Judit! Lehetséges, hogy mindketten tudjuk, kiről van szó a helyesírási hiba alapján titulálás ügyében, de azért az sem semmi, ami támadás ömlött a titulált illető soraiból... Tudod, hogy nem én voltam az, aki véleményt alkotott róla hamarjában, a gyors véleményalkotó pedig (való igaz, talán túl hevesen) egy szeretett ember védelmére kelt, hiszen olyasmi dolgok kiabáltak a képernyőről, amik kimerítik a rágalom fogalmát. Csak a netes fórumon, ugye, mindent szabad...
Nem egészen értek egyet azzal, hogy a netes kapcsolatok mind ilyenek. Én pl. úgy írogatok, ahogyan gondolok-érzek. Szerintem ezt sokan így csinálják. Nem ismer igazán senki, nem kell titkolózni csak azért, mert lehet, ha nem teszem, kinéznek. Sokszor az ember a társas kapcsolatokban nem adja önmagát. Igyekszem a valódi ember-ember kapcsolatokban is magam lenni. De olyan jólesne eltakarni a hibáimat. Hogy jónak, szépnek lássanak. De fura, mivel az a hibám, amit leginkább el szeretnék takarni, mindneki számára látható, hiszen a külsőm az, ezért könnyebb olyannak lenni, amilyen vagyok az emberekkel. Mindennek megvan a jó oldala.
Csalódások értek téged, szerintem mindannyiunkat értek. De ha én abból indulnék ki, hogy milyen csalódások értek eddig, senkiben nem bíznék. Viszont úgy gondolom, hogy a bizalom a másik emberek felé nyitja meg az útját annak, hogy valódi kapcsolatokra tegyen szert az ember. Ezek a kapcsolatok pedig szintén olyan értékes ajándékai az életemnek, amikért borzasztó hálás vagyok.
Igen, vannak, akik a szemünkbe hazudnak, és hiheted, hogy pl. én is csak úgy hirtelen azt írtam, hogy már napok óta gondolkozom rajta, mi lehet veletek, csak lehet, hogy ezzel magadat szegényíted meg, mert lehet, hogy vannak, akiket tényleg szívből érdekelsz.
És valóban nem volt teljesen igaz, amit írtam, mert már hetek óta gondolkoztam...