Sikerült hazatérni a kórházból.
Nati szülinapja remekül sikerült. A buli kezdete előtt felhívtuk az egyik vendéget, hogy siessen, mert nekünk kórházba kell menni. Gyors taxi, amint megjöttek elmondtuk, hol vannak az ajándékok, a torta meg a gyertya és húztunk a Klinikára.
A hányás-hasmenés, görcsök, szédülés stb tünetekből a kórlapon "vesetájéki fájdalom" lett. Vasárnap kaptam 1,5 l infúziót, vénás antibiotikumot. Mást nem is.
Imádom a kórházakat, nemhogy kaját nem adtak, de azt sem kérdezték meg, hogy esetleg kérek-e egy pohár vizet, miközben oda voltam kötözve a szülőszobán a CTG-re és az infúzióra.
A vérvizsgálat és vizeletvizsgálat legjobb értékeit sikerült kiütni, a legtöbb 3 v. 2 csillagos volt.
A poén, hogy már hétfőn is jobban voltam, mint azelőtt talán hónapokig. Ebből gondolom, hogy ez már rég fennállhatott, csak nem ütötte meg a tűréshatáromat, hiába voltak a leleteim eddig is gyászosak. Igazából csak tippeltek, hogy mi is lehetett a bajom. Vesegyulladásra kezeltek, bejött, így ez lett a diagnózis. Ha valaki úgy gondolja, hogy rossz a kórházi kaja, próbálja ki sómentes változatban.
Most egy laza diétát kell tartanom, ami a napi sófogyasztást korlátozza, 2 g-ra. Ez egy nagyobb csipet sónak felel meg. Annyit tesz, hogy nem ehetek semmilyen készételt, felvágottat, sajtot, húst sem sózhatok. A kórházi dietetikust elkaptam - nem jött volna magától, áááá - és elmondta, hogy mit is ehetek, eléggé kikerekedett a szemem. Ránézett az asztalomon álló Szentkirályi vízre, még arra is mondta, hogy az "pazarlás", mivel feleslegesen van benne nátrium, amit nekem szinte ki kéne iktatni. Az elfogadható mennyiség azt jelenti, hogy egy csecsemő étrendjére kéne átállnom.
Emellett pedig tartani a fehérjebevitelt, ami a testsúlyomnak megfelelően napi 400g húsnak felel meg. Persze só nélkül.
A gyerkőcök jól bírták, hogy kórházban vagyok, bejöttek, randalíroztak. Szabi az első nap fejjel leesett a padról a kőre, szerencsére viszonylag lassan, de nem is ő lett volna, ha ezt kihagyja. Miután ma kijöttem, egyenesen húztunk a gyerekdokihoz, mivel mindkét gyerek csorog, Nati meg ráadásul rondán köhög is éjjel. Zajlik nálunk az élet.
Volt uh, bébivel minden rendben, 2470g volt, így ma már a súly alapján nem is számít koraszülöttnek.
Kapatam tüdőérlelőt, persze nem saját részre
, hogy ha esetleg mégiscsak megjönne, akkor ne legyen gond. Jövő hétre várhatóan már el is éri Szabi születési súlyát. Kicsit fű alatt, de azt mondták, hogy a szurinak az is a hatása, hogy nem szokták végig bírni a terhességet, inkább előbb jönnek, 37-38. hét körül. Úgy legyen.
Ikrek:
Mindig irigyelni szoktam a csini ruhákba felöltöztetett ikrek szüleit. Persze már csak akkor, amikor jópár évesek, a terhességet és pici kort kihagynám.
Most pillanatnyilag jobban félek tőle, mint eddig. Egy régi kolléganőm látogatott meg, majdnem Natival egy időben születtek az egypetéjű ikrei. Sajnos transzfúziós probléma volt a két gyerek között, az egyiknek szívproblémái is voltak, ezért rohamcsászárral megszületteka 26. hét körül . Mindkettő sérült, de éltek. A nagy majdnem elérte az egy kilót, a kicsi 480g-mal született és ami csak jöhetett, jött is. 7 hónapig voltak kórházban, a kicsi sajnos stroke-ot kapott, emiatt az agya jelentősen károsodott. Járni, beszélni képtelen, alig lát, még most is csak gyomorszondán át lehet táplálni és a sérülés még csak rendesen fel sem mérhető, de küzdenek érte rendesen. Szerencsére a nagy megúszta. Két éves kora körül már szájon át is tudott enni, mozgása, értelmi színvonala megfelelő.
Panka,
Elég érdekes ez a jöjjön azonnal hozzáállás.
Nem tudom, mit képzelnek, nagyon kevés olyan szülő van, aki megteheti, hogy egy riasztás után egy órán belül ott van. Ha meg kihívja a mentőt egy köhögő gyerekhez, szeretném látni, amit a mentőstől kap.
Nekem csak ovis tapasztalataim vannak. A beiratkozáskor kell(het) a körzetben lakni, az megvolt. A többit én nem mondanám a bölcsiben. Natinak van olyan ovistársa, aki nálunk lakik, mivel a lakásuk Zuglóban van és ott egy rossz oviba vették fel és inkább jött ide.