Kisvitáz! Én már napok óta azon gondolkkozom, hogy írok neked, hogy mi van veletek, mert nagyon régen nem hallottam felőletek. Aggódtam, mi lehet.
Kicsi fiammal sokat foglalkozom, csak kénytelen vagyok azt is szigorúan megtenni, bár legszívesebben csak vele lennék, hogy legyen, amikor magában kell elfoglalnia magát, szerinted hogyan viselné, hogy jön egy kicsi másik emberke, akivel anya elkezd foglalkozni, én meg kiesek a pixisből? Így Samuval fogok tudni annyit foglalkozni, mint eddig, és remélem, hogy boldog baba lesz.
Nem mentem én eredetileg orvoshoz vasárnap... Csak így alakult... Nem akartam senkire hárítani semmilyen felelősséget. Nem kértem tanácsot. Csak a kórházban így alakultak az események. Ildihez mentem 1 cukros vérvételre... És, igenis, igyekszem mindent úgy csinálni, ahogyan mondják. Ha az orvos nem önmaga mondja ki, hogy menjek haza, úgysem tudnak mást csinálni éppen velem, amit otthon is tehetek, akkor természetesen ott maradok. Mert felhívtuk Doktor Urat, ő azt mondta, csináljam, amit mondanak. És azt tettem.
Senki nem állítja, hogy nekünk van a legrosszabb dolgunk. Sőt. Általában nem is szoktam panaszkodni. Csak mindenki a májusiaknál írogatta, hogy milyen az anyagi helyzete, hát, én is leírtam, és csak azért, mert úgy gondolom, hogy tényleg kell vmi megoldás a válsághelyzetre, hogy mindannyiunknak jobb legyen pár év múlva, és ne most, heteken belül menjen annyira tönkre minden, hogy ne is legyen már esély az átlagemberek megélhetésére. Nem azt mondtam, az a jó, ami történik jelenleg. Csak annyit, hogy tutira mindenkinek rosszabb kell hogy legyen egy ideig. Jobb lenne, ha azoknak lenne sokkal rosszabb, akiket nem visel meg ennyire, mint benneteket. Jobb lenne, ha azok, akiknek már eleve nehéz, csak forintokkal kéne, hogy kevesebbet kapjanak. De nem én döntök.
És megkönnyeztem, amit írtál. Mert nagyon rossz lehet ilyen egyedül lenni. Nem egyszer írtam már, hogyha van vmi ötleted, hogy lehetek segítségedre, és elfogadod, szivesen megtenném. Ezen kívül pedig, igen, igazad van, hogy hajlamos vagyok a felelőtlenségre. Köszönöm a figyelmeztetést. Igyekszem fejlődni. De talán, ha az ember nem tökéletes, az természetes állapot...
Nem vagyok tökéletes, és igyekszem jól használni a kritikát.
Az meg, hogy meddig vagyok fent... Nem azért írom, hogy dőlök az ágyba, hogy mindenki nagyot nézzen, hogy eddig voltam fent... Hanem, mert úgy érzem, vannak itt olyanok, akik örülnek, ha jó éjszakát kívánok, hát idejövök még jó éjszakát kívánni, és jelzem, hogy akkor én is kidőlök... Nem sport ez, de ha bárkit zavar, akkor szivesen lemondok erről.
Bocsáss meg, ha bárhogyan megbántottalak. Semmi ilyenfajta szándékom nem volt.
Én azt kívánom teljes szívemből, hogy jobb napok érjenek benneteket, hogy a nehézségek után megéljétek a gazdagon áldott időket is. Most viszont tényleg az lenne a legjobb, ha kicsi fiatok csodálatos életének tudnál örülni. Ő boldog tőle, hogy vagy neki. Ilyen csodát megélni nap mint nap, hogy van, aki úgy néz ránk, hogy a mi szemünkben keresi a boldogulást, a mi kezünkben keresi az oltalmat, és a mi szívünkben keresi a feltétlen, odaadó szeretetet, az egyik legnagyobb csoda az életben.