Sziasztok!
Az apámmal kapcsolatos múlt szempontjából egy teljesen kiegyensúlyozott Parázs ír most nektek.
Elmentem ma ahhoz a kineziológus nőhöz (Éva), aki bioenergetikát is, meg egy csomó dolgot használ egyszerre. Nem tudom, mi a csudát csinált. Mindenféle hókusz-pókusz nélkül másfél óra alatt segített feloldani a fájdalmat, és szeretté változtatni azt. Másfél óra alatt megbocsájtottam az apámnak. Mindenért. Több éves terápiás munkát váltottam/tunk ki ezzel. Kiderült közben, hogy az apám lelki szinten tette ezeket velem, fizikailag nem (hála Istennek). Viszont egy előző életemben valóban megtette ezt velem az akkori apám, és akkor (is) csecsemő voltam.
Nem egy katarktikus érzés. Csendes és nagyon nyugodt. Olyan "hazataláltam" érzés. (Persze csak félig, hiszen ott az anyám is. Vele is el kell rendezni a dolgokat.) Vagyis az első hozzászólásaim véglegesen a múlténak tekinthetők.
Köszönöm, hogy végig mellettem voltatok. Hogy bátorítottatok, vígasztaltatok, együttéreztetek velem, tanácsot adtatok. Nem tudom, mihez kezdtem volna nélkületek. Ha személyesen találkoznék veletek, most megölelnélek mindannyiótokat. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.