2004.03.23 06:22
Szerző: walkiria
Sziasztok!
Nem tudtam aludni, ezért olvasgatok. Eltaláltam ide és bár elkezdtem olvasgatni az elejétöl sok minden hozzászólni valóm van, ezért nem olvastam el mindent gyorsan átszaladtam az egészen.
Egy nagyon kedves barátnöm, nagyon régóta (és még most is) a szereplö. Füvezett mást is kiprobált, tudtam erröl és nagyon sokszor elbeszélgettünk ezen, vagyis a miérten. Középisk. probálta ki elöször. Hogy miért is?! Ált.-ban olyan osztályfönöke volt aki kifejezetten rühelte, az anyukának persze nem igy adta elö, hanem nagyon szereti csak figyelmetlen. A barátnömnem teljesen másként jött le a dolog és elöször arra gondoltam beképzelte ezt az utálatot iránta. Amikor részletes elmesélte a történteket rájöttem, hogy ezt nem lehet beképzelni, ez az ofö tényleg utálta és ott ahol csak tudota megalázta és lelkileg bántotta. Egy pár példa:
8. oszt. amikor a kislányokból testileg már nagylány lesz, de érzelmileg szellemileg még nem. Ehhez a nagylány dologhoz nem csak ahavi megjelelnése tartozik, hanem a lány külsöleg is probál idösebbnek látszani, hölgyként akar viselkedni,pl: puder(nem smink hegyek hanem alapozó nélküli puder csak natúr) egy kis illat, kivágottabb ruha, beállitott haj stb. Hát ö még ráadásul nagy szépecske lányka volt, aki egy kicsit megigazítja a haját egy kis illat és hölgynek látszott. Jön az ofö és megcibálja az egész iskola láttára a barátnöm haját, és ordít ahogy a torkán kifér, hogy mit képzel magáról, ugy néz ki mint egy kurva. Minek ken magára festéket, csak azok teszik ezt akik az utcán dolgoznak. A barátnöm majd elsülyedt szégyenében, de nem mert visszaszolni mivel 8.-os egy intö v figyelmeztetö a felvételinél nem nyerö. Hallgatott és türte az ocsároló szavakat. A többi osztálytársa vette a lapot és ök is rákeztek, te kis kurva!
Másik pl: tulvoltak a felvételin, már visszaszólhatott volna, de a neveltetéséböl származik, hogy tisztelni kell az oföt akármennyire is szemét, nem szólt vissza durván csupán meg akarta magyarázni, ha félreértett valamit a kedves ofö. Leugatta a sárga földig, rájött nincs értelme megprobálni elmagyarázni semmit, jobb ha hallgat. Egy napon ofö beszél az osztállyal. Kikel magábol, hogy mit látott! Az egyik tanítványa, lány, csókolodzott egy fiuval. Kifejtette milyen szerencsés, hogy nem ment oda az illetöhöz, mert eltörte volna az állkapcsát. Ismét az utcai jelzö és még hasonlók. Ez még nem is durva (dehogynem durva egy 13-14 éves gyerekkel igy beszélni az egész osztály elött, még ha nevet nem is mondott), de folyamatosan a barátnömet nézte, az osztály félreérthetetlenül azt hitte róla van szó. Pedig NEM ö volt. A szünetben ki is utálták és szépen lehordta mindenki. Ekkor az igazi szereplö odament hozzá és azt mondta: mindenki tudja, hogy te voltál, undorító vagy!
Az igazi szereplö pedig, hogy ö volt a ballagáson mondta el a barátnömnek', 4 szem közt, ugy hogy senki hallja csa ök 2en.
Ezek a történetek csak egy icipici rész az egész ált iskolában töltött éveknek.
Sokat nem is ment be az iskolába, részemröl megértem.
Biztos felmerül a kérdés mindenkiben miért nem szólt az anyukájának és miért nem cselekedtek.
Pedig tudott minderöl az anyuka és megértette miért nem megy iskolába. Volt ebböl vita természetesen, mert tovább kell tanulni, akart is csak egyszerüen nem volt lelki ereje bemenni, és az ofö szidalmait hallgatni amit az osztály többi tagja szívesen átvett és felhatalmazva érezték magukat az áskálódásra. Néhány társa nem tette, de ök voltak kevesebben, a 30 gyerekböl ha három nem tette ezt. A többi elöszeretettel bántotta, alázta. Az anyuka probált beszélni erröl az ofövel, de sikertelenül. Megbántva érezte magát az ofö, hogy a lány ezt hiszi róla, holott nagyon szereti csak nem tanul ezért kell vele keményebben foglalkozni. Anya és lánya tanácstalanul álltak a dogokkal szemben. Felmerült az iskola csere, de 7.ben nem iszonyú nehéz iskolát választani, amikor az osztályzatok beleszámítanak a felvételibe. Közösen megállapodtak abban, hogy jobb ha marad abban az iskolában, nem megy át másikba. A hátralévö idöt kibirja, nem vesz tudomást a szidalmakról. Anyuka is nagyon aggodott érte, mert látta a gyereken, hogy szomorú. Mindenben segített, ha nem ment iskolába igazolást is irt neki, mert megértette, a kikötés csak az volt, hogy nem dolgozatnál. Tehát sikerült tovább mennie középiskolába, nem oda ahova szeretett volna, mert az ofö elbaszta neki, nem jól kitöltött papirok, amit csak és kefejezetten neki nem javitatott ki, de sikerült. Az új iskolába minden jól kezdödött addig amig a többi lány a furkálodásával elkezték szekálni. Mivel ismerem a barátnöm, már ebböl az idöszakból is, nem kötekedö fajta, nem bánt meg senkit, barátkozó tipus, de mint már írtam nagyon szép lány, ezért a többi lány féltékenységböl vagy kitudja miért elkezték lelkileg bántani. Imádta az iskolát és a tanulást, hihetetlen eredményeket produkált, osztályzatilag, komolyan.
Áltban erös hármas volt, mivel nagyon sok tantárgyat az osztályfönok tanított nem is lehett jobb. Pl amiböl áltban meg akarta buktatni az ofö középiskolában 4es volt. Tehát nem volt hülye, csak az életkedve ment el a tanulától, vagy nem tanulástól, hanem az iskolába járástól.
Itt is a külsö szidalmazásával kezték, majd amikor rájöttek, hogy nem egy veszekdös fajta, már mindenért. Egy rosszabb osztályzat, amit az osztálytársai azzal magyaráztak, hogy biztos fiuztál, nem tanultál mi!? Megunta ezt és ugy döntött, ha már utál mindenki, ki tudja miért, de utál, akkor adok rá okot is. Nos ekkor kezdödött a drog téma. Elöször nem mint fogyasztó hanem meggyanúsított keveredett össze ezzel a fogalommal. Ha bántották vissza szólt nagyon keményen és nagyon értelmesen. Ez mégjobban bántotta a többieket, hogy ráadásul még okos is, nem csak szép. Kitaláltak róla történeteket, ami hazugság volt. Odáig fajult a dolog, hogy utálják csak nem baj, de legyen oka, hogy már ha hozzászoltak ingerült volt és nem is titkolta. Persze a társai mentek papanszkodni az oföhöz, hogy ok nélkül milyen ingerült mindenkivel. Megjegyzem az ok megvolt, de ilyenkor mindenki megprobál angyali külsöt mutatni, hogy: pedig én soha nem bántottam. Elöadták, hogy biztos drogozik, azért változott meg. Ment a telefon anyukának. Anyuka egy nagyon klassz anyuka volt. Meghallgatta az oföt és este leült beszélgetni a lányával. Hitt a lányának és a lány mindent elmondott, hogy most már csak az iskola érdekli, mert be akarja fejezni, nem barátkozni akar csak tanulni, de a társai nem engedik, mert bántják. Ezért viselkedik igy, nem a drog miatt. Anyuka igazat adott neki, és biztositotta, nem hiszi el amit mondtak róla, ha mégis a jövöben ilyen szó lenne, azért közölje vele. Az iskolába a furkálodás folytatodott és kimaradozott az iskolából. Egyre többet. Megismerkedett a droggal elég sürün fogyasztotta, mert jól érzte magát, boldog volt. Önfeledten tudott nevetni, olyan emberekkel, akik barátai voltak nem csak a füves-drogos idöszakban. Anyukája tudta, mert elmondta neki. Nem volt vita kettejük közt, anyuka nagyon-nagyon-nagyon aggodott, hogy mi lesz a lányával egészségileg és a tanulással, de nem szidalmazta, nem kényszerítette. A sok hiányzás miatt nem tudta befejezni az iskolát. Kirugták. Anyuka eléggé kétségbeesett és nem tudja mitévö legyen. Tudja, hogy a lánya nem rossz, csak az eddigi iskolai évei iszonyatosan megviselték a lelkét, nem beteg lelkileg, mert tisztába van a miérttel. Mi lesz a lánnyal?? Anyuka kétségbeesésén csak az segített, hogy együtt a lánnyal másik iskolát keressenek. Nehéz volt, de találtak. És láss csodát!!! Egy szuper aranyos osztályfönök és a társai is nem csak elfogadták, hanem imádták a barátnömet. Az ofö barát és ofö volt egyben. Emberként kezelte, szerette a lányt. Az iskolát befejezte erös 4essel. A drog már nem játszott szerepet az életében, mert boldog volt igy ahogy van. És bár nem azt tanulta amit akart, de akárhányszor rákérdeztem: nem bántad meg, hogy nem fejezted be az elözö középiskolát? a válasza NEM! Bolgod vagyok, hogy igy alakult az életem.
Most már családja van és nem érdeklik a drogok, de tudja miért nyult hozzá, és mindig tudta, abbatudom hagyni, csak figyelnem arra ki van körülöttem! 10 éve nem drogozik. Sokat tanultam az ö esetéböl és megbecsülöm a barátságát mindennél jobban.
Az én következtetésem ebböl inkább az, hogy csak és kifejezettem a szeretet az ami megállíthatja ezt a dolgot. Sajnos regeteg olyan ember van, aki szereti megalázni bánta a másikat, csak azért, mert más mint ö. Nekem már hosszú évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy áltisk.ba hogy lehet ennyi gyülöldökés ezekbe a gyerekekbe, hogy bántsanak valakit. Ezek a gyerekek ma már felnöttek, megfordul-e a fejükben, hogy mit is tettek annak ideéjen egy-egy ilyen rosszindulatu mondattal? Remélem, mert nekem nagyon sok álmatlan éjszakát okozott és tisztelem becsülöm a barátnömet, hogy épésszel kibirta. Nem veszítette el az itélöképességét és nagyon kemény volt ezekben a nehéz idökben.
Azért bízom benne, hogy ezek az emberek megprobálják tovább adni azt, hogy ne tedd azt amit én is csináltam, ha még nem is ilyen formán, de azért odafigyelnek, hogy mit tesznek-mondanak a társaikkal szemben.
Bocsika mindenkitöl nagyon hosszú lett. Ezt jó volt kiirni magamból. Ha neki nem segit, hogy megosztottam ezt a történetet veletek, azért hátha máson segit és jobban odafigyelünk gyerekünkre és másokra!
Walkiria