Lili,
Bocsánat, a Te Barnusod természetesen egyedi, nem akartalak megbántani!
Wish,
De jó, de jó!!!!
Zsuzsi,
A Tőzsdeételfutártól rendelünk.
Akartam még neked írni, hogy én is csodáltam régen Anikót, hogy mindenkinek ír, hogy képes ennyi mindent megjegyezni?! Aztán rávilágított A Titokra,
hogy Word-ben írja a levelet, aztán bemásolja. Azóta én is így… (Ezért vagyok ilyen pofátlanul hosszú...
)- és ezért fexem le fél kettőkor
Mondjuk én csodálkozom, hogy ennyien felülbíráljátok a gyerekorvos véleményét. Én monnyuk nem merném… Talán csak jobban tudja, mint én…
Múltkor, mikor a lázas kislányom épp indulás előtt végighányt, én is megkockáztattam a dokinak a kérdést, hogy lenne-é szíves kijönni, aszonta nem! Köszi!
Viszont ahogy hallom, rajta kívül más orvos nem ad időpontot a rendelésre, és emiatt nem fogom lecserélni! Én aztán nem fogok órákig beteg gyerekek közt üldögélni az enyéimmel!
Orsi,
Köszi a részletes leírást, számítottam Rád!
Láttalak ám a könyvesbolt Ikres könyvében is, mint VKOrsiként hozzászóló, hááát, naGgyon büxe voltam, hogy én ismerem ezt a nőszemélyt!
„Mindkét fiam megtanult síelni” – ez nagyon jól hangzik, gratulálok!
Bencsinek kénytelen voltam 4 nap után leállítani az antibiot, mert kezdtek kijönni rajta a kiütések. Valószínüleg Penicillin-érzékeny lesz, mint a zapja!
Mi is torokgyuszira kaptuk egyébként.
Hogy mennyit vesznek be belőle, az meg a másik kérdés, mert a lyányom egyáltalán nem volt hajlandó a gyógyszerszedésben együttműködni, így vagy belé kellett nyomni, és a fele a nyakába folyt, vagy a tejcsijébe tettem, amit meg nem mindig ivott ki teljesen.
Amúgy már mi is elkaptuk a férjemmel, mindketten iszonyú dátházsak vagyunk! Csak azzal „nyugtatom” magunkat, hogy ez még mind semmi, de még miket fognak hazahozni az oviból, skarlát, mumpsz…stb.
Valaki ajánlotta egyébként, hogy szedjünk az antibio mellé Normaflore-t a bélflórára. Azt végig adtam nekik, remélem így OK a dolog!
Katyerina,
Gratulálok a beszédhez, édesek lehetnek!
Mi most azon nevetünk, hogy Bencsikém elnevez mindent magának; a párásító:
nyuszi (mert árnyjátékolunk vele, és nyuszit is mutatunk többek közt), a diavetítő:
Peti (mert először egy Bartos Erika mesét néztünk rajta, akinek ugye vannak az Anna és Peti-könyvei), a párnája meg egyszerűen csak
Mamma! Egyszer meg felsoroltuk a játszótéri barátokat: Barnus:
Marmus, Domi:
Komi, Zsófi:
Fosi. A nagyi a legjobb: Gagyi!
Egyébként sokszor felcserélnek betűket, pl. a tök:
köt – remélem ez ugye nem diszlexia!!! Orsi???
Aanda,
Köszi a bíztatást. Mostanában nagyon kutyaütő vagyok, egyszerűen m u sz á ly tömnöm magamba esténként a péksütiket. Ajjaj, akaraterőm most semmi…! A gyógyszertárban meg találkoztam egy kismamival a játszótérről, aki 60 kg-t fogyott és ő is Norbival. Nem semmi!
Viszont eljutottam egy aerobikórára!!! Huhujjj!
(Két napig ojjan fáradt voltam... )De azért tervezem a továbbiakat!
Sajnálom, hogy betegek a fiúk. Tényleg ijesztő lehet! Anyósék meg…:evil:
Emlékszem, mikor arról írtam, hogy nem lehet senkire rábízni a gyerekeket, mert mások nem tudnak úgy odafigyelni. Ti meg mondtátok, hogy én legyek lazább. Ja. Anyukám is (aki még a legodaadóbb) csak órákig mondja-mondja a dolgokat /ne tedd ezt meg azt/, de nem tesz érte semmit, a gyerek meg nyeli le a cuccokat. Mondom, talán ki kéne venni a szájából!!! Tényleg őrületes, mennyire más annak, akin nincs felelősség!
Kata,
Mit edzettél napi 4 órát?!??
Mikor anno belekezdtem a szétválasztós diétába, annyira rosszul voltam a gyümölcsnaptól, hogy inkább semmit nem ettem csak citromos vizet ittam. De csak pár napig tudtam amúgy tartani ezt a diétát, aztán maradtam a klasszikus délelőtt gyümi - délben husi zőccséggel – este virsli, sajt, joghurt. Édesség meg semmi.
Egy tipp: amikor nagyon nem ment a délelőtt csak gyümölcs, akkor cukormentes müzlit ettem vízzel. (Még én adok itt tanácsokat…
)
Melcsi,
Ez megint nagyon ari volt!
Látod, a mai világban mi, monogámok már le vagyunk sajnálva!
Vivicici is nagyon édi!
Meg a Thomasos póló, ami a nagyságra utal!
Ez jó!!!
Hogyhogy Lukunak immunhiánya van?
Emma,
Légy mindig ilyen feldobott! Mi is együtt örülünk veled!
Erika,
Nálunk a lépcsőn zajlik ugyanez a fölvevéses móka. Még ki sem lépünk a lakásból, Bencsikém már nyújtózkodik is föl. Mondom neki: van két szép lábad… aztán néha még így sem jön be.
Ágyrajárás: én éjjel nem merem átvinni őket, mert 1 nap alatt rászoknak, ez már tapasztalat. Reggel szoktam még bedugni a gyerkőcöket a mi ágyunkba, hátha tovább alszanak. De jó ideje már ez sem jön be, mert
1. nem férünk el már négyen, ha meg az egyik felébred, azonnal nyitja a szemét a másik is, nehogy lemaradjon valamiről – így mindig én vagyok az ugye, aki az ágykeret szélén kapaszkodik.
2. Bencsikémnek vicces az ébredési stílusa. Még ki sem nyitotta a szemét, már szalad az áhított szerkezeteket megnézni:
nyuszi! – felkiáltással lohol a párásítóhoz, mikoris én utána loholok abban a reményben, hogy én érek előbb oda, és nem önti ki belőle a vizet. Ha ezt elraktam, jön a
Peti, a diavetítő, majd a légzésfigyelők, amiből ha szerencsém van, nem ő tépi ki a zsinórokat.
Amúgy mit gondoltok, tényleg ideje véget vetni a rácsos ágy korszaknak 2 éves korban?