Új privát üzeneted érkezett!

tÜNCI, SZERINTEM IS CSODASZÉP A NEVE A KISLÁNYOTOKNAK, MINT Ő MAGA. (Írtad, hogy gyönyörű volt, és ezt el is hiszem!)
iGEN, tIMESZ, NINCS NAP, HOGY NE JUTNA ESZEMBE... (jajbocs, rajta maradt a capslock, nem baj, ha nem törlöm?)
Ott voltunk pár topiktárssal a temetésén.
És igen, igazságtalan az élet. Én sem értem, miért mér ekkora csapásokkal, és miért pont azt, akit... Benneteket, minket. :cry: :cry:

been
 
 


... szóval közben visszamentem a topik elejére, mert akkor még nem voltam, és láttam, Tünci, a kislányodat, és nem csak szerinted volt szép, Viola Lilla tényleg gyönyörű volt! És az lesz a következő gyermeketek is, mert lesz!
Nekem volt egy érdekes élményem, ha nem haragszotok, leírom: Ármin fiam pár hetes volt, néztük a férjemmel, aki mondta, hogy Ármin pont olyan, mint Andris. És tök ösztönösen kérdezte a férjem: te vagy Andriska? A gyerek pedig, aki addig mosolygott (már amennyire a pár hetesek mosolyognak), teljesen elkomolyodott és fürkészni kezdte az apját. Nem tudom rendesen leírni, meg nem is hiszek a lélekvándorlásban, de akkor az olyan arckifejezés, meg olyan fura érzés volt, hogy megállt bennünk az ütő. :shock:

been
 
 


... na, szétlövöm teljesen a topikot, mondtam nektek, addig lesz jó, amíg nem írok... :P :oops:

been
 
 

 
 

Helló csajok.

Ne haragudjatok, hogy nem jöttem. Keddig itt voltak nővéremék a kisfiával, a géphez szinte le sem tudtam ülni, aztán meg vagy a mi netünk, vagy a babanet mondta be az unalmast, és hát nagyon magam alatt is vagyok. Hiányoztatok, sokszor csak akkor tudok kicsit vigasztalódni, ha jöhetek ide. Félek, hogy depressziós leszek, van, hogy napokig nem tudok egyetlen gondolatba sem kapaszkodni, most megint nagyon-nagyon rossz. Igazatok volt: egy lépés előre, kettő hátra.

Csak nagyjából olvastam még vissza.

Kedves Jázmin, nagyon megsirattál. Annyira nagyon sajnálom, ami történt Veled és a kicsilánnyal. Fog segíteni, ha jössz ide, hidd el. Talán ez az egyetlen, ami fog segíteni.
Én is remélem, hogy kiderül, mi lehetett a baj, hogy nyugodtabban vághassatok neki a kövekező babának.
Bocs, ha már írtad, de akkor nem megszülnöd kellett őt, hanem terhességmegszakítást végeztek?

Most ez volt "sürgősségi", még visszaolvasok.

Puszik

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Been, azt is nagyon sajnálom, ami Andrisbabával történt...nagyon szörnyű. Egészséges baba és terhesség után...ezt is kegyetlen nehéz lehet feldolgozni. :(
Ez a lélekvándorlásos élmény férjeddel...talán van benne valami. Szép.

Boboka, jövőre, ha gondolod, nekivághatunk egy ilyen siratószobás témának! Majd visszatérünk rá, az is lehet, hogy akkor már nem is fogjuk szükségét érezni. Remélem legalább, hogy Te már nem.
Én is kérek képet, jó?
Olyan jó, hogy minden ok Nikibabával. :D
És apukád helyrejött a stroke után?

Jaj, Lily, ez az Örökké szépek...csak bőgtem és bőgtem. :cry:
De jó, hogy jobban van a Bencus. És köszönjük neki a verset...
A munkaügyhöz inkább nem is szólok hozzá, felháborító. És sajnálom.
Képzeld, vettem kövirózsás krémet, úgyhogy most vadul májfoltkezelek. :)

Tünci, de szörnyű ez a gázrobbanásos eset.
Örülök, hogy megint jól vagytok férjuraddal. Igen, ez tényleg ilyen dolog, hullámzó, nálunk is. Ő a stabil pont, én pedig szintén, ahogy Te, magammal kínlódok.
És én sem tudom feldolgozni, hogy sosem derül ki, miért történt. :cry:
Zárt topic részemről ok.
Amit írtál az álmainkról, a sorsról, annyira igaz. Olyan kegyetlen az élet. :cry: :cry:
Mi történt Timesszel?

Hasli, mikor lesz anyukád műtétje?
Igen, biztos nehéz lesz a kicsi Bálintot látni, öledbe venni. De gondolj arra, hogy Neked is lesz egyszer egy ilyen kis gyönyörűséged, vagy akár több! :)
Engem is érdekelnének a munkáid!

Melcsi, gratula Barcikának az ezüstért! Nyugi, én is sírtam volna, mint a záporeső.
Nehéz lehetett a látogatás nagyon. :( És az unokatesód látványa. :( De remélem, felépül azért.
Én a pszichológushoz ugyanarra a klinikára járok, ahol születtek Hajna és Zalán. Kapkodom a levegőt már a körúton az autóban, az aulában már remegek, de gyorsan végigtrappolok, nem nézek semerre. Nehéz. Pedig az első pár alkalommal még örültem is, hogy visszamehetek oda.

Leda, de jó, hogy írtál! Hogy vagy? Írtad, hogy változóan, a hormonok vagy az emlékek? Vagy mindkettő?

Bea, Kyra is gyógyuljon meg gyorsan, ha már nem úszta meg.
Mi van a barátnőddel? Tudod, aki a 23. héten szült.

Szinti, de sajnálom, hogy nem jött össze a meló. Majd legközelebb egy sokkal jobb, több pénzért. Ne bánd, ahogy írtad, nem lett volna túl biztonságos. A rokonodnak meg meg kell értenie.
Párod anyukája hogy van?

Jázmin, itt az utcánkban is van egy csajszi, keményen végigbagózta mindkét terhességét és a szoptatást, aztán van két gyönyörű gyereke. Nehezen emészthető, bár a csajt nagyon kedvelem.

Kedves "Olvasóink", Királylány, Eszti, Zsuzsa és a többiek, nagyon jól esik, amiket írtatok. Jó, hogy vannak ilyen érző szívű emberek, amilyenek Ti vagytok. Puszik

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Már ettől jobb kicsit, hogy olvastalak Titeket és írtam.

Vincus is puszil mindannyiótokat, mikor kérdeztem, mit üzen, ezt mondta: lányok, lányok, szépek vagytok, piros a szoknyááááátok...(ja, mert mindig kérdezi, mikor a gép előtt ülök, mit csinálok, és azt szoktam neki mondogatni, hogy anya a barátaival beszélget, és megkérdezte, hogy fiúk-e vagy lányok :D )

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Szia, Zaha!
Timesz a 8. hónapban járt a babájával, amikor kiderült, h méhnyakrákja van. Kiváratták vele a 37. hetet, akkor megcsászározták. Utána megműtötték, kivették a méhét is. Azt hiszem, enyhe kemot kapott, el kellett apasztani a tejét is, emlékszem, vele bőgtem, mikor erről írt a babaneten. Aztán ezek a kezelések nem értek semmit, mert továbbterjedt a rák, hiába kapott erősebb kemot, hogy a haja is kihullott, megjelent a nyirokcsomóiban, meg valószínűleg szétterjedt az egész kismedencéjében, legalábbis, a tünetek alapján, amikről mesélt. A férje felvitte a Kékgolyóba, ott megmondták neki, hogy menthetetlen... De nagyon erős volt, vidám és pozitív, nem akart meghalni. Aztán mégis... 2007 augusztusában derült ki a betegsége és tavaly december 1-jén halt meg, itt hagyta a kisfiát, Olivért.
Hát ez történt. :cry:

been
 
 


Régóta olvasgatom ezt a fórumot, de eddig még eddig nem éreztem úgy, hogy írnom is kellene.
Háromgyermekes édesanya vagyok. Az első gyermekem középiskolás, a második még általános iskolába jár. A harmadik pedig, Angyalka. Már elég rég óta.
Nagyon vártuk Őt, mint az első kettőt is, jó terhesség és könnyű szülés után, egészségesen megszületett a harmadik Kicsim. Boldog volt az egész család. A második nap délután már nem hozták ki szoptatni, azt mondták, hogy valami gond van vele, de nyugodjak meg. Délután átvitték egy másik kórházba, ahol jobban felszerelt újszülött részleg van. Másnap engem hazaengedtek. A nagyok várták a testvérüket, ajándékot csináltak neki. De végül az anyukájukat se nagyon kapták vissza, mert a következő hetekben a Kicsinél voltam, és minden gondolatomat ő kötötte le. Naponta többször mentem be a kórházba. A két naggyal hét közben a nagymamák törődtek, hétvégén az apukájuk. Semmiben nem szenvedtek hiányt, csak abban, hogy alig látták az édesanyjukat. Éreztem, hogy mennyire hiányzom nekik. De abban a pillanatban úgy gondoltam, a Kicsinek nagyobb szüksége van rám, hiszen ebből a világból csak az én hangom, szívdobbanásom ami ismerős neki, ami őt megnyugtathatja, a sok idegen és a sok gép között. Amennyit csak engedték, ott töltöttem nála. Szörnyű volt látni a szenvedését. Mindössze három hét volt az élete. Az már csak a boncolási jegyzőkönyvből derült ki számunkra, hogy agyvérzést kapott, és súlyos agykárosodást, de azt a mai napig sem tudjuk, hogy mitől. A testvérei soha sem látták, nem csak azért, mert nem mehettek be oda kisgyerekek, de nem is szerettem volna őket kitenni annak a látványnak! Azt egy anya el tudja viselni, mert az, hogy segítsen a gyerekének túlélni, elnyomja benne a szörnyű látványt. Meg ő gyönyörűnek látja, akárhogyan is néz ki.
Három hétig várta Őt otthon az üres kiságy. Iszonyatosan nehéz volt ezek után szétszedni a kiságyat, elpakolni a babaruhákat és mindent, ami addig róla szólt. És nagyon nehéz volt elmesélni a testvéreinek, hogy soha nem hozhatjuk haza a kisbabát, akit ők is nagyon vártak. Igyekeztünk méltón elbúcsúzni tőle mindannyian. Útjára engedtük.
Ez a történet egyik fele.
És van egy másik is. Időrendben ez volt előbb.
Hat éves voltam, amikor meghalt a koraszülött testvérem. Az anyám képtelen volt őt elengedni. Jó szüleim voltak (még vannak is szerencsére), akik mindent megadtak nekem, ami csak erejükből telt. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik. De azt nem tudtam feldolgozni, hogy anyám figyelmén egy halott kisbabával kellett versenyeznem. (Azt hiszem, talán ezért is nem esett azután soha többé teherbe, mert nem tudta elengedni azt a gyereket. Nem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy már nincs. A terméketlensége megmentett egy embert attól, hogy neki is egy halott szellemével kelljen versenyeznie, mint nekem.) Akkoriban még szerencsére nem volt divat, hogy hazavigyék a hamvakat, így a húgom egy temetőben nyugszik. (Ugyanúgy, ahogy a kisfiam is. Mindkettőhöz kimegyünk néha látogatóba. A gyermekeim is természetesen. Ez mindig különleges alkalom, nem tartozik a mindennapjaikhoz).
Pár év után, azt hiszem, anyám is kezdte tudomásul venni, hogy az a gyerek végleg elment, de én sokáig jártam pszichológushoz ennek a feldolgozására. Hosszú idő telt el, mire orvosok és pszichológusok rájöttek, hogy különféle betegségeim oka ez a régi történet, mert nem akkoriban jöttek elő, amikor a húgomat elvesztettük, hanem sok évvel később, kamasz koromban. Akkor, amikor már az anyám is megnyugodott valamennyire. Csak én nem. Bennem addigra súlyos nyomokat hagyott a viselkedésével. Pedig nem nagyon emlékszem arra, hogy túl sokat láttam volna őt sírni, sőt, nevetni is tudott, de az egész lénye ugyanazt a sértett és negatív hangulatot sugározta, mint ahogyan itt Melcsike hozzászólásai hatnak rám. Én nagyon-nagyon sokat szenvedtem gyerekkoromban ettől a hangulattól.
Melcsike, gondolj bele, hogy mekkora az előnyöd sokakhoz képest, mert neked van egy gyermeked, akinek megfoghatod a kezét! Aki anyák napján fel fog téged köszönteni.
[quote="Melcsike70"]E írta:Melcsike70ngem még mindig irritálnak a terhesnők. Nem tehetek róla. És dühit ahányszor megyek vérvételre mindig soronkivül mehetnek és elém állnak, mert ŐK TERHESEK. Én is az voltam, és nincs kisbabám. Nekik meg többségüknek lesz.

Ez az irigység nem azokat bántja, akikkel szemben érzed, mert ők nem tudnak róla (ha nem tudnak róla), hanem téged betegít, és nem is enged meggyógyulni. És a nagylányodat is előbb-utóbb megbetegíti, akkor is, ha látszólag nagyon gondoskodó édesanyja vagy.

Az őszinte hozzászólások elől el lehet menekülni egy zárt fórumba, de a lányod elől nem!

A zárt fórumnak megvannak az előnyei számotokra (eddig a privik védtek mindenkit a nyilvános kitárulkozástól), de ha az utóbbi nap hozzászólásait figyelitek, sok olyan angyalkás anyuka van, aki csak olvas itt, és attól könnyebbül meg. Ha bezárkóztok, az újak többet nem fogják megtalálni sorstársakat. Vagy ha hírt is kapnak a zárt fórumról, nem mindenki veszi a bátroságot, hogy jelentkezzen. Mindenkinek, aki később kapcsolódott be ebbe a fórumba, nagyon jól esett, hogy létezik ilyen, és biztos vagyok benne, hogy sokan először csak olvasgattak egy ideig, és csak utána mertek megszólalni, vagy a mai napig sem szólalnak meg, csak erőt merítenek az itteni jó példákból.
Ez csak egy észrevétel, döntsetek belátásotok szerint.
Ha nyílt marad a fórum, én olvasgatom továbbra is, de írni már nem szándékozom.

Andrea
v_andrea
 
 


Been, ezt nem...nem lehet felfogni. Atyaúristen. Tudsz azóta valamit róluk? Hogy boldogul Olivér és apukája?

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Kedves Andrea!

Nagyon szomorú a történeted. Mindkettő. Iszonyúan sajnálom.
Egy barátnőm mesélte, hogy egy ismerőse édesanyja az ő születését követően 6 babát veszített el: volt, amelyiket vetélte, volt, akit halva szült, és aki születése után ment el. Az egész gyerekkorából csak arra emlékszik, hogy őt mindig félrerakták.
Én is nagyon félek attól, hogy Vincében az elkerülhetetlennél mélyebb nyomot hagy az én viselkedésem. Én nem érzem sértettnek vagy negatívnak magam, csak egyszerűen máshol járnak a gondolataim, nem tudok figyelni rá, nem tudok vele úgy játszani, mint azelőtt, tiszta szívből, teljes figyelemmel. Talán ez el fog múlni, nagyon remélem, hogy visszanyerem valamennyire magam, és ő sem fog ettől szenvedni.

Ahogy én látom, Melcsike teljes figyelmével fordul a Barci felé, és a Barci egy életvidám, érzékeny kislány, a Melcsi rengeteget törődik vele. És az természetes, hogy mindannyian rengeteget gondolunk az elveszített gyermekeinkre, ez már így is lesz. Nem lehetséges, hogy a meglévő gyerekekben ne hagyjon valamilyen nyomot a tragédia. Mindannyian igyekszünk, hogy a lehető legkisebbet. Így van ezzel a Melcsike is, ugye? De nagyon nehéz, Te is tudod, és még olyan kevés idő telt el. Ha öt év múlva illetnéd ezzel a kritikával a Melcsit, érteném. De most szerintem nincs helye.

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Zaha, sajnos nem tudunk Timesz családjáról semmit, a másik topikból, ahova én is írok és anno ő is írt, gondolkodtunk azon a lányokkal, h írunk iwiwen az anyukájának, de nem merünk... Gondolom. Én nem merek, és még nem beszéltünk róla a többiekkel, hogy mikor kellene ezt meglépni. A férje a temetés után feljött ide, Timesz nevével és jelszavával, és nagyon megköszönte a koszorút, meg, hogy ott voltunk, nagyon aranyos volt. De azóta se járt erre (mondjuk megértem, miért is tette volna...)
Andrea, szörnyű, ami veletek is történt...

been
 
 


Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a kedvességeteket amivel fogadtatok.
Nem írom mindenkinek külön, hogy mennyire sajnálom a történteket. Mind nagyon szomorú, nem is találok rá szavakat.

Lyly hát persze, hogy emlékszem Rád, hogyan is tudnálak elfelejteni?! Hiszen mindenkihez van egy kedves szavad, olyan sok kérdésben tudsz választ adni. Nagyon örülök, hogy férjed és Bence is jól van már. A munka? Felháborító, és még meg is mondják!

Zaha Vince csuda jófej kiskölyök lehet. Nagyon aranyos az üzenete :lol:

Andrea meg ne haragudj, de egyetértek Zahával, mert tényleg elég friss még az "élménye".

Miközben olvaslak benneteket sok gondolat eszembe jut amit írnék nektek, de mire odajutok, hogy leírnám megteszitek helyettem. :)

királylány
 
 


Sziasztok!
Röviden bejelentkezek én is.

Kicsit illetlennek érzem magam, hogy olyan hirtelen leléptem, de Tüncivel tartom a kapcsolatot, tudok rólatok mindent.

Mennek a napok, elvagyok, rengeteg a munkám a munkahelyen, készül a lakás lassan.....van mivel foglalkoznom.

Egyébként meg nem tudom. Nehezen viselem magam. Néha a környezetem is.
Mély problémáim vannak, örök harcban állok Istennel, rengeteg a düh bennem és nem hiszek az optimista csodákban.
Kicsit el is vagyok keseredve, hogy február után még csak itt tartok, de ott eltört valami, amit sokkal nehezebb összerakni, mint augusztusban, Franciska után.
Örülök minden napnak ami eltelik, elméletileg egy hónap múlva lehetne újra próbálkozni, de nem tudom maradt-e bennem annyi, hogy megtegyem, hogy egy újabb veszteségből, ha kell, felálljak. Mert csodák márpedig nincsenek. Tartalékaim sem.

Visszaolvasva soraim süt belőlem a "jókedv". Addig nem is akarok rátok hatással lenni, ha már elviselhető leszek, ígérem, majd jövök.

Addig is puszilok mindenkit, hiányoztok, de még mindig nem tudok előre menni veletek.

Vigyázzatok magatokra!

Anyák napjára pedig mosolyt, jókedvet, napsugarat, szeretetet és egy kicsivel jobbat, mint az előző nap volt.

Betti
Kép
betti0412
 
 


Köszönöm újra a negativ kritikát.

Andrea


Szivből sajnálom amin keresztül mentél. Neked sem lehet könnyű, mert te is átmentél azon amin én. De hidd el meg sem fordulna a fejemben hogy egy sorstársamat ismeretlenül negativ kritikával illetnék. Tudom hogy nem bántóan irtad, de te sem ismersz engem. És amit bemásoltál, lehet nem szép, hogy leirtam, de az érzéseim és nem a tetteim ezek a szavak. Amiket tudom hogy tartsak kordában, és meg sem fordulna a fejemben, hogy ráerőltetném a saját érzéseimet. És hangsúlyozom, hogy az én gyerekem nem látja rajtam, amiket itt leirtál. De nem akarok ez miatt már magyarázkodni, mert azt gondolom ez már egy lerágott csont. De már tényleg dűhit, hogy mindenki engem kóstolgat.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára melcsike70 2009.05.01 18:58-kor.

Kép


Kép
melcsike70
 
 


Betti drága


Annyira örülök, hogy bejelentkeztél, még ha csak egy hsz. erejéig is. Mindegy hogy mikor, te azt úgyis érezni fogod, mikor tudsz jönni, de ne felejtsd el visszavárunk :!: :!: :!: :wink:


Nagyon nagy ölelést és sok-sok erőt küldök neked.

Kép


Kép
melcsike70
 
 


Betti
De jó,hogy jelentkeztél!Küldök neked én is egy nagy ölelést és sok erőt!!!
Vendég
 


Betti, sok-sok erőt neked a továbbiakra is, és drukkolok neked, hogy minél hamarabb te is azt mondd, amit most én: de, vannak csodák! :-) (Hidd el, 9 hónapig - "csak" 9 hónapig, de épp egy várandósság idejéig, milyen érdekes ez... - én is tagadtam ezt.)
Nem szívesen, mert új vagyok itt, és gondolkodtam is, hogy ide merjem-e írni, eddig nem is tettem, vagyishogy kitöröltem, de most mégis: Andrea, lehet, nem kellett volna ezért beregelned, bár jót akartál. A hasonló tanácsokat sajnos megkapjuk "kívülről" is... :wink:

been
 
 


Melcsike épp akartam írni, hogy mindenki téged talál meg :evil: Nem értem, hol mondd el a bánatodat, hol add ki magadból a rossz érzéseidet, ha nem itt?! Nem gondolom, hogy Barci is veled éli meg ezeket a hullámvölgyeket. Okos kislány, tudja, hogy rád mindig számíthat és nem kell versenyeznie a szeretetedért és figyelmedért. Nem tudom, nekem egyátalán nem ezek az érzések jönnek le a hozzászólásaidból, mint amiért támadnak. Gratulálok az okos, ügyes, energikus lánykádhoz. Bogikára is sokat gondolok.

Tünci Violának boldog hófordulót. Biztos ünnepelnek az Angyalkák. :) Tényleg nagyon szép nevet választottatok.

Betti bár nem ismerlek, de mindig nagyon vártam, hogy olvashassam a hozzászólásaidat. Nagyon nehéz most neked, annyira szeretnék segíteni, de nem tudom hogyan tehetnék. Sokat gondolok rád és kívánom, hogy talpra tudj állni. Erős csaj vagy! Én szorítok!

A legfontosabbat majdnem elfelejtettem. 32 éves vagyok, a férjem 31. Van egy kisfiunk, Bence, 4 éves múlt. 10 éve vagyunk együtt, ősszel lesz a 7. házassági évfordulónk. Mit írjak még? Kérdezzetek és szívesen válaszolok, ha kíváncsiak vagytok rám.

királylány
 
 


Sziasztok, megjöttünk a sétából..

Olvastam miket írtatok, többször elkezdtem írni ,aztán kitöröltem ,tettem egy kört a lakásban, megint írtam ,megint nem jó.Na, de majd most, de előre szólok hosszú lesz.Vagy hosszú, vagy semmilyen, úgyhogy hosszú. 8)

No.

Melcsikével és azzal kapcsolatban, amit Andrea írt.
Direkt megvártam, amíg Melcsike reagál, mert azt ismerjük el, az egészen más hangnem volt, mint a korábbiak.Lám-lám, Melcsike is sokkal higgadtabban reagált,talán jobban át is gondolta és úgy válaszolt, nem indulatból.
Zaha írta:"Nem lehetséges, hogy a meglévő gyerekekben ne hagyjon valamilyen nyomot a tragédia. Mindannyian igyekszünk, hogy a lehető legkisebbet."
biztosan nap, mint nap ezen igyekszik Melcsike, Zaha és Lyly is..és még oly sokan, akik nem az elsőszülöttüket vesztették el, s már van egy(vagy több) gyermek, akik miatt minden nap helyt kell állni anyaként..Zaha szavaival messzemenően egyetértek, csak igyekezni tudunk, hiszen pl én, vagy Boboka nem tudhatjuk ,hogy leendő gyermekeinkkel hogyan bánunk majd, hogyan éljük meg a velük való életet.
A hibák.Igen, vannak.
Biztos vagyok benne, ha az itt jelen lévő Anyák bármelyike felülvizsgálja tetteit, akkor magának mindenképpen bevallhatja, hogy gyermeke nevelése közben követ el hibákat.Csak remélni lehet, hogy ezek helyrehozható hibák.
Nem akarok idegenekről példálózni, pedig látok a környezetemben egys-mást...
Magamról beszélhetek, ezzel nem bántok meg senkit.
Az én édesanyám nem élt nehéz életet, nem súlytották tragédiák ,mégis rettenetes hibákat követett el, melyek megmásíthatatlanul törést okoztak az én lelkemben, amit mai napig sem tudtam elfelejteni neki(talán megbocsájtani sem).
Egy élet kevés, hogy ezeket megpróbáljuk megjavítani.Néhányatokkal beszéltem ezekről és tényleg nem arra gondolok, hogy nem engedett diszkóba, vagy más egyéb jelentéktelen dolog, hanem nagy fájdalmak.
Tizenévesen hagyott magamra, súlyos családi történések után,nem csak lelkileg, fizikailag is, éjszaka, az utcán..A középiskola utolsó két évében dolgoztam és nappalira jártam,diákotthonban, majd a súlyos beteg, ápolásra szoruló nagypapámmal laktam,aki befogadott.Egész egyszerűen egy férfit választott a gyermeke helyett.
minden gondoskodása abban merült ki, hogy minden hónapban odaadott néhány ezer forintot..hónapokig az osztálytársaim hoztak tízórait és az osztályfőnököm levetett ruháit hordtam.mindezt azért mondom el, hogy értsétek, hogy mégis egészséges felnőtt lettem,az átlagosnál talán kicsit érzékenyebb, kicsit sírósabb..De kedves, őszinte, szeretetreméltó ember lettem, pedig elhagytak, nem viselték gondomat..
Ilyen hibákat nem hiszem, hogy az itt jelen lévők bármelyike elkövetne.
Szerintem van amikor Melcsike hibázik, van amit talán másképp tenne, ha majd 10 év múlva visszagondol.Van, amivel megbántja Barcit,de emellé ad neki olyan mélységes szeretetet, olyan biztonságot és figyelmet, amit azt hiszem kevés gyerek kap meg!

Egy szó, mint száz:hibázunk, majd kijavítjuk ezeket, igyekszünk "jól" élni..

Még valami:ne feljtsük el ,ohgy mindannyiónk mellett van egy értelmes, higgadtabb férfi is, aki jó esetben figylemeztet minket..Ahogy engem is a férjem.
S, persze Ti is, nem kevésszer megmostátok már a fejem ,ha túllőttem a célon! :wink:

mostantól ,ha beleegyeztek legyen a téma lezárva,ha valaki mégis szeretné tegyük inkább privátban.Köszönöm.


A topikkal kapcsolatban viszont egyet kell értsek Andreával, tökéletesen és pontosan fogalmazta meg az én érzéseimet és céljaimat.Ettől függetlenül természetesen elfogadom a kívánságotokat.

KépKépKép
tünci28
 
 
 


Zaha, megkönnyebbültem ,hogy írtál, nagyon aggódtam.

Betti már nem olvassa biztos, de azért el kell mondjam nagyon örülök, hogy ha csak ritkán is, de ide tudom csalogatni!!

Királylány,Ti terveztek még egy(v több) babát?
Bencéhez gratulálok!
tünci28
 
 
 


Hello lányok!
Mire ideérek megváltoznak a topiclakók. :lol:
Azt hittem nem jót nyittam meg :lol: :oops: :shock:
(csak viicc,no!)
Puszi mindenkinek!!!

Melcsike kérlek rá se füttyents a negatív kritikára.
Mi itt ismerünk,tudjuk,hogy aranyos vagy,
a lányocskáddal jól bánsz.
De az embernek ki kell valahol irni a fájdalmát.

Betti én megprobálok hinni a csodákban.Mert néha vannak.Igen,vannak. :wink:
Sok ember már feladja a reményt és akkor csoda folytán újra feláll és megindul a cél felé.

Kép
Kép
szintus
 
 


Tüncike szomorú a történeted.
Anyukámnak is elég betyár élete volt és azt meg is lehetett
érezni(még mai napig is)a viselkedésén.
Lelki sérült.Az apukája elhagyta,a mostoha papája
pedig molesztálta.Ott hagyta a sulit(pedig jó feje van)
és elszökött otthonról.Az ő anyukája pedig a férjének
hitt és nem a lányának.Sajnos sok esetben ez így van.
Gondolom(nem tudom)ezt megbocsájtani sem lehet.

Kép
Kép
szintus
 
 


Szia Szinti,már hiányoztál Te is!!
mostanában ritkábban tudsz jönni, minden rendben.

Az szörnyű, ami az anyukáddal is történt..furcsa fintora az életnek, ohgy maikor azt hiszem, hogy velem szörnyű dolog történt, akkor hallok valamiről ,ami még rosszabb és az enyém már nem is tűnik olyan nagy dolognak..Én azt hiszem túlléptem, de a haragot és a bánatot évekig hordoztam magamban.Akkor hiába is mondta volna bárki ,hogy ez így nem jó, sok idő kellett, hogy akarjak gyógyulni, s végül letettem a dühöm és tovább léptem.
tünci28
 
 
 


Anyósom már jobban van,de még nem jól,sajnos.

Ma eltemették a barátnőm anyukáját.
46 éves volt,nagyon fiatal :(
Nagyon sajnáltam a drága barátnőmet.
Ő egy igazán lelkisérült ember.
Sok-sok szenvedést türt el az életében a szüleitől.
De mindettől eltérően nagyon rendes ember lett.
Csak csodálni tudom!

Ma egy kicsit ünnepeltünk,rostélyt sütöttünk,hallét
főztünk bográcsban.Évekkel ezelőtt ilyenkor jókat motroztunk
a határban.Összejött a társaság és folyt a buli.
Mostmár átvették a helyünket a tanyákon az új generáció.
De azért olyan jó emlékezni.........

Kép
Kép
szintus
 
 


Lánykák, elmegyek aludni, megfájdult a gyomrom.

Reggel munka előtt feltétlen benézek!

KépKépKép
tünci28
 
 
 


[quote="been"]S írta:beenzia, Zaha!
Timesz a 8. hónapban járt a babájával, amikor kiderült, h méhnyakrákja van. Kiváratták vele a 37. hetet, akkor megcsászározták. Utána megműtötték, kivették a méhét is. Azt hiszem, enyhe kemot kapott, el kellett apasztani a tejét is, emlékszem, vele bőgtem, mikor erről írt a babaneten. Aztán ezek a kezelések nem értek semmit, mert továbbterjedt a rák, hiába kapott erősebb kemot, hogy a haja is kihullott, megjelent a nyirokcsomóiban, meg valószínűleg szétterjedt az egész kismedencéjében, legalábbis, a tünetek alapján, amikről mesélt. A férje felvitte a Kékgolyóba, ott megmondták neki, hogy menthetetlen... De nagyon erős volt, vidám és pozitív, nem akart meghalni. Aztán mégis... 2007 augusztusában derült ki a betegsége és tavaly december 1-jén halt meg, itt hagyta a kisfiát, Olivért.
Hát ez történt. :cry:




Jézusom! Been! "Timesz" csak nem az a helyes fiatal nő, aki egyszer, egy televízióműsorban - talán a TV2 Napló című műsorában - szerepelt?
Ez borzasztó!
aarnika
 
 


BETTI,
nagyon örülök, hogy benéztél. Kérlek, gyere gyakrabban, nekünk egyáltalán nem baj az sem, ha nem a vidám oldaladat mutatod. Hiányzol innen...

Kép

Kép

Kép
lyly
 
 


Hú, sajnálom, csajok, a szomorú családtörténeteket...
Tünci, remélem, holnapra jobb lesz a gyomrod! Borzasztó, amit neked is ki kellett bírnod...
AArnika, nem, szerintem tudom, kire gondolsz, annak a csajnak mellrákja volt, és nagyon remélem, h még mindig él... A Naplóban szerepelt, szerintem őrá gondolsz. Ő nem Timesz.
Ma délután visszaolvasgattam a topik legelejétől, Betti, roppant szimpatikus vagy nekem, ne tűnj el, légyszi... :wink:

been
 
 


Been, szerintem a Timesz anyukájának nagyon jólesne, ha írnátok. Onnan gondolom, hogy 7 éve meghalt egy barátnőm, a temetését követő pár hónapban nem mertük keresni a szüleit, aztán mikor felhívtuk anyukáját, nagyon örült.

Királylány, én is azt akartam kérdezni, amit Tünci. És hogy mivel foglalkozol? Ha nem akarod itt, esetleg priviben?

Betti, én is nagyon örülök Neked. hazafelé úton (sógoroméktól jövet) pont Rajtad gondokodtam, illetve azon, hogy írok a Tüncinek, mit tud Rólad.
Megértem azt, ahogy érzel. De fog változni, kell hogy változzon. Csak ez a rohadt idő, az telne már. Sokat gondolok Rád.
Nem kell, hogy előre menj velünk, látod, én is egy helyben toporgok, de sokszor csak itt tudok keseregni egy jót, hát ez a topik fő célja is, hogy ezáltal segítsük egymást.

Tényleg Tünci, gondoltál már arra, hogy ez a topik az egyik életműved? Hogy mennyi sokat segítettél már? :)
Szörnyűség, amiket írtál. Nem is akarnám minősíteni. Vigasztaljon a tudat, hogy ennek ellenére képes vagy másoknak is erőt adni, és hogy ezzel a szörnyű teherrel sem vagy egyedül...
Nekem teljesen mindegy, hogy a topik nyílt vagy zárt, én is alávetem magam a többség akaratának. Csak én is gondoltam arra, hogy könnyebben megtalálnak így azok, akik épp fuldokolva kapkodnak egy segítő kéz után...
És nagyon drága vagy, hogy aggódsz.

Szinti, anyukád szegény...nem semmi, amin neki is keresztül kellett mennie. :(
És a barátnőd anyukáját nagyon sajnálom. :cry: Hogy van a barátnőd?
Egyébként úgy szeretem, ahogy a szavakat használod, olyan kedves és ízes, jó olvasni.

Én is lelépek. Csak a reggelek ne lennének, nem lehetne még egy ideig egyből az estével indítani? Vagy legalább a délutánnal? :cry:
Jó éjszakát csajok.

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Zaha, köszi a megerősítést, elképzelhető, hogy hamarosan írunk az anyukájának.
Ez az! Életmű! :) És a fuldokolva kapkodás is nagyon találó... Mit nem adtam volna ezért a fórumért 6 évvel ezelőtt... :cry:

been
 
 


Hát végül is mindegy, hogy Timesz volt-e a TV-ben, vagy sem, ez a történet mindenképpen rettenetes! Szegény kicsi fia! És szegény ő, akinek úgy kellett elmennie, hogy tudta, egy nagyon apró babát hagy majd itt, s hogy nem nevelheti fel a kisfiát!
És ha a TV-beli fiatal nő valóban egy másik anyuka, akkor nagyon-nagyon drukkolok neki, hogy ő tökéletesen felgyógyuljon, és felnevelhesse a kisbabáját!
(És igen, been, a Napló-ra gondoltam, és időben nagyjából egyezik a kettejük története, még valahová el is mentettem a gépemen a műsor linkjét, mert meg akartam mutatni valakinek, de most sajnos nem találom -- egy hihetetlenül okos és karizmatikus fiatal nőt lehetett látni, úgy éreztem, én is tanulhatok tőle, pedig nálam sokkal fiatalabb)
aarnika
 
 


Sziasztok lànyok!

Jo sokat irtatok...-az uj hozzàszoloknak èn is köszönöm a kedves szavakat!
Timesz törtènetèt megkönnyeztem rendesen...-Isten nyugasztalja bèkèben!Fèrjènek biztosan nagyon nehèz lehet... :-(

Tüncim a te multad is elèg szomou!Tisztellek amièrt ilyen nemes lelkü ember tudtàl maradni,csak igy tovàbb! :wink:

Zaha anyukàmat 20.-àn fogjàk azthiszem müteni,köszönöm kèrdèsed!Picurodat pedig puszilom! :wink:

Meli te nem 1 cèltàbla voltàl elözö èletedben? :wink: Szerintem sokat szeretnènek olyan anyàt ,mint te!

Itt jegyzem meg ,hogy amit nem làtunk arrol nem is tudunk!Nem èrtem a hsz-ket Melivel Kapcsolatban!Ki làt bele annyira a mindennapi èletèbe otthonàba ,a gyermeke èrzèseibe???Nagyon felelötlen-nek tartom az öt illetö negativ hozzàszolàsokat,mert ha mèg ugy is lenne ahogy irjàk eggyesek ..-akkor is kinek van a fèrjèn kivül joga beleszolni?Szerintem senkinek!

Ui:kinek nem inge ne vegye magàra!!!

Betti jo ,hogy màr voltàl 1 picit!Gyogyulgass lelkileg ès gyere vissza ,mert hiànyzol! :wink:

Szinti biztosan jot sütögettetek ma,örülök neki ,ha jol sikerült!Baràtnödnek pedig rèszvètem!!!

Boboka neked pedig gratula holnapra!Jövöre màr Nikitöl is kapsz pàr mosolyt köszöntèskèpp! :wink:
Vendég
 


A múltkor kerestem valamit a tv2 weblapján és akkor rábukkantam... Ha elég időd van keresgélni - bár sztem nem kell sok -, akkor a Napló kategóriájában vagyhogymondjam, a "csatorna összes videója" menüpont alatt lehet léptetni az oldalak között, ott szerintem megtalálod hamar.
Igen, rám is mély benyomást tett az a lány.

been
 
 


[quote="zaha"]. írta:zaha.. Tényleg Tünci, gondoltál már arra, hogy ez a topik az egyik életműved? Hogy mennyi sokat segítettél már? :)
Szörnyűség, amiket írtál. Nem is akarnám minősíteni. Vigasztaljon a tudat, hogy ennek ellenére képes vagy másoknak is erőt adni, és hogy ezzel a szörnyű teherrel sem vagy egyedül...
Nekem teljesen mindegy, hogy a topik nyílt vagy zárt, én is alávetem magam a többség akaratának. Csak én is gondoltam arra, hogy könnyebben megtalálnak így azok, akik épp fuldokolva kapkodnak egy segítő kéz után...


zaha, nagyon egyetértek veled. Tünci itt nem csak "topik-indító", hanem valami jótündér és motor egyszemélyben, aki ugyan maga is napról napra küzd a maga "démonaival", de valahogy mégis olyan pozitív kisugárzása van, ami minden olvasója számára melengető.
(na jó, mások nevében nem beszélek: NEKEM nagyon melengető)
Én is úgy gondolom, hogy ez fontos "alkotás", az "egyik életműve", ahogy te fogalmaztál.
És a "fuldokolva kapkodnak..." megfogalmazásodat is nagyon találónak érzem.
aarnika
 
 


Tegnap szuperül indult az estènk ,nagyon finom lett a vacsi is.Aztàn egyszerüen nem tudom mièrt,de mèg be sem fejeztük az evèst amikor eltört a mècses.Kis Amelim megsiratott...amikor Zh -ban voltam elmentem 1 olyan üzletbe ahol magyar termèkek is vannak ahol a pult elött 1 terhessège vègèn jàro anya büszkèn simizte a pocakjàt.Aranyos volt sugàrzott belöle a boldogsàg....Belölem meg a sàrga irigysèg... :cry:
Este aztàn eszembe jutott az egèsz... :(
Lànyok èn megint sirva irok...-tegnap is kisirtam magam,pàrom meg azt se tudta mi van hirtelen,aztàn megint fel tettem ezernyi megvàlaszolatlan kèrdèst..-persze mind mièrt-tel kezdödött.Nem is gondoltam volna ,hogy mèg mindig ilyen mèlyen vagyok!Simogatom az ultrahangos kèpeket ezerszer ,meg puszilgatom,aztàn azon mèlàzok,hogy tudja e a kis dràgàm h èn lettem volna az anyukàja ès h örökre a szivemben fog tovàbb èlni!Közeledik az algusztus 4 ès èn egyre jobban szenvedek!Ki fogtok nevetni ,de màr a szerencsètlen pici pokkal is kötekedek a teraszon,mert sokadszorra is vissza szötte a hàlojàt..-pedig mit àrt ö nekem...Nèha ,màr örültnek èrzem magam ès örületbe kergetem a pàromat is aki bölcsen ,csak tür ès szeret.
Anyi vegyes kisze kusza èrzès van bennem...Ne haragudjatok ràm ,de most ki kellett magambol ezeket irni!!!
Vendég
 


Jo èjt lànyok!Szèp àlmokat nektek!
Vendég
 


Ahogy keresgetem a tv2-n azt a fent említett riportot, találtam egy másikat, ami kicsit ideillik, ott is gyászról van szó, bár másképp.
Ideteszem a linkjét, hátha érdekel valakit.
(FIGYELEM! a műsorban, a riportalany ölében egy két éves forma kislány ücsörög, akit ez zavar, ne nyissa meg)

http://webcast.tv2.hu/index.php?m=video&video_id=372620
aarnika
 
 


Megtaláltam, amit kerestem, az Anita nevű fiatal nő történetét.
Tizenkét perc a riport, ideteszem a műsor linkjét.

http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=371245
aarnika
 
 


Zaha, Aarnika, ne hozzatok már zavarba, no!! :oops: Tiszta könny a szemem már kora reggel, olyan drágák vagytok és nekem olyan fontosak!!!
Néha úgy érzem ,hogy Ti vagytok a kis gyermekeim, akikről gondoskodhatok minden nap....és én a Tiétek...

Hasli, drága, sose bánd a könnyeket, megtisztít, kicsi időre könnyíti a lelked!
Tegnap én is végigsírdogáltam a napot..apránként, többször..
Azt hiszem most a 9.hónapban volt olyan nap..úgy értem, hogy megint péntek az elseje és aztán a másik nap is ugyanaz..

Aarnika, már nincs időm végignézni a riportot, majd este.

Privátra holnap tudok válaszolni ,azt hiszem.

Még valami!A szereksztő javasolja, hogy gondoljuk át, bemásolom mit írt:
"a zárt topikok az esetek többségében elég gyorsan elhalnak... ezért én nem szoktam javasolni a titkosítást!!!
Üdv, Kiss Andrej-apa"

KépKépKép
tünci28
 
 
 


Sírjatok lányok, és az őrület is normális...
Tünci, épp néztem tegnap a vonalzódat, hogy 9 hónapja... Huhh. Sok erő kell. Nálunk épp ennyi idő telt el, hogy Andris után Hannával terhes lettem, na, de a pokol a terhességgel folytatódott tovább... Mikor bevitt a férjem a kórházba, mert a pánikrohamaimtól olyan görcseim voltak, h majdnem elment a babám, azt mondta ott a nőgyógyász, hogy akkor fogok meggyógyulni, ha lesz még egy gyerekem, namost nem gyógyultam meg, bár tényleg sokkal könnyebb lett. Azt hiszem, túl korán vállaltuk Hannát (amit most persze már nem bánok); és amit olvastam korábban, várakozási időt, amit neked javasoltak, az nem csak a testi sebek begyógyulása miatt jó... Hiába akarja az ember görcsösen, és örül, ha sikerül a következő, mégis érezhető, ha nem vártak vele eleget, hogy enyhüljön a fájdalom.
Nah, ezt jól megmondtam korán reggel, szerintem nem is lehet érteni... :cry: Meg nem is ide való, namindegy, kijött. :? Hátha valamelyőtöknek segít ez is.

been
 
 


Tünci, szerintem szavaztasd meg itt az "őslakosokkal", akarnak-e zárt fórumot, konkrétan írják meg, h. igen, vagy nem, és akkor könnyebben tudsz dönteni.

been
 
 


Én benne vagyok egy zárt fórumban is, az anyatanyán - egészen más jellegű - és a kötetlen beszélgetésre tényleg nagyon jó. De az ehhez hasonló jellegű, "segítővé" avanzsált fórumhoz viszont a nyílt forma előnyösebb szerintem... Vannak, meg lesznek is gondolom kéretlen vélemények, a zártnak ebben annyi előnye lenne, h csak azért, hogy valaki megmondja a frankót, oda nem fog regisztrálni. Merhogy azt se tudná, miről van szó. Az egy belterjesebb fórum lenne, de elvesztené egy nagyon fontos funkcióját. Amit én részemről nagyon sajnálnék.
Úgyhogy, ha engem szavaztatnál - de ne szavaztass, hisz most "jöttem"-, én a zárt ellen szavaznék. :D
AArnika, örülök, h megtaláltad a riportot, én is majd megnézem mindkettőt!

been
 
 


Még valami... Tudom, h ez nem Timesz-emlékfórum, meg ilyesmi, de ha már tegnap szóba került ő, és holnap, anyák napján lesz a névnapja, ide teszek róla egy képet. Ha most látja fentről, biztos nincs ellenére, hisz ő is felrakta ezt a másik fórumra... Ezen a képen már beteg volt, és, ha jól emlékszem, 4 hónapot élt még.
http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachme ... 70.757.jpg
(Bocs, csak a linkjét tudom betenni, mert egyébként nagyon kicsiben rakja be...)
Ő most fent vigyáz a mi angyalkáinkra. :cry:

been
 
 


Jó reggelt csajok, most rohanok, megyünk haza anyóshoz, anyámhoz.

Haslika, nagyon puszillak. Jó ez, hogy sírsz sokat most, utána könnyebb lesz.

Timesz, ismeretlenül is gondolunk Rád.

Többiek, mindenkit puszilok, jövök majd, ha tudok.

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Jó utat!

been
 
 


Zaha:azt hiszem Te kérdezted, igen, a "szerencsések" közé tartozom, altatásban műtöttek, nem kellett megszülnöm.De az orvosom utólag jobbnak is látta így, mert a méhszájam a pálcikák után sem engedett egy kicsit sem.

Bár én vagyok a legújabb író-olvasó, de talán megengeditek, ha én is megköszönöm az eddigi zugolvasók bátorító szavait, mert nagyon nagyon jól esnek az embernek.A zárt fórumra mindenképp be kell őket engedni, és még ha más is a véleményük, el kell fogadni, hiszen nem bántásból írják, csak másképp látják, de én tudom, hogy segíteni akarnak.Nem baj, ha néha néha nem egyezünk, mert mindenki más ember, más körülményekkel, más nézetekkel, de szerintem ez nagyon jó.
Remélem nem haragszotok, hogy így beledumáltam. :oops:

Betti:nagyon nagy ölelés neked, én is megkedveltelek így ismeretlenül és remélem visszajössz néha ide. :roll:

Tünci:azt hiszem a mi kis családtörténetünk fedi egymást, csak annyi a különbség, hogy nekem anyukám kicsi koromban meghalt és az apámnak nevezett egyén rakott utcára, engem is a nagyszüleim neveltek fel és én ápoltam őket a halálukig egyedül.

Szép napot mindenkinek.
jázmin20
 
 


Sziasztok!

Tünci Istenem, miken kellett átmenned….nem találok szavakat. Büszke lehetsz magadra, mert mindezek ellenére értékes, empatikus ember lett belőled. A topicot valóban az életűvednek tekintheted. Nagyon találóan tudsz fogalmazni, öröm olvasni a gondolataidat.
Egyetértek Andreával kapcsolatban, valóban nem bántóan írt és nem is őrá voltam mérges, csak mindig Melcsit emelik ki. És igen, igazad van, zárjuk le a témát.
Nagyon nehéz helyesen nevelni egy gyermeket, sokszor hibázunk és bízunk benne, hogy a gyermekben nem maradnak maradandó sérülések. Tünci te jó anya vagy és leszel is.
Ismerem – még a chat-ről - a szerkesztőt, Apát, jó fej.

Szinti sajnálom ami anyukáddal történt. Nem is értem hogyan történhetnek meg ilyen borzalmak. Barátnődnek részvétem, nehéz lehet neki most.
Fruzsi nagyon aranyos, szép kislány.

Hasli könnyeket csaltál a szemembe. Megkönnyebbülsz a sírástól, ne bánd ha rád tör. Ameli biztosan tudja, érzi, hogy Te vagy az anyukája és sosem felejted el.

Been ez a kép….nem is tudom mit mondjak. Olyan, mintha semmi baj nem lenne…és mégis. Milyen szörnyű lehetett belegondolnia, hogy nem tudja felnevelni Olivért. Folynak a könnyeim, alig látom a betűket. Szerintem is jó ötlet írni az anyukájának, biztosan örülne neki ha tuná, hogy nem felejtettétek el és gondoltok rá.
Zaha nem titok :wink:
Rólam: köszönöm Tünci Bence nevében. Igen, szeretnénk kistesót, már folyamatban van az ügy, reméljük hamarosan lesz is.
Szüleim vállalkozók. Apukámnak van egy pecsenyesütője, Anyukámnak meg egy esküvői ruhaszalonja. Jelenleg anyukámnál dolgozom, de be szoktam ugrani apukámhoz is – bár mostanában nem voltam - ha ott kell segíteni.

királylány
 
 


Sziasztok!

Az elmúlt hszeket sajnos én sem tudom szó nélkül hagyni.

Andi: kicsit vádaskodónak éreztem a szavaidat Melcsikével szemben, megértem, hogy így gondolkodsz de te magad írtad, talán túl korán vállaltad Hannát. Én hiszek benne, hogy egy baba életére sok kihatással van a terhesség akatt átélt lelkiségek. Ha az anya szorong és pánikban van (mint az én anyukám volt egykor) biztos, hogy a baba is érzi/átéli és ha tetszik ha nem nyomot hagy benne. Ezeket az élményeket lehet tompítani a gyermekkor során, de kitörölni soha. De egy gyermek életét nem ez határozza meg, hanem millió és egy dolog még. Te sem vagy hibátlan és te is biztos érezted már azt, ezt nagyon nem így kellett volna tenned (akárcsak egy kiabálás, mikor fáradt kimerült és frusztrált voltál és nem volt türelmed a gyerekedhez). Ezért nem igazán értem miért mondtad amit. Hisz mindannyian hibázunk.

Melcsike nagyon jó anya. Ez a fórum azért van, hogy akinek ezeket kellett átélnie, azokat befogadja. Elmondhassák az érzéseiket és a gondolataikat. Szerintem ha egy olyannak elmesélné egy ilyen tragédiát átélt anyuka, hogy bizony ő irigy volt vagy mély fájdalommal töltötte el egy terhes anyuka látványa akkor az illető betegnek gondolná. Holott ezek normális érzések és majd mindenkiben felmerülnek.

Nem robotok vagyunk. Nem lehet egy ilyen tragédiát elrejteni. Valóban, ahogy been is írta egy gyerek minden rezgését leveszi az anyának, még akkor is ha az anya rejteni próbálja. Baj akkor van ha elrejti és nem beszél róla. De ha elmagyarázza h ez van akkor az nem baj. De én úgy gondolom azzal, ha az anya nem a gyerekét terheli a fájdalmával már mindent megtett azért, hogy ne okozzon nagyobb törést a gyerekében, mint amekkorát muszáj. Mert biztos, hogy Barci érzi anyukája fájdalmát, de nem mindegy, hogy akkor is egy mosolygós anyukát lát vagy egy folyton sírót. Melcsike itt sír, de mint milliószor leírta Barcika előtt nem. Melcsike érző ember és mint ilyen nem fog csak úgy túllépni egy ilyen fájdalmon. Azt is hiszem, a gyermekeink választanak minket. Barcika Melcsikét választotta és azért mert számára ő tud a legjobb anya lenni. Attól, hogy Bogi velük van otthon? Igen furcsa. Talán sokak számára érthetetlen, de ha ettől Melcsike jobban érzi magát? Akkor az is hozzájásult ahhoz, hogy Barcika még kevesebbet vegyen észre a fájdalmából.

Melcsike: megértem, ha fáj, amiket elmondtak itt. Sajnos mi emberek szeretünk ítélkezni és levonni következtetéseket anélkül, hogy gondolkodnánk. Én úgy gondolom mindenki jó anya aki itt van. Mindenki igyekszik a legjobbat tenni a gyermekéért. A leendőért és a meglévőért és nem utolsó sorban magáért, hogy ha itt az idő, erős legyen.

Andi: Melcsike akkor lenne rossz anya, ha nem fájna neki egy baba elvesztése. Mert akkor érzéketlen. Azzal nagyobb kárt okozna (lsd Tünci anyája), mint azzal, hogy a gyermek látja olykor sírni. Mert ez is az élet része, a könnyek. Ha tetszik ha nem. Szerintem akkor követne el hibát ha Barcika előtt sosem beszélnél Bogiról. Mert akkor Barcika érezné h baj van de nem tudja h mi. Akkor összezavarodna. De így tudja, hogy anyának fáj, ami történt (még neki is) de tudja h ennek nem ő az oka. Sajnos a gyerekek hajlamosak arra h magukat okolják a szülők bajaiért. Szerintem Melcsike jó anya akárki akármit mond. Aki csak ezen szavak alapján próbálja az itt lévőket megítélni az nagy hibát követ el. Ez nyílt fórum. És épp ezért nem kerül minden gondolat nyíltan leírásra. tapasztalatból mondom.

Még annyit h a zárttá tett fórumok nem szoktak elhalni, nincs rá több esély h elhaljon, mint egy nyílt. Az itteni adminisztrátor viszont abban érdekelt, hogy mindenki babanetes legyen és ne más fórumokra menjen át. A mi fórumunk elhalt a sok marakodás és beszólogatás és vádaskodás miatt. Hónapokig jártam vissza és nem volt mit olvasni persze én sem írtam. És aztán áttértünk egy zárt fórumra és azóta pörög. Sokkal őszintébbek vagyunk, hisz tudjuk magunk között vagyunk és nem engedjük be azokat akik tönkretették a régit. Abban viszont igaza van tüncinek, hogy a topikot azért hozta létre, hogy segítsen másoknak, akik hasonló cipőben járnak és egy nyílt topikot könnyebb meglelni, erőt meríteni belőle mint egy zártból. Mindennek két oldala van és persze ez a ti döntésetek. Mint "zugolvasótok" nagyon bánnám ha többet nem kapnék hírt rólatok. Sokan vagyunk így ezzel. De mint lelkes fórumozó megértem ha nem akarjátok azt a bizonyost mindneki előtt kiteregetni.

Andi: semmikép nem megbántani akartalak, csak azt szerettem volna elmondani, hogy mindennek kétoldala van. Ne rúgjunk bele abba akinek amúgy annyi szenvedés kijutott. Azt végképp nem érdemli meg, hogy bántsuk. Barcika tökéletes kislány és ha olvasod, hogy mennyi versenyt nyer, hogy milyen édes dolgai vannak, akkor át kell jönnie annak is a szavakon h amennyire egy ilyen szörnyű helyzetben lehet ő kiegyensúlyozott kislány. Remélem nem bántottalak meg.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2009.05.02 19:14-kor.
Vendég
 


Hoztam nektek két verset anyák napjára, mindenkinek!

Az édesanya

Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.


és mégegy:

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.
Vendég
 


...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára nyinya 2009.05.06 13:32-kor.
nyinya
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?