Sziasztok
Princess
időbeosztás: hát szerintem lehetne sokkal jobban is, de akkor éjfélig robotolnék
hát
nálunk egy nap úgy telik hogy reggel kb. 7-fél8-kor kikelünk az ágyból (persze én Áronkával már kb. 6-tól fenn vagyok - csak ő ekkor még cicizik stb. így azért csendben van, csak elne vegyem tőlle azt ami az ővé =kb. hajnali fél5-5-től már)
ekkor kb. fél óra míg mindenki felöltözik - persze én vagyok az utolsó
majd reggeli - itt ismét én vagyok az utolsó
majd ha szerencsém van akkor a fiúkat bepaterolom a nappaliba az apjukkal együtt, és ha szerencsém van akkor a főzés alatt csak félóránként látogatnak meg, de akkor rendesen,
majd fél12-12-kor ebéd, majd altaltás (ha minden jól megy akkor az altatás kb. 10-15 perc)
majd gyorsan én is megebédelek, és ha szerencsém van akkor még el is tudok mosogatni,
mert Áronkám mostmár szerencsére alszik általában egyhuzamban ilyenkor 1 órát is, de pl. ma is épp hogy lefeküdtem mellé (mi egy szobában alszunk úgy hogy a mi ágyunk két oldalán találhatók a fiúk) már raknom is kellett rá a kezem hogy érezze, hogy ott vagyok és így aludt 2 órát (mint általában)
majd kb. 3-fél4 uzsi
majd kb. fél 6-6 vacsi
este 7-kor fürcsi és utána ágyba dugom őket
van hogy én is elalszom Ákossal, mert elszőr Áront altatom el, majd Ákost
majd ezek után elmosogatok, úgyahogy rendet rakok és felmosom a követ
de van hogy már közben is menni kell valamelyik kisfickóhoz, de van hogy csak később jelenik meg valamelyik
úgyhogy hozzánk jobb ha nem jön senki, mert pl. mindig szárad valahol ruha (vagyis a fürdőben is és az étkezőben is a szárítón - Ákos még bepisil, néha van olyan nap hogy nem, de van hogy 2x-3x is) + 1-2 helyen találahtók a száraz összehajtogatott ruhakupacok, mert tőllük még azt sem lehet elrakni, mert míg én elrakok 1 db-ot addig ők kivesznek 10-et
este pedig mire úgyahogy elvégzem a romeltakarítást már sokszor nincs kedvem a ruhapakoláshoz, még jó hogy nem kell vasalnom - úúúúúútálom, és csak akkor teszem ha nagyon muszály
sajnos Ákos sokat nézi a Mini-Maxot, de csak jóformán ilyenkor van csend, mert amúgy kész káosz és kiabálás az életünk
így nagyon nem is játszunk sajnos
, mert míg Ákos építene addig azt Áronka rombolja - szétszedi, és ilyenkor Ákos Zizi lesz nagyon, és fogja a játékot és szétszedi és szétdobálja, vagy rajzolásnál is kb. tart nála néha 5 percig, jó esetben félóra, de ügye itt van Áronkám is és ő a ceruzákat még csak sepri, és persze mindig az kell a másiknak ami a másik kezében van, és sajna ilyenkor óriási balhék szoktak lenni, még a motoron is, hiába van mindkettőjüknek saját motorja
mese olvasás - nagyon nagyon ritkán sikerül kb. 2 percig, utána rácsukják a kezemre a könyvet, énekelni csak a kisszobában lehet alvás előtt, kivéve ha ő kéri - Ákos
séta: újabban már csak -egyedül- Áronkával megyek babakocsival, mert Ákos újabban végig órdítja az utat, hogy "én nem tudok menni" és pl. a hétvégén ehhez még párosult hogy többszőr is kifeküdt, és hiába kérdeztük hogy mi a baja, csak azt hajtogatta hogy ő nem bír menni, ő nem tud menni
de itthon nagyon tud "kergebirkázni"
ja és ha nincs itthon apjuk, vagy nem ér rá akkor volt már olyan hogy tükörtojást ebédeltünk, mert Áronkámtól nem tudok általában semmit sem csinálni mert amíg nem veszem őlbe addig terorizál = addig órdít, illetve pl ha eszek akkor hol a jobb karom, hol a bal karom rángatja felváltva, vagy kukázik + nyitogatja a sütőajtót + nyitogatja a hűtő mélyhűtő részének az ajtaját és épp a múlt héten törte le a mélyhűtő részben a felső polc külső műanyag részét, vagy felmászik a székre és a mikró gombját tekergeti - Ákostól látta, vagy az étkezőben az asztalra mászik, vagy a kisszobában sem hagyhatom őket egyedül, mert alacsonyan van az ablak, és Ákos már kb. jó 1 éve ki tudja nyitni és Áron újabban már fel tud oda mászni és félek hogy egyszer kiesik, igaz nem esne nagyot de a kutya bizti játszani akarna vele
(vagy Ákos tavaly mikor még nem volt kerítésünk pl. volt hogy kimászott, és csak annyit láttam hogy a gyerek kint van
és rohantam utána) úgyhohgy zajlik nálunk az élet és sajna nagy bánatorma sokszor elég hangosan
sosem hittem régen hogy én kiabálni fogok egy 2-3 éves gyerekkel, de sokszor muszály, és még így sem ért a szép szóból
hát Ákos személyében olyan gyereket kaptunk aki az esetek 99%-ában nem fogad szót, és a nevére sem hallgat
de én nagyon reménykedem benne hogy változni fog a helyzet miden téren, és hogy nemsokára jól elfognak tudni együtt is játszani, mert most is pl. ha az egyiket átölelem akkor másik balhézik, és azt pl. Áronkám nem engedi hogy egyszerre mindkettőjüket ölelgessem, puszilgassam, úgyhogy nehéz az élet, de mindkettőjüket - hármójukat imádom, és azért nem cserélnék senkivel!
Na jó nem untatok tovább senkit!
Ti bizti ügyesebbek vagytok lesztek mint én mi vagyunk!
És drukkolok mindenkinek, hogy mindenkinek megadasson az ami nekünk!!!!!!!
Sziasztok
Erika