Sziasztok!
Jaj, a babók gyönyörűek!
Hát hű... Nem volt semmi az elmúlt pár nap... Néha olyan mint egy álom (eszik, alszik, nézegelődik, mosolyog a nagyvilágba stb.) aztán egyik percről a másikra rémálommá változik (telitorokból üvölt, hogy vörösödik a kis feje és nem használ semmi, se ringatás, se ének, se semmi...). Na de kicsivel többet alszik az elmúlt napokban, mint előtte.
Ma vagyunk hat hetesek!
A tegnap esti méricske után ma örömmel írhatom, hogy Máté 5030gr és 60 cm!
Kis vasgyúró!
Maszatmama!
A kulcscsontja miatt kellett neurológushoz menni, mert eleinte nem mozgatta a karját a kicsi és a doki félt, hogy sérültek a töréskor az idegpályák... Istennek hála nem sérültek.
Néha én is kénytelen vagyok a gyerekkel a kezemben kajálni... tegnap a férjem pizzát sütött és azzal ettem le a fehér ruciját
Detti!
Egyáltalán nem voltál durva a véleményeddel. Mindenki a tapasztalatait próbálja itt megosztani a többiekkel, így segítjük egymást...
Remélem nem őrít meg anyósod... Néha én is frászt kapok az enyémtől...pl. egyik este elmentem fürdeni, férjem a dolgozószobában, gyerek a franciaágy közepén békésen szunyókál... nálam a bébiőr, férjem beszalad valamiért a szobába, megcirógatja a kicsit, hallom anyós hangját, amint okítja az uramat, hogy ne hagyjuk a kicsit az ágyon, mert le fog esni... de nekem ne szóljon,hogy ő mondta... férjuram mondta, hogy a gyerek nem fog leesni, mert még csak hat hetes, a hasán fekszik és így néha a fejét is nehezen fordítja jobbról balra, nemhogy elmásszon az ágy széléig 80cm-t... én meg fürdés közben ezt hallgattam...hát kissé kiakadtam... na, de ezek csak kis semmiségek, néha tényleg falra mászom tőle, pedig én tényleg szeretem az anyósom, mert alapjáraton nagyon kedves és segítőkész...
Ja, és HAJRÁ HAJRÁ Nektek!
Annus!
Igyekszem pihenni, de Máté minden alkalmat megragad, hogy vele foglalkozzak, ha alszik, akkor én is alszom stb.,
Igen. Máté éjjel is felkel három óránként és követeli a jussát... ilyenkor néha nem alszik vissza és a két kajaidő között vagy nyökög vagy szívszaggatóan sír...
Hát azért nem irigykedem, hogy mindent egyedül csinálsz... nem lehet könnyű, főleg, hogy időnként a férjed napokig nincs Veletek...
Ambrob!
Hú, neked sem egyszerű a "drága mama"... Mi a férjemmel hívők vagyunk (reformátusok), nem azok az évente kétszer templomba járós "vallásosak". (A férjem presbiter én pedig három évig gyermek Istentiszteleteket tartottam ovis korcsoportnak.) Teljesen egyet értek azzal, hogy azoknál van értelme a templomi szertartásnak és a keresztelőnek akik ismerik az Úr Jézus Krisztust, mert hit nélkül csak majomparádé és olyan fogadalomtétel, amit esze ágában sincs betartani, akkor meg minek... (na ezt szépen megfogalmaztam
Gabi!
Tök jó, hogy leírtad ezt a krupp dolgot... Remélem minket elkerül, de jobb felkészülni rá, mint akkor görcsöt kapni... Remélem azért, hogy Lili ki fogja nőni...
Chanel!
Jobbulást kívánok Olinak! Remélem nem marad meg hosszú távon...
Orelle!
Éljen! Éljen! Remélem minden ilyen jól is marad!
Azt hiszem, hogy írtad, de nem találtam meg, hogy hová is mentetek uh-ra. Nekünk a dokinéni (Kincses dokinéni) a Heim Pál kórházat mondta koponya és hasi uh-ra... még nem kértem időpontot...
Na Mátém most rakta tele a pelusát... és jelzi, hogy befejezte, mehetek cserélni!
Bocsi! Egy kész regényt írtam...
Ha lesz időm, akkor küldök képet!