Sziasztok!
Anita - éljen! Ügyes az a félgyerkőc, rendes, szófogadó! Drukk a héten!
Dina, örülök, hogy lassan rendeződnek a dolgaid.
Joe, nagyon jók a képek, a baba gyönyörű és erős - Mirának még most sincs ilyen haja.
Tényleg az a legjobb, amikor egymást puszilgatják!
A hordozástanulás otthon nagyon jó ötlet. (Ha ezt tudtam volna Brúval...)
Egyébként én is azt olvastam mindenhol, amit Sára. Nekem Kismamás kendőm van (tudom, hogy az értők szerint nem a legjobb, de elboldogultunk), viszont ahhoz adtak leírást is és abban teljesen egyértelműen azt mondják, hogy elöl, keresztbe kötött kendővel újszülöttkortól lehet hordani a babát, csak szorosan kell megkötni és rá kell húzni a fejére a kendőt, hogy ne neki kelljen tartani. (Nekem nagyon logikus is volt ez a dolog, mert ha a kezemben volt, ugyanígy tartottam mindig, csak a kezemmel támasztottam meg a fejét, hátát mindkét gyereknek.)
Kinga, nagyon jó hír, hogy nem kell műteni Botit és sikerült kikúrálni. Nem tennéd közkinccsé az értő orvos nevét?
Prücs, hogy megy a munkába állás? Drukkolok, hogy Blanka megszokja mihamarabb az új helyzetet. Brúnónál azt tapasztaltam, hogy mikor átérezte, hogy ez van, a döntés végleges, akkor hamar rákapott a bölcsire, persze rengeteget beszélgettünk róla, minden jó dolgot számba vettünk rendszeresen, mindenért nagyon megdicsértem, amit ott tanult és sokat olvasgattuk az Én már óvodás vagyok Janikovszky könyvet.
Megnéztem én is a blogod, nagyon jó, tetszettek az alkotásaid.
Gabek, szerintem is ragaszkodj ahhoz, hogy lásd az ovónéniket és lehetőség szerint ne nyitott napon, fél óra alatt, hanem ha be tudtok menni az udvarra játékidőben, vagy utcáról kicsit figyelni, ki hogy beszél a gyerekekkel, az sokat számít. Nálunk is volt kis váltás, mert találkoztunk egy ovónénivel, aki rém kedves volt -- a szülőkkel, de a védőnőnk figyelmeztetett, hogy szerinte a gyerekekkel elég pokróc. Utóbb megtapasztaltam, hogy igaza volt és jobb volt a másik csoportba kerülni. (Persze mindenkinek van rossz napja, ahogy a szülőnek, úgy az ovónéninek is, meg ő dolgozni jár oda nap mint nap, 20 gyerek közé, de azért nagy személyes különbségek vannak.)
Arról nem beszélve, hogy a gyerekek, szülők, ovónénik is sokfélék, meg kell találni azt, akivel a gyerek a legjobban kijön, ők lesznek összezárva naponta. Nálunk az egyik ovónénit jobban szereti Brú, én a másikkal találom meg jobban a hangot, de ezt nem szoktam Brúnak hangoztatni, nem vagyunk egyformák és kész.
Meg esetleg nálatok is érdemes kérdezni védőnőt, orvost, aki rendszeresen jár oda és persze ha olyan, hogy adsz a véleményére.
Nálunk a fejlemények: örülök marhára, hogy maradhatok három évig Mirával, a lánnyal elmentünk megnézni egy Ringatót - na, a zenélés, gitár, éneklés nagyon nem hatotta meg (jó, hát végülis van része benne rendszeresen, mondjuk nem kifejezetten gyerekdalokban, de ez nem zavarja, táncra perdül ő mindenre, elsőnek tangózni tanult
), de az, hogy van egy rakás gyerek, pláne nála kisebbek is, nna ez lenyűgözte. Állt a babahordozós picik előtt, orra előre kidugva, feneke hátra, ahogy lehajolt döbbent arccal hozzájuk és nézett rám is, hogy látom-e, hogy valaki kisebb nála.
Nagyobbal, vele egykorúval már találkozott sokat, de kisebbel... Szóval, nagyokat nevettem rajta, ha fel bírunk kelni, megyünk holnap is.
Brúnó meg továbbra is élvezi az óvodát, a barátokat - újakat, régieket, kicsit izgul az anyáknapi szereplés miatt, úgyhogy bár titkos a műsor, de kérte, hogy gyakoroljuk az egyik dalt (na meg azért is, mert az tetszik neki
). Nagyon vicceseket mond, de néha nehéz is, mert belépett abba a korba, amikor kitör rajta átmenetileg az enyém-nem-adom-kór és próbálgatja a saját akarát, ha már rájött, hogy van neki. Persze eközben egy tündér, aki hétvégén reggel azzal a kérdéssel fordul hozzám, hogy: Mira felébredt? Igen-válaszolom motyogva, mire Brú: és én? (azaz felkelhet-e
).
És a mai nap híre: megtanult kétkerekű biciklizni, nagyon rövid idő alatt, pláne magához képest. Több helyen olvastam, hogy célszerű úgy tanítani, hogy nem rúddal rohangászni utána, hanem levenni a pedált és a pótkereket a bicikliről és úgy hagyni menni vele, addig, amíg úgy nem látod, hogy elég jól egyensúlyozik.
Brú nem egy tornász alkat, úgyhogy neki ez eltartott kb. két hétig, mondjuk azalatt sokat nem mocizott vele, és két alkalom (összesen kb. 3 óra) alatt megtanulta, hogy kell elindulni és megállni, mikor visszaraktuk a pedált.
Rettentő büszke volt magára ma, volt is rá oka, meg persze mi is nagyon megdicsértük, már csak arra kell rávenni, hogy nem kell tépni ezerrel, előbb gyakorolja be ezt a dolgot.
Mondjuk én is büszke voltam magamra, mert ma úgy egy órán keresztül rohantam mellette biztosító emberként, életemben nem futottam ennyit, utálok futni, rémesen, a tornatanárom szerintem visítva fetrengett volna a röhögéstől a földön, ha ezt látta volna; mindenesetre túléltem én is ezt az akciót és örülök, hogy a jövőben már együtt fogunk tekerni.
Mira meg imádja a bicózást, teljesen lenyűgözi, ül előttem az ülésben, megugatja a macskákat, köszönget az embereknek, berreg az autóknak néha elégedetten nekem dől, felnéz rám, hogy díjazza, hogy ilyen jókat csinálunk és néha lenyom egy-egy puszit. Visítás csak akkor van, amikor ki kell szállni.
És végül: tali?
És legutoljára: néhány kaja, amit mostanában főztem:
paradicsomos spagetti (sűrített paradicsomból és konzerv hámozott paradicsomból), amerikai palacsinta (3 dl joghurt, 3 tojás, 1 sütőpor és annyi sima liszt-kukorica liszt fele-fele arányú keveréke, hogy sűrű galuska tészta legyen, meg cukor ízlés szerint, ennek mindkét oldala átsütve), rozmaringos tepsis krumpli (héjában félig megfőzött krumpli tepsibe be, kettévagdosva, sózva, kicsit olajjal meglocsolva és őrölt rozmaringgal megszórva) szójaszószban és fokhagymában kicsit megpácolt, serpenyőben kevés olajon megsütött csirkedarabokkal, tésztás rizs (levestészta, elvben cérnametélt kellene hozzá, kis darabokban, nálunk betűtésztával készült - levestészta olajon megpirít, kevés vízben megfőz, főtt rizzsel összekever) - valami volt ehhez is, de mindegy is volt, mert a kölkök a rizsre kattantak rá, rakott krumpli, egyben sült fasírt.
Szép napot mindenkinek!
Tücsi