Lina éjjel „csak” 3x kelt, ez már jó eredménynek számít az elmúlt napokhoz képest. Viszont ma két fura dolgot is művelt. Délután elaludt magától. miután elmeséltem neki az aktuális kedvenc meséjét (nem felolvasok, csak a képeket kommentálom). Arany János Este van, este van című versének kivonata a könyv, és azzal végződik, hogy a gyerek elszunnyad a mamája ölében. Na, amikor ide érek, akkor elkezdi (már többször csinálta) ringatni magát (még ülő helyzetben), és mondja, hogy tente. Már 2 napja így altattam el délután, de akkor innen úgy folytatódott, hogy lefektettem, és álomba énekeltem-simogattam. Ma viszont lefektettem, és egy idő után ott hagytam, pedig még nem aludt, csak hóna alatt a nyuszijával meredt ki a kis buksijából. 1,5 órát aludt, ami szintén jónak mondható. Na és amit este művelt, arra nincs magyarázat! Ő, aki azért még eléggé cicifüggő (imádom, ahogy énekeli, hogy tejcci), szopizott ½ 7-kor, miután hazaértünk, a vacsiból nem nagyon kért (pedig délben ugyanebből bevágott egy normál adagot – lehet, hogy rá is únt?), szóval nem nagyon evett, viszont annál álmosabbnak mutatkozott, és képzeljétek, az elalvós szopit sem kérte, csak dünnyögött kicsit a cumija alatt, meghallgatta a 2 jóéjt dalt, aztán befordult és elaludt! Hmm.
Ja, Orsi, egyébként nagyon irigykedem ám a kistesó miatt, mert én kis korkülönbséget szerettem volna a babáim közt (nem anya-, de annál inkább babacentrikus), de az éjszakák miatt nem igazán érzem még készek magam. A külső (fenti elképzelésem) és a belső „nyomás” (kialvatlanság és az öröm amit Lina ad nekem minden nap, amit most még el sem tudok képzelni, hogy megosszak) viszálya él bennem.
Klubba elindultunk, de nem értünk oda, mert egy kicsit eltévedtünk, és Lina nem bírja az autózást, azaz kihányt mindent, amit addig megevet. Mivel pedig vendégségbe voltunk hivatalosak, ezért ezek után inkább minél hamarabb oda akartunk érni.
Edina, annyira nagyon jók a képek! Tényleg nagyon irigylésre méltó a kert, meg ahogy feldíszítettétek, meg Lili nagyon édesen szedegeti a tojásokat.
Timi, külföldi meló? Lehet tudni miféle? Én is annyit filózom rajta, hogy el kéne menni, de én nagyon nagyon kapcsolatfüggő és ragaszkodó vagyok!! Nagyon nehezen hagynám itt anyut, a bátyáimat, meg egy-két barátot. Meg mindig arra gondolok, hogy az itthoniaknak biztos tutin hangzik, ha zt mondja az ember, hogy külföldön él(t)ünk, de az sem fenékig tejfel. Szülői segítség nuku, nincsenek barátok, a gyerek nem érti a nyelvet, meg ilyeneken szoktam gondolkodni.
Momoska, jó kis ház
kár, hogy a hintóról nem csináltál képet, gondolom az is van!