Jó reggelt!
a tegnapi napom a pakolás és pihenés jegyében telt, így nem nagyon tudtam jelentkezni. visszaolvasni meg 10 nap termését lehetetlen a sajtkukacom mellett...
kicist offolok :
az általam tervezett pihenésből nem nagyon lett semmi, mert Zsiványom másképpen értelmezte az otthonlétet..
Én úgy képzeltem, hogy tudok kicsit önző módon pihenni mert fiam eljátszik mamákkal, unokatesókkal, papival
Ő úgy képzelte, hogy egész nap az ölemben lesz, néha lemerészkedik, de ha valaki közelít visít..
szóval napközben a 10 nap alatt egyszer sikerült 1 órát aludnom az Elfújta a szél közben , amit egyébként nézni szerettem volna..
szóval szerdán reggel lementünk, délben értünk haza .. gyerek kezemben, mosolyog mindenkire, majd amikor valaki elveszi mind akit nyúznak sír... nagyszülők kétségbeestek egy pillanatra.. (aztán párom nagynénje megjegyezte, hogy férjem ugyanezt csinálta egy-két hónapon keresztül ennyi idősen..már senki nem akarta ölbe venni, mert amit művelt az katasztrófa..szóval nem is csodálkoztam utána Zsigmondon...)
első este csak 8szor keltünk, második este 6szor... na gondoltam hurrá nyaralunk...
Szombaton voltunk unokatesóknál ott jól eljátszott, Vasárnap ,megkapta a lego duplo primoját és imádja... képzeljétek 3 nap után már ő saját maga egymásra rakta a formákat... és jól eljátszik vele...
kapott szüleimtől egy iciri labdát, na azt is élvezettel kergeti egész nap..
HÉtfőn korán reggel apája elvitte locsolni..és a gyerek nem sírt! vigyorgott és anyósom szomszédja még ölbe is vehette kemény 2 percre...
kapott egy csomó kinder tojglit amit nekem kellett megenni, mert ugye ezáltal ő is kap belőle
szóval rendeződni látszott a dolog... (este viburcol kúpot adtam neki de így is 5 ször kelt és a végén megértük 8 hónap után., hogy a fiunk köztünk aludt!)
aztán apa HÉtfőn délután háromkor viszajött BPre, és onnantól katasztrófa.... fiamat egy pillanatra nem hagyhattam magára, mert szegénykém szerintem azt hitte én is lelépek..megszakadt a szívem..kedden vettem neki a gyógyszertárba pulsatilla nevü homeos bogyót , de nem nagyon bíztam benne...
szerdán érezhettük hatását...anyukám munkahelyére bementünk ..anya felkészítette a többieket, hogy fiam visítani fog.. felértünk és Zsigmond szórta a vigyorokat, mászkált a varrógépek között..
mindenki imádta..
aztán végre nem sírt senkitől, eljátszott mindenkivel, nem kellett mellette ülni..
aztán szombaton visszajöttünk.. a visszaút katasztrófa volt, mert meleg volt, többször meg kellett állnunk, de az utolsó fél órában már csak az ölemben volt el... ilyent még nem csináltam, de muszáj volt haladnunk...
és a képek
gluténzabálás
unokatesókkal
locsolás után, kicsit sokat ittam
Moncsi sajnálom pocifájást! kitartás!
Némócska remélem hamar rendbe jössz lelkileg! Réka majd segít
én is jót nevettem!
Oli tappancsát megcsócsálnám!
Viki bubu nagyon édes!Kis surda!
Dita a "fiad" nagyon szép! továbbra is sajnálom hogy ilyen anyja van!
Czinke tudom nem az volt a lényeg, csak azért írtam, mert valaki azt mondta nem írt senki ilyent Moncsinak...
MIUndenkit ölelek!