Sziasztok!
Én ma jöttem haza, sajnos spontán vetélésem volt 7 hetesen. A nappalos és az éjszakás nővérek is csoda kedvesek voltak, mosolygósak, nyugodtak. Dr. Burg Anita doktornő és a műtétemet végző Galamb Ádám doktor mind szakmailag, mind emberségből nagyon-nagyon profik. Hálás vagyok a kedvességükért, az emberségükért, a segítőkészségért. Biztonságban éreztem magam mellettük, ebben a nehéz, kiszolgáltatott és kétségbeesett helyzetben, amit egy vetélés jelent. Emellett maximálisan figyelembe vették, hogy mit szeretnék, összeegyeztették az állapotommal és nem döntöttek helyettem-nélkülem-fölöttem. Minden tiszteletem az Övék!
A kórterem egész jó volt, tiszta, talán fel is újították nemrég. A fürdő katasztrófa, sajnos. Bent a szobában a férjem megjavította egy kicsit a csapot, most már vékonyka sugárban folyik belőle a víz.
A bunkó őrzős nővérek ellen egyébként lehet panasszal élni, tudtátok? Tavaly fent feküdtem a nőgyógy részlegen, és ott mesélte egy nővér, aki kikergetett egy bunkó látogatót, hogy őt már panaszolták be azért, mert kiállt a betegek jogaiért, ebből tudom, hogy van ilyesmi. Persze a neten nincs fent levélcím vagy e-mailcím meg ilyesmi, nehogy túl könnyű legyen
Betegjogi képviselő is van (sok kórházban idétlen időpontokban-félfogadással, de a SOTE II-n nem tudom, hogyan "rendel"), szerintem élni kell az ilyesmivel, ha mást meg tudunk kímélni vele, ha magunkat már nem is. Tudjátok, pl egy hónapig nem égett a közvilágítás a házunk előtt, a végén anyukám telefonált az önkormányzatba, ahol megdöbbenve mondták, hogy tényleg, még senki nem szólt... Szóval, ha nem szólunk, azzal tkp. beleegyezünk a helyzetbe, és tkp. akkor úgy kell nekünk.
Én az ambulancián rendelő egyik orvos miatt hökkentem meg. Szakmailag teljesen profi, azt meg kell hagyni, sőt, azt hiszem, hogy helyet is segített találni (ebben nem vagyok biztos, csak feltételezem), de emberikapcsolat-fejlesztésre bőven járhatna. Terhes vagyok, dől belőlem a vér, megvizsgál és annyit mond, "ez egy vetélés". Nem kell, hogy dédelgessen, de mibe tellett volna hozzátennie azt az apró szót, hogy "sajnos", vagy úgy fogalmazni, hogy "sajnos nem marad meg a terhessége, elindult a vetélési folyamat, be kell fejezni műszeresen itt a klinikán". Végülis nem húst árul, hanem emberekkel foglalkozik, akármennyire kitűnő diagnoszta. Én is visszahúzódó egyéniség vagyok, de bizonyos helyzetekben szerintem muszáj bizonyos viselkedésformát mutatni, még ha nem lényünk sajátja is. A klinikán nem panaszolom be, mert ez egy apróbb hiba a megalázó őrzős nővérekhez képest, de a dokimnak, így tárgyilagosan, elmondom.