Sziasztok!
Végre-végre válaszok TÖMKELEGE!Na csak sorban.
Claire!
Asszem lila gőze nincs senkinek, beleértve az orvosokat is hogy miért/hogyan lesz az ember pánikbeteg, illetve miért éppen pánikbeteg lesz és nem mondjuk alkoholista vagy rákos. Nyilvánvaló a stresszel való összefüggése, na de mi nincs azzal összefüggésben?! A magam baját bizony erősen hormonkötődésűnek is gondolom, de ez csak a fiziológiás része, és persze ez is csak tipp. Szóval a rosseb tudja.
Edra!
Végső soron minden komolyabb betegség (rák, infarktus, vesegörcsök, porckorongsérv, akármi) lelki eredetű, attól tartok. (Korábban is így sejtettem, de a doktornőm ezt meg is erősítette.) És én úgy, de úgy félek egy igazi, jól fejlett rohamtól, annyira erős olyankor a halálfélelmem, hogy ha csak közelít is, már veszek be gyógyszert. Nekem nagyon használt a pszichoterápia. Ez heti egy óra beszélgetést jelent egy olyan nővel, aki pszichiáter orvosként és pszichológus bölcsészként is végzett, de ez mind nem ér fel azzal, hogy milyen intuitív készsége van, micsoda empátiája és nem utolsó sorban milyen memóriája. Rengeteget segített már az első néhány hónap is, pl. eltűntek a rohamok (előtte egy éven át heti-napi rendszerességgel jelentkeztek), újra aktív lettem (megelőzően rajtam volt valami fura általános tunyaság, tétlenség, inaktivitás), valamint nem féltem elaludni, nem (nagyon) féltem a sötétben és másfél év után először beszálltam egy liftbe és KETTŐ emeletet megtettem!!Ezek már hihetetlen eredmények voltak.
Azért kerestem egyébként orvost, mert én meg nagyon hiszek abban, hogy a szervezetemnek kell a biológiai-kémiai támogatás (ahogy a varrás egy nagy sebnek), de az alapprobléma megtalálása és esetleg megoldása, illetve a kiújulás megakadályozása csak lelki-pszichés úton történhet szerintem is. Kicsit több, mint két éve járok hozzá. Az egyetlen baja, hogy k. drága.
A pszichodráma csoporttal nekem csak az lenne a bajom, hogy nem tudom elképzelni, hogy szemtanúk előtt, pláne közreműködésével fel tudjam tárni a legtitkosabb és legintimebb részeket az életemből úgy, ahogy azt egy okos fiatal nővel egy négyszemközti beszélgetésben megteszem. Bizonyára a hivatásomból is adódik (tanár vagyok), hogy én publikum előtt előadom magam, játszani kezdek, így aztán oda az őszinteség, ami pedig gondolom a lényege lenne egy drámajátéknak. Ezzel együtt tuti van olyan, akinek viszont a pszichodráma működik (pl. TE!), pláne ha tényleg hozzáértő ember tartja.
A családomból a férjem, a testvéreim és a legjobb barátnőm tud a bajomról, sem a kollégák (Isten ments!!!), sem a mamám nincsenek tájékoztatva. (Anyukám azt vallja, hogy ha az ember fegyelmezett és erős, akkor felülkerekedik a lelki bajokon, ha pedig mégis megzuhan, akkor csupán fegyelmezetlen, gyenge és nyilván azért nem szedi össze magát sürgősen, mert megteheti, hogy henyéljen és hiábavalóságokkal foglalkozzék. Tudom, ez így szigorúan hangzik, de ő már csak ilyen régimódi). A családom azon tagjai, akik tudnak rólam, fantasztikusan mellettem állnak, leginkább is a férjem. (De vele sok egyéb téren is rohadt mázlim van.)
A terápia során egyébként felszínre került egy csomó olyan régi dolog, ami egész a gyerekkoromba vezet vissza, illetve kimondottan friss események is felmerültek, mint a lehetséges kiváltó okok szövevényének részei. Közvetlen provokáció tud lenni a szűk, zárt hely (lift, vécé), a töksötét, szűkülő alagutak (mozgólépcső), labirintusszerű helyek (IKEA piactér), de jóízű rohamok érkeznek egyszer csak a semmiből is, leginkább is olyankor, mikor éppen minden dolgom különben rendben van. A koreográfia azonos: először izgatottság, ijedtség érzés, hideg verejték testszerte, aztán igen erős szívdobogás, hasmenés, légszomj, fulladás, kétségbe esés, a bedilizéstől való félelem, halálfélelem, ájulás. Nincs is ennél jobb. Normális ember sima hisztinek gondolja (egyiknek se kívánom, hogy egyszer is átélje, nem hogy évekig hetente).
Edra!
Egyszerűen megszűntek a rohamok? Vagy van valami technikád, amivel meg tudod akadályozni, hogy kifejlődjön, amikor közeledik? Valami ilyen nagyon kéne nekem, gyógyszer helyett...
Süni!
Miért nem jársz terápiára is?
Bocs, kicsit hosszú voltam! Jó veletek dumálni!
Kr.