Kedves Ildikó és Malacka!
Köszönöm a válaszotokat, megnyugtattatok! Én is kenguru párti vagyok, és ugyanazokra a dolgokra gondoltam, mint Ti (afrikai nök, ilyesmi
).
Ildikó, a kifejezés nagyon találó rám nézve is, úgy érzem, én is "vagány" vagyok a kisfiammal. Nagyon stramm kölyök, erös, 8 hetesen már 6 kiló 30 dekás súlyt mért a védönö, szóval nagy és erös kissrác! Ha nem ilyen lenne, hanem "gyámoltalanabb" akkor biztosan nem dögönyözném már most ennyit - és akkor Ö sem vigyorogna rám teli szájjal, mikor így játszunk.
Szerintem ha a kenguruban láthatóan jól érzi magát, nem nyöszörög, nem rosszkedvü, akkor biztos nem lehet ott rossz Neki! Ismerösöm esete szerintem nem kicsit túlzás, hanem nagyon túlzás volt, néztem is rendesen, hisz a gyerek már hosszú percekre felnyomja magát hasonfekvésböl, a fejét is nagyon jól tartja... de még ezek elött is ugyanúgy tartottam Öt karban, hát hogy lehet másképp, pl büfiztetésnél? Vagy mindig feküdnie kell, amig nem tudja a fejét tartani? Ha a hátát támasztom meg a buksiját, akkor miért ne lehetne a karomban? Ezen a nön én kiakadtam. És mikor a cumisüvegét kereste a gyereknek, és én mondtam, hogy nincs Neki, mert csak anyatejet kap, szinte rámförmedt, hogy: "De teáztetod, nem?!" Mondtam nem. Alig kapott levegöt, hogy én milyen felelötlen, tudatlan anya vagyok, hisz szerinte "az anyatej az egy sürü koncentrátum, ami csak az éhségét csillapítja, a gyerek ki fog így száradni".
Persze elmagyaráztam neki, hogy nem így van, de láthatóan nem hitte el, mert régen még máshogy volt!
Hülledezve távozott tölünk - bár én végig kedves és türelmes voltam.
Meg mosolyogtam
Na jó, eltértem a témától, be is fejezem, puszik mindenkinek!
Katus
Malacka, erröl a súlyeloszlásról nem tudtam, nagyon megnyugtattál ezzel, köszi!