Sziasztok!
Már nagyon sok helyen olvastam, hallottam, hogy a szülésznő a lényeg, nem is annyira az orvos
azért szerintem mindketten
de igazán nagyon örülök, hogy itt a kis csapatban fellelhető egy igazán kedves, aranyos szülésznő, akit mindenki szeret!!!
ez megnyugtató. Előző hetekben még el sem tudtam képzelni, hogy atyám, kijön egy bébi... és atyám, a szülés... most azért ez már csillapodik
jöjjön majd, aminek jönnie kell
tudom, nagyon-nagyon messze vagyunk még ettől, de mindenre szeretek felkészülni, amire csak lehetséges. Erre mondjuk 100%-ig nem lehet, tudom az eszemmel
a szívemmel mégis egyre jobban megnyugszom, hogy ez is vele jár
és akármennyire is fog fájni, utána jó lesz
Mondjuk elég sok szüléstörténetet olvasgatok, nekem ez is segít. Illetve, próbálom rávenni a férjem, hogy legalább a vajúdáskor legyen ott, csak legyen velem. Neki is kell idő, mire lelkileg felkészül erre, így már kezdem mondogatni neki, hagy érlelődjön benne
aztán remélem, a szülésre is be fog tudni jönni, azért mégis jobb lenne az ő kezét szorítani
Nálatok ez hogy volt? Kellett unszolni apukákat? Vagy nem? Akartak bemenni, vagy inkább nem? Igazából mindkét felét meg tudom érteni, de azt szeretném, ha engem is figyelne akkor éppen, nem csak magát
bár nem önző típus
csak szerintem még fél
én is....
Huh, most ez így kijött belőlem
de azért jó leírni, főképp itt, Közöttetek!
Oh, még valami. Van egy cicánk, lakásban, és megyek csütörtökön a vérvételre, és mikor mondtam a dokinál az asszisztensnek, hogy van macskánk, annyit mondott, hogy naés, másnak is, sőt, csirkéjük is van. Oké, ez egyrészről jó, hogy nem idegbeteg, ijesztegetős a doki, meg az asszisztens, de nem kéne egy ilyen jellegű vizsgálatot elvégezni?? Vagy amiről olvasni lehet, hogy a cicagazdik átélik a betegséget, az kamu?? Kicsit azért aggódom, de már igazából 13 éve van macskánk... szóval sztem már átestem ezen, de azért mégis... a kis ördög azért ott van....
Szerintetek??
Szép napot mindenkinek!!!!