többfélét és kiderült, ohgy nem csak a fehéret szeretem, vettem száraz vöröst és most sorra veszem őket..úgyis nem sokáig lehet.
Visszanéztem, hogy mennyi idős vagy, azért szerinte mnyugodtan adj magadnak még legalább 6-8 év esélyt!!!

Melcsike,
Szép- gyönyörű az ünnepi virág!
Azt kértem az uramtól ajándékba,hogy vegyünk virágokat a kertbe!most ez a legszebb, amit kaphatok!

Szinzi,
szerintem nyugodtan írjál ide ,tudod, ahogy megbeszéltük!


Leda hogy vagytok?

Boboka, írjál légyszi!!!!!!!

Hettuli!
Vigyorogva dúdolgattam az előbb a konyhában:Száva baba gyere ki, nagyon várunk ideki...
Teszel képeket nekünk a tegnapról?Esetleg csak "vedd le" az arcát,hm???különlegesség lehet!

Bea, sajnálom ,hogy nem jött össze a vadaspark, tényleg nagyon hideg volt, mintha késő ősz lenne...

Betti és Franka kapcsán újra átolvastam az egész oldalt.

Ahogy olvastam minden mondatra jött vmi, de nem áll össze értelmes mondatokká.Valami változik nálunk, észrevettétek?
Vagy csak én érzem ezt?

Amit most írok nagyon kérlek titeket, hogy ne vegye senki kifejezetten magára, még akkor sem, ha úgy érzi hogy őrá gondolok, mert nem biztos.ahol tudom, hogy ki váltotta ki, oda kiírom a nevet.

Először is köszönöm a sok hozzászólást a gyermekkel való élettel kapcsán.
Sok ismerősöm könnyedén mondhatja, hogy mit tudhatok én erről, hisz nem nevelek gyereket, meg elveim lehetnek ,addig, amíg gyermekem nem lesz.
Abból azért kiindulhatok, hogy terhesen is leborotváltam a lábam ,akkor is megmostam a hajam, ha hányingerem volt, akkor sem a párom melegítőjében jártam.És amikor már megszületett Viola és már tudhattuk, hogy legalább ÉN megmaradok, akkor igyekeztem, hogy a férjem láthassa bennem a NŐT, akit szeret.
Biztosra tudom ,hogy lesznek sok-sok álmatlan éjszakák,amikor zombiként kelünk, de ezekért majd kárpótol a hálás mosolya, egyszerűen a létezése.

Írjátok ,hogy akkor jöjjön a baba, ha már magáért jön, ha nem miatta/általa akarunk vkik lenni.
Lehet,hogy nem pontosan értem, vagy másként értem ezt.Szerintem azért jönnek szerencsés esetben(amikor anya és apa együttes akaratából és nem kósza ötletből) világra, mert VELÜK együtt kerek a világ, mert nélkülük nem ér annyit az élet.Pont azért születnek mert általuk leszünk ANYÁK ,szerintem addig nem érezhetjük tökéletesen a női mívoltunkat, amíg nincs..ebben teljesedünk ki, ez a legősibb ösztön!
Amit Betti írtál ,ezek nem kifogások, ezek racionális érvek!Nyílvánvaló, hogy nem váltunk munkahelyet, ha bármelyik hónapban teherbe eshetünk, s nem azért akarunk gyereket, hogy ne kelljen munkahelyet váltani.Könyörgöm ne érts félre ,de szerintem EZEK a kifogások..éppen ezek..nem a korábbiak.Érthető, hogy félsz a várandósságtól, mert félsz ,hogy nem jól alakul és az is érthető, hogy félted a mostani higgadtságod -nyugalmad..De most úgy érzem pont afelé hajolsz vissza, ami eddig volt.
Jaj, ideges vagyok, hogy nem jól fogalmazom meg, hogy úgy járok ,mint Bobokával, kérlek ha félreérthető vagyok,MERT NEM AKAROK SENKIT BÁNTANI,akkor adjatok esélyt megmagyarázni jó???
Őszintén nekem úgy tűnik, hogy most váltunk minden eddiginél bizonytalanabbá, ingadozóbbá, hogy közelednek az időpontok, hogy lassan egyre többen kismamák lesznek..
Ahogy FRanka és Betti is írta, hogy készülünk rosszra, készülünk, mit teszünk ha baj lesz, mind a saját félelmeinket éljuk újra, a régieket, mintha az elvesztett babákkal meg nem tett dolgokat akarnánk helyrehozni..Betti a vetélésre készül,Franka egy terminusban lévő baba halálára én meg a koraszülött osztályra..Csak magamról:állandóan azt mondogatom, hogy nem hagyom magam elküldeni a babám mellől(és it majdnem Violát írtam!!!!!)..mert ŐVELE tettem ezt rosszul, de NEKI már ezt nem adhatom meg, megadnám hát egy másiknak...

Még volt valami ,amit akartam, de nem megy több.
Most ennyi, felzaklat ez.

Hettuli, köszönöm, és örülök.
A helyzet az, hogy nekem annyival "könnyebb" meglátnom néha ezt-azt, mert pár évtizeddel régebben nézem nálatok.

A Pünkösd hétfő egy igen szép nap lenne...




Tünci, zavarba hozol...

Höhö..., az én anyukámnak is a szenes konyharuhák az egyik specialitása.

tünci28
Biztosra tudom ,hogy lesznek sok-sok álmatlan éjszakák,amikor zombiként kelünk, de ezekért majd kárpótol a hálás mosolya, egyszerűen a létezése.

...mert VELÜK együtt kerek a világ

...ebben teljesedünk ki

Így van. Így legyen!

Tényleg, Aarnika??? Kicsit kimaradtam a topicból de azt hiszem akkor tudom ki vagy te. Való igaz, nekem az 5 év is nagyon sokat számít, pláne az évtizedek.

Apukámat bírom, amikor azt mondja, hogy régen kiröhögték az öregeket, amikor mondták a magukét. De rá kellett jönnie, hogy valóban számít az élettapasztalat. Nem biztos, hogy okosabb lesz valaki, csak számtalan esetet megélt és abból merít.

Tünci! Anyukád szuper lehet. Meg te is az vagy, hogy ilyen jól elvagytok azok után amiket tudunk rólatok. Egyébként meg teljesen jól látod. Amikor az ember oda jut, hogy na akkor most lehet, akkor elbizonytalanodik. Nálam is ez volt. Egy évig vártunk, mert Imi azt mondta ő úgy érzi ennyi kell, hogy elrendezzünk mindent a fejünkben és magunk körül is. Én meg csak rágtam a fülét, hogy de ha mégis... aztán amikor azt mondta, hogy na akkor itt az alkalom, akkor én paráztam, hogy jó lesz így??? Szerencsére ő olyan, ha valamit elhatároz akkor onnantól az biztos. Ezért ő a párom!

Na tűnök, azért jöttem haza, mert dolgom van még. Most meg megint leragadtam itt.

Puszi mindenkinek! Ja valami konkrétumot írjatok a találkozóról, mert lélekben készülnöm kell rá. Egyedül fogom megoldani és nem tudom még mi lesz akkor. De várom nagyon!!!

Hettuli, három strand ajánlatom van, Agárdon és Gárdonyban.Ha kell én gyalog is elmegyek értetek aztán hozlak kézben Titeket!
Ami tuti:Júni 28 vasárnap,reggeltől estig!

Tüncike csak miattad irok, mert annyira izgultál Zsófiért az ikres mamiért. Ma délelőtt császárral megszülettek a babák. A hirek szerint mindenki jól van.

Tünci!

Te beveszed ezt a maszlagot a gyerekem van, csupa lemondás az életem dumát?

Ha valaki ezt érzi, akkor ez szerintem előbb- utóbb a gyerekkel is éreztetni fogja. Majd évek múltán megkapja a gyerek az ehhez hasonló mondatokat...

Mert minden pénzemet Rád költöm...
Mert miattad sehova nem jutok el...

..stb.
Nekem ugye van gyerekem. 10 hónapos. Bevallom mióta megszületett egyetlen este volt, hogy nem én tettem le aludni. Szinte sehova nem megyek nélküle. Pár hete a párommal leléptünk kettesben fagyizni. Az egész kb 30 perc lehetett. Beültünk a kocsiba 3 perc múlva hátranéztünk az üres gyerekülésre és szinte egyszerre mondtuk, hogy elhozhattuk volna magunkkal Őt is.

Igen megváltozott az életünk, de én nem érzek semmiféle lemondást. Néha pár percre hiányoznak momentumok a ,,régi,, életemből. Aztán bemászik az én kis vigyorgó nyanyám és tudom így kerek a világ.
Nem lettem elhízott, dagadt, loncsos hajú, gyűrött Anyuka. Megsúgom hetente kétszer mosok hajat, átalában délelőtt mikor alszik. De volt már rá példa, hogy a járókában játszva töltötte el a gyerkőc azt a 15 percet, amit én a zuhany alatt töltöttem.

Sminkelek: muszáj eltüntetni a fogzás miatti karikákat - pedig fáradt vagyok- éjszaka 1,5- 2 óránként kelek. Reggel 5.30 után pedig már nem is alszom.

Most mennem kell, végeztek a fürdéssel, de visszajövök

Na , most már itt vagyok.

Folyt köv.
Nem járok kávézni a barátnőimmel- de a Tüncihez mindig beugrok csacsogni-
Nem járok konditerembe, de a házban lakó Anyukával hetente néhányszor együtt ugrálunk valamilyen tornás dvd- re- igaz néha közben megállunk, hogy szétválasszuk és megvigasztaljuk az egymással bírkózó gyerekeinket-
Nem fogok elmenni a gyerek nélkül nyaralni, de épp a napokban gondoltam végig, hogy hosszú évek óta ez az első olyan nyár, amikor szabadon fürödhetek, mert nem vagyok terhes és nem kell tartanom mindenféle fertőzésveszélytől.

Azt gondolom, hogy mióta megszületett a lányom egy hajszálnyit sem csorbult az életem, csak kerekebb és teljesebb lett. A bulikat kedvelő párom, néha ugyan elmegy itthonról, de éjjel mindig jön egy sms, hogy hiányzunk Neki.

Viszont pont ma határoztuk el, hogy júliusban egy este lemegyünk a Balaton soundra együtt, kettesben és Nyanyónkat Anyumra hagyva, persze szigorúan úgy, hogy mi fektetjük le.

Tehát én egy tiszta hajú, minimálisan sminkelt, nem kinyúlt macinacis Anyuka vagyok, aki mindennap főz, tiszta- vasalt ruhában járatja a családtagjait, a lakásában viszonylag rend és tisztaság dívik és él némi társasági életet is.

(és ezt még rengeteget elmondhatják magukról!)

Lusta alak az, aki a saját igénytelenségét, a gyerekre vezeti vissza!!!!

Szép estét!

Pár gondolat.
Gyermekeink:
Bennük válunk halhatatlanokká, a szemünk fényei ők. Meghálálják-e az értük hozott áldozatot? Nem latolgatjuk. A szeretetnek ugyanis nincsenek haszonelvű feltételei.

Előttem szólók sok mindent leírtak, ami nekem is eszembe jutott a feldobott témáról.

Tünci,
Bencus még mindig bölcsis, szerdán este megyek ovis szülőire, nagyon kíváncsi leszek, milyen lesz. Első alkalom, hogy nem én tartok szülőit, hanem beülök a padba...
Igen, azt hiszem, kezdem összeszedni magam, az önbizalmamnak nagyon jót tett a munkahely, és talán a szüleimmel újrainduló kapcsolat is. Emlékszel még a legutolsó játszóteres talinkra? Erről is beszélgettünk: a szüleinkkel való kapcsolatunk. Aztán hazamentünk, NAGYON sokat gondolkodtam azon, amit mondtál, és végül én hívtam fel anyukámat. Megdöbbentett, mennyire hiányoztunk neki, alig tudott a zokogástól megszólalni, és kiderült, ők már voltak nálunk, csak nem voltunk itthon... Sajnos, a húgommal már nem ilyen egyszerű az eset: találkoztunk ugyan, de az az érzésem, ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Ha mindketten a szüleim látókörében vagyunk, anyuék kínosan ügyelnek arra, hogy a húgomnak ugyanannyi szeretet jusson, mint az unokájuknak (velem és a párommal nem foglalkoznak ilyen behatóan). Szóval a testvéremnek - aki 28 éves lesz - olyan a viselkedése, és az érzelmi elvárásai, ami szerintem már nem egészen normális. (Bár ki tudja, mi a normális?!) Pl. activityt játszanak esténként anyuék a tesómmal. Megmossák a hátát fürdéskor, kényeztetik, ágyba kapja a reggelit, "mert ő olyan kis szerencsétlen"...

A taliban benne vagyok, kedd-szerda-csüt. a párom Ausztriában lesz továbbképzésen, egyedül állom a frontot itthon, mert a szüleim is dolgoznak késő estig, csak szerda este viszik el egy kicsit Bencét, amíg szülőizek. Szóval majd váltsunk sms-t, jó?

Melcsike,
nagyon szép a virág. A képek is teccenek, zsiráf koma rögtön a lényegre törő, és OLYAN JÓ volt látni a nevetős arcodat! Csudára jó volt, érted?!

Haslika, gyere egy kicsit te is!!!

Mindenkinek szép estét kívánok!!!!