Szia Kriszta!
Nálunk ez már nem téma, de azért leírom a tapasztalataimat. Én úgy látom, hogy ha a lányom minden éjjel x órakor kap tejet, akkor hozzá van szokva, mint ahogy reggel x órakor, délben, este x-kor is éhes lesz. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy éjszaka is szüksége van táplálékra, föleg, ha nappal eleget evett.
Nálunk apuka besegített, mert még szoptattam. Ö csak ült vele a széken a kiságy mellett, és nyugtatgatta. Vizet mindig felajánlottunk, hátha szomjas. Néha ivott, de nem mindig. Amikor én magam vettem fel (apuka nem volt otthon), mindig az volt, hogy öt perc után már majdnem feladtam, oké szopizunk. És pont akkor aludt el! (Lehet, hogy én megnyugodtam egy másodpercre, hogy most már mindegy, mindjárt elalszik a cicin). Azt írom mindig, pedig 2-3 alkalom elég volt ahhoz, hogy a kört megszakítsuk.
Attól is függ, mennyire akarod elkerülni a sírást, ill. bánod-e, ha 5-10 percig sír (én tovább nem tudom bírnám-e). Nem azt mondom, hagyd a szobájában, hagy üvöltsön. Én mindig szorosan átöleltem, nálunk a fel-alá sétálás nem vált be, nem nyugtatta meg. Csak ültem a széken nyugodtan. Abban viszont hiszek, hogy ha tudja, hogy tejet fog kapni a végén, akkor kivárja (üvöltve) azt.
Azt is megérzik a gyerekek, hogyha nem vagy biztos az elhatározásodban, és a siker kevésbé lesz valószínü. Próbálj meg következetes lenni, és kérd meg a férjedet, hogy ö is segítsen be. Hamár csak annyiban, hogy nem morog, ne legyen neked lelkiismeretfurdallásod, hogy sír a gyerek.
És a védönömtöl kapott tanács (akkor ösz volt): legyen elég melegen felöltözve, hogy ne fázzon, még ha lerúgja is a takarót. Mert ugye attól is felébredhet. Én nem szeretem túlöltöztetni éjszakára, úgyhogy ö azóta hálózsákban alszik + még egy vékonyabb takaró, amit le lehet venni, ha melege van.
Remélem ez segít.
Kati