Sziasztok!
Süt a nap!
Igaz, nem egyfolytában, de legalább nem esik az eső.
Csabika szülinapi köszöntése nagyon jól sikerült.
Kapott szép, színes gyurmát, nyomófigurával, pizsamát, billencses autót, markolót és sok-sok mesekönyvet. Személy szerint utóbbinak nagyon örülök, magam is szeretem a könyveket, imádok olvasni, persze, ha időm engedi (mostanában nem nagyon, de vmikor majd'csak bepótolom). Csabikának próbálom megtanítani, hogy a könyvet tisztelni kell, legyen az mesekönyv, vagy az én könyveim. Úgy látom, sikerrel is járok, ügyesen, csak arra használja, amire való.
Volt szép Micimackós torta gyertyával, és sok-sok süti. A gyerekek nagyon jót játszottak, ritkán voltak együtt az utóbbi hónapokban (a betegségek miatt), és most nagyon élvezték, hogy együtt hancúrozhattak. Jót bírkóztak, kergetőztek, játszottak, nagyokat nevettek. Persze mi is.
Miután mindenki elment tőlünk, még este kimentünk, olyan jó idő volt. Kiscsabi motorozott még egy nagyot a barátjával, aztán készülődtünk lefekvéshez. Fürdés után:
"-Tixi! Tudod miéjt vagyok fájadt?
-Miért?
-Bíjkóztam a Bencével, meg sokat játszottunk. Meg ez a motojozás..." És itt már aludt is!
Reggel, az ébredést követő pillanatban, félig csukott szemmel:
"-Ma is lesz buli?
-Nem, ma mindenki otthon van.
-Akkoj kint van máj a bajátom? Lehet menni motojozni?"
Ezek szerint nagy élmény volt neki a tegnapi nap. Úgy örülök!!!
Vera! Köszi a hőmérős infokat, hasznát is veszem. Aztán majd referálok!
Mensi után mész a Dokihoz? (Bocs, ha írtad már.) Nem akarom, hogy hiába reménykedj, de hátha...
Jó tanulást Neked!
Györgyi! Csabika is tiszta "kerge", amikor nincs lehetőség kimenni. Ezért akarjuk még megoldani, hogy a terasz fölött legyen olyan kitekerős árnyékoló, hogy ha esik is az eső, ki tudjunk menni. Egyébként Csabika is sírt a doki bácsinál, de már nem volt olyan vészes, mint régebben. Most még a bemenetellel nem volt gond, csak mikor meglátta az orvost, akkor alkudozott, hogy nem akar bemenni. Sírás akkor volt erősebb, amikor a nadrágot kellett letolni, meg lehasaltattuk, de a szuri után rögtön abba is hagyta. Megkapta a fecskendőt meg egy matricát a doki bácsitól, és meg is békélt.
Tényleg jó lenne, ha sorban, mindenkinek sikerülne a teherbeesés!
Bízzunk benne, és szorítsunk egymásnak!
Magam részéről nem bízom a gyors sikerben, de próbálom nem siettetni a dolgot, jó lenne lelkileg kiegyensúlyozottnak maradni.
A hamburgerrel én is úgy vagyok, hogy szeretem látni mi van benne, és szeretem látni, amikor csinálják. Amikor terhes voltam, erre fokozottan figyeltem. Csabival bementünk egy hamburgeresbe, ahol a hozzávalók mellett volt villa, kanál, csipesz, úgy láttam, minden rendben lesz. Erre mit látok? A csaj, miután kétszer megnyalta az ujjait, hogy a szalvétát szét tudja választani, kézzel rakosgatta a belevalókat. Szóltam neki, hogy használja már a villát, stb. Száját húzva nekifogott egy másiknak, hogy az majd "steril" lesz. Erre megint megnyalta a kezét.
Közöltem, hogy ne fáradjon tovább, nem eszem olyan kaját, amit nyálas kézzel rak össze. "Miért?" És nem értette!!! Mondom neki, hogy terhes vagyok, vigyázok magamra és a babámra, nehogy vmi baj legyen. Erre ő: "Én is terhes vagyok, tőlem nem lehet semmi bajod!" És továbbra sem értette.
Feladtam, közöltem, nem eszem meg egyik hamburgert sem. Azt akarta, fizessem ki. Nem tettem. És még én voltam a rossz. Persze a végén már kiabáltam, ő is velem, még jó hogy ott volt Csabi. Mellémállt és átvette a szót, különben megtéptem volna a csajt, annyira felhúzott.
Mona! Remélem, a kedved jobb már és remélem a Férjed gyorsan meggyógyul majd. Sajnálom a Corás esetet. A kórházból nem ismerhetjük egymást, Csabika április 4-én született, csak az idei ünneplést eltoltuk a családi betegeskedések és az utazás miatt. De nemsoká' megismerjük majd egymást!
Eleni! Remélem, most éjjel már aludtál?!
Tessék sokat pihenni, lazítani, aztán irány a Doki!
Lányok jól vannak?
Képeket majd később rakok fel, így is maratoni lett az írományom.
Legyen szép napotok! Beatrix